Nem irigylem a székelyföldi polgármestereket. Annak ellenére sem, hogy országszerte a helyi választott elöljárók fizetését az utóbbi időben alaposan megemelték. Egyre több a tennivalójuk ugyanis nem csupán az emberekkel, hanem az állatokkal is. Itt vannak például a medvék, amelyek ellen már-már belügyminisztériumi egységeket akartak kivezényelni, és Dél-Tirolból, valamint Brüsszelből kértek segítséget. Azután meg bevágott a kék-nyelv nevű betegség, amely a szarvasmarhákat és a juhokat fenyegeti, valamint vesztegzárak létrehozásával és az állatvásárok felfüggesztésével jár. Amint leesik az első hó, településközelben megjelennek a rókák, amelyek köztudottan veszettséget terjesztenek és valamiképpen ellenük is kell cselekedni. És akkor még nem is írtam a kóbor kutyákról, amelyek esztendők óta mikor eltűnnek, mikor megjelennek, a rossz nyelvek szerint pedig ez utóbbi esetben már nem is a saját, eredeti székelyföldi kóbor kutyákról van szó, hanem úgy hozzák máshonnan – tudjuk, hogy miért. A sepsiszentgyörgyi nagy varjúriasztásokba a nemzet egységének jegyében még magyarországi vállalkozás is besegített, és mintha csitult volna a károgás, a vaddisznók tekintetében azonban a helyzet változatlan: nincs mit tenni ellenük, és ha nem is fütyülnek, de mindenképpen röfögnek a pályázat útján megszerzett villanypásztorokra, amelyeknek nagy részét már amúgyis hazavitték. (Nem a vaddisznók.)

Mindezek a kellemetlenségek azonban eltörpülnek a rettenetes ijedtség mellett, amelyet az elmúlt napokban a székelyföldi polgármestereknek kellett átélniük. Ugyanis mind Hargita, mind Kovászna megyében báránybőrbe bújt farkassal találkoztak. Legalábbis erre utal a Magyar Polgári Párt két megyebeli elnökének közös közleménye, amelyet a romániai szenátus jelenlegi elnökének és leendő kormányfőnek a székelyföldi látogatásáról adtak ki. “Călin Popescu-Tăriceanu, a szociáldemokrata párt támogatását élvező politikus egy báránybőrbe bújtatott farkas, aki Victor Ponta magyarellenes ténykedéseit próbálja kendőzni.” Képzeljük el, hány kendővel a szájában kellett rohangálnia a csíkszeredai és sepsiszentgyörgyi gyűléstermekben a báránybőrbe bújt farkasnak, hogy hol itt, hol ott kendőzzön el valamit. Esetleg éppen a statisztikákat, amelyek még mindig azt mutatják, hogy miniszterelnöksége idején fejlődött a leggyorsabban Románia.

Van egy jó szokásom: amikor valamiről írok, nem vagyok rest, és megkeresem az alapdokumentumokat. Ez esetben például az MPP politikai programját, amelynek VII. fejezetében ( Politikai eszközök) ez áll: “A Magyar Polgári Párt kommunikációját értékeinek folyamatos hangsúlyozása mellett a higgadt reakciókészség, a nyitottság, az integratív szándék jellemzi. Kiemelt fontosságú a román nyilvánossággal való megfelelő kapcsolat kialakítása.” És még ez a félmondat is ott tündököl: „A Magyar Polgári Párt nemcsak új programot képvisel, hanem a politizálás új stílusát is meg akarja honosítani…”

Mit is írjak erről az új stílusról, erről a higgadt reakciókészségről?

Talán annyit, hogy mindkét megyeszékhely könyvtárát remek olvasási feltételek és rendkívül előzékeny munkatársak jellemzik, ezért a közlemény aláírói fáradjanak be és kérjék ki az ötvenes évek romániai magyar újságjainak a gyűjteményét. Nagy-nagy meglepetésben lesz részük. Rájönnek ugyanis, hogy akkor rengeteg báránybőrbe bújt farkas rohangált: nem egy, hanem sok-sok falka. Papok, kulákok, arisztokraták, értelmiségiek, általában az osztályellenség. És talán rádöbbennek arra is, hogy politizálási stílusuk nem annyira új, mint ahogyan gondolják. És mivel kiemelt fontosságú számukra a román nyilvánosággal való megfelelő kapcsolat, remélem, hogy közleményüket románra is lefordítják. Ha nehezen megy, a juhok és a farkasok tekintetében érdemes Máté Evangéliumának román változatát követni.

És elgondolkodni azon: a politikának megvan a maga szókincse. Ha valaki politikusnak és politikai párt középszintű vezetőjének tartja magát, nem pedig első felháborodottságában írogató facebook-kommentátornak, akkor válassza meg a használt szavakat, mondanivalójának stílusát és belső logikáját. Mert ha nem így tesz , akkor – hogy is fogalmazzak stílszerűen? – a báránybőr alól kilóg a lóláb.