Június elejétől egy szenzációs felfedezés tartja lázban az arab világot. Az al-Dzsazíra hírtelevízió számolt be arról, hogy a lausanne-i Sugárfizikai Intézet kutatói átvizsgálták Jasszer Arafat volt palesztin elnök személyes tárgyait, és polónium nyomokat fedeztek fel a ruházatán.

Ez viszont egyértelműen azt jelzi, hogy a legendás palesztin vezért, a terroristából Nobel Békedíjas vezetővé fejlődött politikust megmérgezték. A nagyvilág még élénken emlékszik arra, amikor néhány éve az orosz titkosszolgálat polóniummal iktatta ki a Londonban élő, a Kremlnek sok fejfájást okozó Alexander Litvinyenko kiugrott orosz kémet, most valahogy, valamiért mégsem Moszkvára mint az eljárás „szabadalmaztatójára" vetült a gyanú árnyéka. Közel-Keleten, ha a helyzet nem is, a sztereotípiák legalább változatlanok.

A 75 éves, betegeskedő Arafat nyolc évvel ezelőtti halála pillanatától makacsul tartja magát a hit, hogy a francia katonai kórházban „súlyos agyi vérzés" következtében elhunyt politikust a Mosszad tette el láb alól. A hogyanra eddig nem volt válasz, különböző elméletek keringtek és csaptak össze, most végre ez is kiderült. Külső, független szakemberek, nem is akárkik, svájci kutatók bizonyították, hogy lám-lám nem Isten keze, hanem mégiscsak külső beavatkozás áll a tragédia hátterében.

Az ugyan kissé nehezen magyarázható, hogyan férkőzött az izraeli titkosszolgálat a legjobban őrzött palesztin közelébe, olyan közelségbe, hogy alsónadrágjához is hozzáférjen (ugyanis e ruhadarabon mérték a legnagyobb polóniumkoncentrációt), de néhány nap elegendő volt a megoldáshoz. Árulót keresnek, és már tudni is vélik ki volt az a palesztin, aki végrehajtotta az aljasságot.

Bizottság is alakult Arafat halála körülményeinek tisztázására, amelynek élén egy volt palesztin titkosszolgálati vezető áll. Az előrelépéshez azonban szükség lenne a politikus földi maradványainak exhumálására, mert a svájci kutatócsoport vezetője is jelezte: a mérgezés általi halál bizonyosságát csak ily módon lehet minden kétséget kizáróan bebizonyítani.

Márpedig erre valóban szüksége lenne. Nemcsak azért, mert Arafat egy szimbólum volt, hanem inkább azért, mert ez a történet épp szimbolikus jelentősége miatt olyan újabb olaj az amúgy is parázsló szentföldi tűzre, amely az egész régiót lángba boríthatja. Ebben nincs ráció, csak érzelmek és sztereotípiák. És talán háttérérdekek, háttérszámítások. Mert hát ezzel a polónium-üggyel is minden sántít, kezdve onnan, hogy a tudós világ hallgat, miközben az indulatok egyre nagyobb közel-keleti hullámokat vernek.

Egy izraeli egyetem neves kutatója állt ki rögtön a bejelentés után, figyelmeztetve, hogy ügyesen felállított csapdába sétálhattak be svájci kollégái. Figyelmeztetett, hogy az Arafat ruháin kimutatott, mérgezésre utaló nyomok kétségkívül hamisítványok, utólag elhelyezett bizonyítékok lehetnek, merthogy a megnevezett radioaktív vegyület nyolc évvel az eset után legfeljebb minimális arányban lehetne felfedezhető a szöveten, hiszen a polónium toxin 138 napon belül bomlik el, ellenben a vizsgálatot végző svájci intézet szignifikánsan magas értékeket mért. Ez pedig ellentmond a fizika törvényeinek.

A sztereotípiáknál maradva: a Mosszadot a világ legjobb, legrafináltabb titkosszolgálatának tartják. Főképp az arabok. Elképzelhető lenne, hogy ilyen súlyos hibát vétett, és képes volt egy nyolc év elteltével is kimutatható mérget használni? Persze, tévedni lehet, még a Mosszadnak is, csak akkor az biceg, hogy hol a rettegett tökély, ha mindig minden tette lelepleződik?

Hogy valaki nagyot tévedett, az nem vitás. Talán a svájci óra romlott el? Nem arról van szó, hogy ne lett volna tényleg rajta a nagy koncentrációjú polónium azokon a ruhákon. Minden bizonnyal, tökéletes pontossággal mérték be a lausanne-iak. Csupán a bizonyítékok eredetiségét nem vonták kétségbe, csak azzal nem foglalkoztak, hogy milyen csodának köszönhetően viselkedett ilyen furcsán ezúttal a polónium. Igaz, nem az ő dolguk a politikába avatkozni, de azért nyugodtan jelezhették volna, hogy legalábbis gyanús az ügy, és bár kétségtelenül ott van a toxin, mégsem lehetne ott.

