1. Eurovízió? Megéneklünk, Románia?

Két politikai dalszövetség képviselője maradt talpon az elnökválasztás második fordulójára. Az egyik a Megéneklünk, Románia fesztivál nemzeti-ortodox szellemétől vár segítséget, a másik az Eurovízióétól, amelynek nyertesét – mint tudjuk – a külföldi szavazatok döntik el. Nem mintha utóbbi versenyző fellépése nélkülözte volna az „igazi román” elemeket, még a himnusz első sorait is tudja, fellépése erre a főmotívumra épül. Előbbi, VV népi díszítésű hagymakupolák alatt egyesítené a nemzetet, és eddigi eredményeit, juttatásait, nyugdíjakat, béreket dalol meg. Amíg kormányoz, továbbra is megvalósíthatja ötleteit, tovább menve: mindent, amit eddig számon kértek rajta, a fejlődést, a támogatásokat, a trillákat, továbbra is számon lehet kérni. Utóbbi, a szintén nagyon román KW (nem összetévesztendő Koncsitadin Wursttal, mert álszakállt azért nem festetett) egy néma dalnok kitartásával bizonyította, hogy közhelytára kimeríthetetlen. Ígéreteit is biztosan teljesíteni fogja, mert konkrétan nem ígért semmit. De erről később.

Az, hogy a külföldi szavazatokban mekkora potenciál rejlik, már négy évvel ezelőtt megmutatkozott. Nyilvánvaló, hogy az adót ott fizető román állampolgároknak alapvető demokratikus joguk eldönteni, hogy minket, itt maradottakat ki boldogítson. Az is természetes, hogy magukkal vihetik tüntetni ottani szomszédaikat vagy akár a már leszavazottakat is – ugyan ki tudja ellenőrizni? Némileg rejtély, hogy a szervezőknek, a román kormánynak miért volt érdeke egy vagy akár két százalékért kockára tenni a választások tisztaságát, akadályozva a külföldi szavazást. (Azt a különbséget inkább adták volna oda előre az ellenjelöltnek.) Vagy gyanakodjunk megint diverzióra, például a Központi Választási Iroda valamilyen huncutságára?

„Akkor viszontlátásra öt év múlva, vagy két év múlva” – búcsúzom szavazás után, 19 óra körül a kedves fialat hölgytől, akinek visszaadom a pecsétet. „Vagy márciusban...” – mondja hamiskásan, felvont szemöldökömet látva pedig hozzáteszi: „...a megismételt szavazáson”. „Ha egyenlő lesz?” – kérdem. „Aha” – mondja. „Pont egyenlő?” Mosolyog. Aha. Tudhat valamit. Addig marad tehát tisztségében – Cotroceni-ben ahelyett, (R)ahova mennie kellene – a fő játékos bulvárhős. Ha pedig akkor, márciusban sem KW jön ki (vagy külföldön megint nem tudnak, mert nem tudhatnak mind leszavazni), akkor majd megint megismételjük a választást. Noch einmal. Und so weiter. Remek játék, választani jó.

... Mindezeket a döntő eredményét nem ismerve vetettem képernyőre, rögtön miután leszavaztam kifejezésre juttatva szilárd tanácstalanságomat. Elhatároztam azt is, hogy akárki győz, megismétlem egyik korábbi gondolatomat: „Az államelnök-választást valószínűleg nem racionális megfontolások fogják eldönteni.” Aztán a végén, a döntő kimenetelének ismeretében megírom, hogy véleményem szerint az alkalmas (tauglich), vagy pedig az alkalmatlan (untauglich) jelölt győzött-e.

2. Eredménytelenség-hirdetés

Nos, a véleményem az, hogy az államelnökségre alkalmatlan jelölt nyer. Ezt azért gondolom, mert erős a gyanúm, hogy az első exit-poll eredmények nem mérvadóak. Sőt, egyre inkább azt hiszem, hogy a közölt különbség lassan a semmitmondásig csökken, a hangulat pedig külföldön, a profi protesztek fészkeiben tovább fokozódik. Vagyis a jelenlegi államelnök győzött. KW pedig, akinek csapata, minden embere az igazi államelnök híve, zsaroltja, lekötelezettje stb. megmarad egyszerű, könnyen irányítható bábnak (annál is inkább, mert neki is vannak csinos dossziéi a kellő helyeken). Akárcsak az államelnök, ő is elsősorban a szabadságáért küzd. Ha igaz az, amit az egyik tévéadó felvételekkel bizonyít, hogy tehát a Központi Választási Iroda egyik jeles tagja (főállásban az államelnöknek – és családjának (?) – védőügyvédje több perében, ez ugyanis nem összeférhetetlenség) ma este KW székházában stábjának legfontosabb embereivel találkozott: akkor meg is van a végeredmény.

Az értékelés kedvéért induljunk ki tehát abból, hogy az Eurovízió legyőzte a Megéneklünk, Romániát. Meglepő? Nem meglepő, miután az utcára került a választás, másképpen mondva példás volt a mozgósítás. Benne volt a levegőben, hogy külföldön fog eldúlni. Ez bizonyára örömmel tölti el a KW-re szavazó belföldieket is, hiszen összesítésben legyőzték a gonosz, manipulált itthoni többséget is, mert okot érezhet rá, hogy külföldre meneküljön. Ott jobb az élet, onnan pénzt lehet haza küldeni, onnan hatékonyabban lehet haza szavazni. Ott még a szavazatokért is többet fizetnek. (Itthon csirkefejekkel meg lehetett vásárolni őket.) Végül is már volt két kormányfő (2000-ben és 2004-ben), akinek nem sikerült államfővé válnia. Így most már KW-ről a támogatói is, némileg megkönnyebbülve, beismerhetik, hogy alapjában véve alkalmatlan, legalábbis hogy ellenfele, a büsze VV felkészültebb és jobb politikus. Sakkó miva’?

És mi? És mi, magyarok, akik többségünkben a nyertes oldalán álltunk? Sem lelkesedésre, sem elkeseredésre nincs okunk. Véleményem szerint nem sok nekünk kedvező jó produkciót várhatunk KW-től. Persze a sajtóban dicsérhetjük, kibuliztuk neki. Őt azonban egyszerűen nem érdeklik a gondjaink, eddig sem volt hajlandó „te is kisebbségi – én is kisebbségi” alapon tárgyalni képviselőinkkel. Hanem ha majd mégis kérünk valamit, például jogvédelmi vonalon, markáns választ ad: elénekli a himnuszt. Ez minden, amit tehet, ezzel mindig nyerni lehet.