Egy fontos polisz első emberét, Arisztotelészt letartóztatták. A hatalommal felruházott ember elleni szokott vádak: hatáskörrel való visszaélés, korrupció, részrehajlás, gazdasági gaztettek, pénzéhes kapzsiság, kapdosás más javain, meg nem engedett kedvezés. Az illetőt felfüggesztették hivatalából, lecsaptak rá és őrizetbe vették. Vizsgálati fogságban tartják, úgy tűnik hosszabb ideig, egészen pontatlanul: néhányszor harminc napig.

Szemfüles járókelők, kíváncsiskodók még azt is tudni vélték, hogy nagyobb személyi motyó nélkül, jóformán egy szál tógában vonult be az ügyészség mellett álldogáló kissé zsufi fogházba. Valószínűleg tisztálkodási szereket sem vett magához, és most a Cenkosz alatti Polisz lakói fogkefére gyűjtenek. Már ha erre engedélyt kapnak a polisz első férfiújának hiányában.

Tulajdonképpen Arisztotelész nem is egy polisz (városállam), hanem egy egész megye feje volt, és azt mondják, hiányában leáll az élet Barcalosz mezején, mert nélküle semmiben sem dönthetnek. Fontos építkezések maradnak abba, és beruha híján beruházások meztelenkednek majd hosszú ideig. Valami olyasféle képet sujkolnak az újságolvasó/néző fejébe a Felületes Tévé riporterei, szenzációkért lihegő tanonc-paparazzói, vagy inkább mamarazzái, mint amilyet Andersen és a Grimm fivérek képzeltek el, amikor elővezették Csipkerózsika polgártárs esetét, aki az orsóval megszúrta kecsebecse kezét: az egész megye, de még a városai és falvai, gyárai, üzemei és nyomor- és gyomortelepei, kórházai és útjainak forgalma abban a helyzetben rögzültek, merevedtek meg harminc napra vagy száz évre, ahogyan/amivel a korrupciós szerszámokkal történt tettenérés, letartóztatás pillanatában a megye éppen foglalatoskodott. Mintha átok sújtaná a megyét.

Holott, úgy tudjuk (bár lehet, hogy információink egy elavult demokráciából származnak, és ma már egyszemélyi vezetés van Barcaloszban), ha a tanács elnöke akadályoztatás miatt nem tudja, nem képes ellátni hivatalát, akkor ezt a hivatalvitelt átveszi az alelnök vagy alelnökök. Tetszik tudni, ehhez nem is kell egyéb – ha igaz, hogy rendelkezik önálló cselekvési szabadsággal egy törvényhatóság, közigazgatási egység, megyei önkormányzat –, mint fölvenni a telefont, sőt ma már ott vigyorog az íróasztalon, zsebtelefonban az internet, ki köll nyomtatni egy összehívót akár újságban is és meghívni a tanácsot rendkívüli ülésre. Nem olyan nagy a Barcaság és a közigazgatásilag hezzacsatolt környék, hogy minden településéről a tanácsos urak és asszonyságok 30-50 perc alatt ne teremjenek a Cenkosz alatt a megyei Akropoliszon.

Nos, a demagojgoszok és demiurgoszok, a népküldöttek leülnek, magok közül ülésvezető elnököt választanak, meghallgatják a rendkívüli areopagoszt levezető elnök bejelentését, majd titkos, egyenlő és általános szavazással a két vagy három amúgy hivatalban levő megyei alelnököt felruházzak azzal a cselekvési szabadsággal, döntéshozói és végrehajtói hatalommal, amelyre addig – Arisztotelész regnálása idején – csak alárendeltként áhítoztak, vagy csupán lakájként hajlongtak a zsarnok kívánságai, utasításai szerint. Végeredményben ez már csak hatalomtechnikai kérdés.

A túlzott és ostoba centralizáció itt és így üt vissza. Kiderülhet, hogy egy megye alapkérdéseit, sok-sok embert és települést érintő fontos dolgait csupán egyetlen vezér és annak titkára ismeri, mindent magához rendelt, kezében tartja, mindenki mást elzavart, maga körül bűzös ködöt fejlesztett, kiskirályként vagy ahogyan mostanában mondják román médiakörökben báróként viselkedett, cselekedett, beszélt, elhallgatott és kedvezett, illetve utált, elüldözött, kicsinált polgárokat, hagyta magát megvesztegetni, ígért – dehogy is fűt-fát – csak fát, sőt erdőt a máséból haveroknak, nagykutyáknak, liberális és szocdem báróknak, fővárosi főfazonoknak.

Persze amíg a mellékelnökök és megyei csapat bedolgozza magát Arisztotelész hagyatékába, addig eltelik némi idő. Meg kell ejteni a referentúrákat, meghallgatni a szakembereket, beindítani a Csipke Rozália polgártársnő álmában szendergő beruházásokat és kivitelezéseket, alá kell írni pénz ki- és átutalásokat, be kell szedni a helyi adókat, személyi ügyeket kell intézni, aktákat lezárni, megnyitni, szalagot átvágni, tárgyalni, beszédet mondani ilyen-olyan fontos eseményeken. stb. stb.

Hadd ne soroljuk tovább, mit is tehet egy megye elnök nélkül – alelnökökkel, közgyűléssel, hivatalokkal. Egy biztos, Arisztoltelész nem írja meg nagy névrokon Politikájának folytatását és nem cselekszik Szokratész módjára. S ha majd kijő, élete végéig kijár neki az „elnök úr” titulus.