Hogy kik gyártották utólagosan a hamis bizonyítékot és miért kérték annyi év elteltével a kivizsgálást, fölösleges találgatni. Ezek után már az is kérdéses, hogy ha mégis exhumálják Arafat földi maradványait, el lehet azt hinni, hogy azok érintetlenek? Persze, a vallási előírások szerint annak kellene lenni, talán nem merészkedtek ilyen messzire – hitük szerint a meggyalázásig – az elkövetők, de hát már erre sem vennék polóniumot. A Közel-Keleten új szelek fújnak, az utóbbi időben pedig komoly erőfeszítések voltak mindkét irányból a palesztin-izraeli, illetve a palesztin-palesztin kiegyezés, a Hamász gázai terrorszervezet domesztikálása irányába. Valakiknek ez nagyon nem tetszhetett.

Sztereotípiákról írtam az elején, de azóta is úgy tűnik, hogy magam is csak sztereotípiákat sorolok. De hogy mennyire nem, ahhoz egy tunéziai arab ismeretlen-ismerős sorait idézem. Lapomnál én foglalkozom az arab tavasz országaival, és van egy lelkes, valamikor Magyarországon tanult tunéziai olvasóm. Minden, a muzulmán világról, vagy az izraeli palesztin kérdéssel kapcsolatos írásomra reagál, és amióta egyszer csokorba válogatva leveleit, észrevételeit leközöltem, igazi közel-keleti hírügynökségként segíti munkámat. Az Arafat-mérgezésről beszámoló cikkem után a következő sorokat kaptam tőle: (Némi nyelvtani, helyesírási korrekciót és magyarázatot kellett a levélben eszközölnöm, mert bár jól ismeri nyelvünket, azért a magyar írásbeli érettségin ő sem ment volna át, de az átlag szintet megüthetné): „Van még egy szépséghibája a dolognak.

Beindítottak egy gépezetet, amit nehéz lesz leállítani. A fanatisták, így Rashid Gannushi, a Nahda nevű iszlámpárt vezetője (a Nahda a tunéziai arab tavaszt követő első választás győztese, mérsékelt iszlám pártnak és nem szélsőségesnek számít a most kialakult régióbeli mezőnyben), aki széles kapcsolatokkal rendelkezik, maga is beindult hogy megtalálja Arafat gyilkosát vagy gyilkosait. Mellesleg kiemelt célja támogatni a palesztinokat Izrael ellen. Na de kiket is támogatna, segítene ottan valójában? Hát az ott tartózkodó és harcoló fanatikus alakulatokat, nem pedig a palesztin népet. Az emberek rendszerint csak eszközök a kezükben, amivel hatni próbálnak a világ érzékenységére. Az is meglehet, hogy Arafat halála kapcsán szándékosan, utólag tettek oda a bizonyítékokat. Ha így igyekeztek feléleszteni az alvó dolgokat, akkor valami céljuk van vele. Lehet, hogy pont az, amit már be is indított. Vajon kinek áll érdekében ez, és mi van a háttérben? Csak nem az Izraelbe való bejutás és megtámadása a soros?"

Ha igazat mond a specialista, akkor ebből is látható, hogy a nyugatot milyen könnyen félre lehet vezetni vagy fel lehet használni, mert azok gyanútlanok. Talán, mert azt hiszik hogy felette állnak dolgoknak, és ettől magabiztosakká válnak. Ez esetben a svájci kutatókat vetették be valakik. De miért érdeklik annyira ezeket a kutatókat Arafat halálának körülményei, hogy képesek bele esni emiatt különböző politikai csapdákba? Van, hogy magam is csodálkozom dolgokon a nyugat kapcsán de mivel nem tudhatok mindent, így abban reménykedem hogy félreértésről van szó. De ki tudja, a nyugat sem maga a tökély.

...Most kapják a leckéket az iszlámtól. Csak vigyázat barátaim, mert megeshet, hogy ez a tanulás fájni fog, mert agresszív eszközökkel tanítanak. Remélem sikerül minél előbb tisztázni a dolgokat, mert a kilátások aggasztóak. Ezzel a hírrel olajat öntöttek az izzó parázsra.

Olvasóm levelét nem csak önmagam igazolására szántam. Inkább azt szeretném bemutatni vele, hogy az arab-muszlim világ sem annyira egységes, ahogyan a mi európai tudatunkban él. Azt már a közel-keleti választások során láthattuk, hogy bár többségben vannak a mi szemszögünkből nézve fanatikus iszlám hívei, de azért ott vannak szép számmal ellenzők is. A levél viszont egy olyan álláspontot képvisel, ami biztos, hogy elenyésző kisebbségben van, sőt sokáig azt hittem, nem is létezik. Ez az arab férfi elfogadja Izrael létét! Lehet, hogy fehér holló, és még egy fehér holló sem hoz tavaszt, de mégis jelzi, hogy talán egyszer a Szentföldön is béke lehet, és egy sokezer évet hányódott nép is nyugodt otthonra találhat.