Réges-régen, még bohó ifjú koromban, amikor a nyugdíjkorhatár még el- és talán megérhetetlen távlatokban lengett, egy idősebb, már hosszú évek óta a nyugdíjából tengődő öreg barátom, amikor a hogyléte felől érdeklődtem, lemondóan legyintett: nemi baj vagyunk mi az állam nemi szervén. Ő persze ennél valamivel tömörebben fogalmazott…

Ma már tudom, hogy igaza volt. Legalább is Románia esetében, ahol, ha „áldozati görbékről” van szó, a nyugdíjasok élhelyen állnak – különben senki nem törődik velük. A nyugdíjasok – akárcsak az olimpikonok – legfeljebb négyévenként, a „nagy szavazatgyűjtő kampány” idején kerülnek a figyelem középpontjába, egy üveg étolajat, egy kiló lisztet-rizset, puliszkalisztet meg a jelölt arcképét tartalmazó nájlonzsák erejéig. És soha be nem tartott ígéreteket kapnak, mint például most is, a januártól esedékes öt százalékos nyugdíjemelésre – amellyel csak az a baj, hogy azt majd egy másik, a 2015-2016-ra szóló, két éves költségvetést kidolgozó kormánynak kellene majd megadnia, amelyet viszont nem kötelez semmire sem Victor Ponta elnökválasztási ígérgetése.

Romániában azonban nem kell feltétlenül megvárni a nyugdíjkorhatárt: már a 45-50 évesek túlnyomó része is felesleges tehernek számít a társadalom számára. Próbáljon meg csak állást keresne egy 45-50 éves ember, aki ebben a korban még alkotóereje teljében van! Statisztikák szerint az országban az 55 évet betöltő emberek 27 százaléka küzd komoly anyagi gondokkal, a nyugdíjasok 40 százaléka néz szembe ilyen problémával, ami – Bulgáriát kivéve – egyedülálló az Európai Unióban.

A nyugdíjasokat Romániában tétlenségre kényszerítik, szinte kizárják a társadalomból. A nyugdíjas kort megelőző, 55 és 64 közötti emberek 55 százaléka foglalkozás nélküli. A trend ráadásul erősödik: jelenleg a korosztályhoz tartozó foglalkoztatás nélküliek száma 10 százalékkal nagyobb, mint 1997-ben.

A kormány tessék-lássék intézkedésekkel próbál segíteni a helyzeten: például előnyöket biztosít azoknak a munkáltatóknak, akik 45 éven felüli személyeket alkalmaznak. Ezek a könnyítések azonban olyannyira csekélyek, hogy semmit sem javítanak a dolgokon.

Márpedig a nyugdíjasok igencsak megérdemelnék a figyelmet abban a Romániában, amelyben a születések száma huszonöt éve csökken, a fiatalok elvándorlása évek óta növekszik, az ország pedig lassan elöregszik. (Romániában jelenleg fele annyi gyermek születik, mint az 1980-as évek végén). Azok pedig, akik ma a túl sok nyugdíjasra panaszkodnak, fölösleges, költséges, zavaró tényezőnek tartják őket, holnap maguk is megöregszenek. Ráadásul még többen lesznek, így még fölöslegesebbeké, még költségesebbeké és még zavaróbbakká válnak.