A honatyáink, politikusaink nem akarnak börtönbe menni. Ennek a legegyszerűbb módja természetesen az lenne, ha betartanák a(z általuk elfogadott) törvényeket – no, de akkor lőttek a hirtelen meggazdagodásnak! Márpedig a mandátum csupán négy évre szól, ez alatt kellene megszedniük magukat, mert a következő megbízatás ebben a politikailag képlékeny romániai politikai életben már ugyancsak kérdéses.

Honatyáink, politikusaink az államfő-választásokat követően alighanem berezeltek az önmagát igazságosztónak, új-Románia-megteremtőnek eladó Klaus Johannis győzelmétől, ezért aztán sebtében leszavazták az amnesztia-törvényt, sorsukra hagyva rács mögött kuksoló társaikat. Mi több, kiszolgáltatva önmagukat is az igazságszolgáltatásnak, ebben a bilincscsörgető világban.

Az új elnök azonban már egyik legelső lépésével kissé megnyugtatta őket, hiszen bebizonyította: ő maga is csak román politikus. Államfői kabinetjének vezetését olyan politikusra kívánja bízni, aki három pártot cserélt, ott volt Adrian Năstase kormányában, korábban pedig remekül együttműködött a kifejezetten magyarellenes „vörös négyszög” – a Társadalmi Demokrácia Pártja, a Szocialista Munkapárt, a Nagy-Románia Párt és a Román Nemzeti Egységpárt – által támogatott Nicolae Văcăroiu kormánnyal is. Bár igaz, Johannis magyarellenességében eddig sem nagyon kellett kételkedni.

A honatyák azonban – ha kiváltságaikról van szó – rendkívül óvatosak: ezért biztonság kedvéért gyorsan rittyentettek egy kegyelmi törvényt. A szerző ugyanaz, mint a nemrégiben leszavazatott jogszabály egyik társszerzője, Nicolae Păun. Ennek értelmében kollektív kegyelmet adnának az egy és öt év közötti börtönre ítélteknek. Igaz, kivételt képeznének azok, akik erőszakot alkalmazva követték el a bűncselekményt. A törvény elfogadásával aztán a kedves zsebtolvajok, a csendes besurranók, a kocsitolvajok, a telefonos-átverők – a milliókat sikkasztó, de öt évnél kisebb börtönbüntetésre ítélt honatyák és politikusok társaságában – nyugodtan folytathatnák kényszerű okok miatt, rövid időre felfüggesztett korábbi tevékenységüket.

Nicolae Păun törvényét a börtönviszonyokkal indokolja. Mind kifejtette, a romániai börtönök 25 ezer helyén több mint 30 ezren zsúfolódtak össze. Mindez embertelen, ezért lenne szükség a kollektív kegyelemre. Az már viszont teljesen emberséges, hogy a nyakunkba zúdul majd párezer „csendes” bűnöző.

A romániai börtönökből betegen jön ki az egészséges ember is – véli a honatya, és valahol talán igaza lehet. Nem vagyok lopás-sikkasztás-adócsalás-pénzlenyúlás-megvesztegetés-ügyekben tapasztalt, de azt hiszem, hogy mindezek a tevékenységek igencsak megviselik a szervezetet. A kór pedig a lopás nagyságával állhat egyenes arányban. A kis tyúktolvajok szó nélkül leülik büntetésüket, a milliókat-milliárdokat lopók viszont már az első napokban-hetekben súlyosabbnál súlyosabb betegségekre panaszkodnak, kórházi kezelést igényelnek. Többen közülük már a bírósági tárgyalásokon rossz lesznek, elájulnak…

Persze az is igaz, hogy a börtönöket büntetés-végrehajtó intézménynek nevezik, azok nem szanatóriumnak épültek. Így van az, hogy Gigi Becali, Relu Fenechiu és társaik is sokat panaszkodtak az otthoni kényelem hiányára, melyet nélkülözniük kell pár milliós-milliárdos sikkasztás miatt.

Bár azért úgy tudom, még mindig sokan vannak, akik a tél nehézségei elől a börtönbe menekülnek. Pár hónapra lecsukatják magukat és kényelmesen elvannak a rácsok mögött a kikelet beköszöntéséig.