A legintenzívebben a Korrupcióellenes Ügyészség kampányolt. (Hogy mennyire eredményesen, az majd később derül ki.) Erőteljesebben az államfő, akinek sok a vesztenivalója. Intenzíven az esélyes jelöltek közül szinte senki. Az elmúlt kampányidőszak történései azt sugallják, srég az egész mindenség, nincsenek feddhetetlen politikusok, a pártközi üzelmek, üzérkedések pedig ama hírhedt olaszországi bűnszövetkezetet juttatják eszünkbe. És ott motoszkál fejünkben a nem is annyira költői kérdés: Mit ér a választójog, ha egyik jelölt rosszabb, mint a másik? Végül ezek a külső és belső körülmények arra késztethetnek, hogy legyintsünk egyet – Ez nem a mi harcunk! – és vasárnap messze ívben elkerüljük a választóközpontunkat.

Annak ellenére, hogy – igyekeznek meggyőzni erről néhányan – ezúttal van választási lehetőségünk. Két magyar elnökjelölt indult, akikre aligha mondhatjuk rá, hogy rossz opciót jelentenének, s a kisebbik rosszat kellene választanunk.

Kelemen Hunornak és csapatának sikerült az, ami néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt: összeállítottak egy autonómia-tervezetet (a Magyar Polgári Párttal), s ezt a statútumot a többségi pártok ezúttal nem seperték le az asztalról. Beszélnek róla, gondolkodnak róla, dialógusra hajlanak a tervezet kidolgozóival. A kampányban az RMDSZ jelöltjének sikerült is tematizálnia az autonómia kérdését, illetve azt is, hogy az erdélyi magyar ember nem lehet másodrendű állampolgár. Komoly román államelnökjelölt ezt nem is firtatta, nem is tagadta. (Csak a – trilla-trilla – zenebohócok, VCT és Gheorghe Funar zönögtek-zörögtek egy picit.)

Szilágyi Zsolt föderalizációs javaslata – amelyet nyugat-európai példákkal támasztott alá – szintén megfontolandó lehet. Ezúttal még nem érte el a többségi politikusok ingerküszöbét. Egyrészt, mert az Erdélyi Magyar Néppártot – az EMNP deklaráltan Bukarestet mellőző politikája miatt is – nem  tartják partnerüknek. Másrészt mert a föderalizáció, akárcsak az autonómia, alkotmánymódosítást feltételez. De míg az autonómia eléréséhez nem szükséges ama ominózus első paragrafusnak a módosítása, addig a föderalizáció előfeltétele az egységes állam jelzőjének törlése. Márpedig tudjuk, hogy a többségiek a nemzetállamból sem engednek a másfél tucat kisebbség államalkotó jelenlétének ellenére sem.

Kelemen Hunor megfontolt volt és jól érvelt a kampányban, amikor a román választók előtt szerepelt akkor is. Szilágyi Zsolt szimpatikusnak tűnt, jó érzékkel mondott le arról, hogy ellenfeléből ellenséget, az erdélyi magyarság elvesztőjét próbálja meg faragni. Szárnysegédjeire hagyta ezt a piszkos munkát. Toró T. Tibor például még a Bukaresti Rádió magyar adását is feljelen..., illetve bepanaszolta az Országos Audiovizuális Tanácsnál. (Megbicsaklott a billentyűn az ujjam, mert eszembe jutott, hogy épeszű politikus nem jelenti fel a sajtót.)

Nehéz lenne hát eldönteni: Kelemen vagy Szilágyi, autonómia vagy föderalizáció? Ha választási lehetőségünk lenne. De a látszattal ellentétben nincs.

Vasárnap nem opcióinkat fejezzük ki szavazatunkkal, hanem támogatásunkat. Azt, hogy támogatja-e az erdélyi magyarság, a tömb az RMDSZ autonómia-tervezetét, amelyre a többségi politikusok is odafigyeltek. Ha nem támogatjuk, az előző tervezetek sorsára jut: ott hever majd évtizedekig a Képviselőház poros irodájában, a fiók legmélyén. Támogatja-e a szórvány azt a párbeszédet, amelyet az RMDSZ a kisebbségi jogok érvényesítési eszközének tart, amely – ellentétben az erőszakkal – nem a vesztes-vesztes, hanem a nyertes-nyertes politikai játszmához (eredményhez) vezethet?

Pillanatig sem szabad szem elől téveszteniük a dialógus híveinek, hogy ma (még) Bukarestből csak az RMDSZ látszik. Budapest pedig ködben van, ha igaz – nem cáfolták, noha meg sem erősítették –, hogy Orbán Viktor nem örült a két magyar jelölt indulásának.

Akik Szilágyi Zsoltra szavaznak, azok az EMNP-t támogatják. Ők az RMDSZ  politikájának bírálatát fejezik ki voksuk által. Szükséges felmérni az erdélyi magyar pártok erőviszonyait is. Ez mindkét oldal hasznára válik.

Akik pedig otthon maradnak vasárnap és nem nyilvánítanak véleményt, hétfőtől lehetőleg hallgassanak. Főként ne kérdezzék: mit tett az RMDSZ  értünk, ha ők még annyit sem tettek, hogy véleményt nyilvánítsanak szavazatukkal.