Elena Udrea úgy véli, igaza van a nagymamájának (hogy apai-e avagy anyai, azt nem árulta el), miszerint „ahol sok a könyv, ott sok az ostobaság is”. Azaz: a sok olvasás elhülyíti az embert, más szóval értelmes ember csak dőreségeket művelhet.

A kedves (anyai vagy apai) nagymama feltehetően derék parasztasszony lehetett, aki az írás-olvasás tudományáról sok mindent nem tudhatott. Lehet, hogy a falu papjától hallotta a kései unoka által idézett mondatát; az ortodox papok ugyanis nem nagyon szeretik, ha híveik sokat olvasnak (még a biblia forgatását sem veszik jó néven, nehogy másként értelmezzék azt, mint hogyan a pap a szájukba rágta).

Elena Udrea érettségizett és egyetemet végzett (igaz, a meglehetősen kétes hírű Dimitrie Cantemir „keresztény magánegyetemen”) – már amennyire általa közzétett életrajzának hinni lehet, hiszen az meglehetősen pontatlan. Így például Udrea az 1997. évet jelöli meg ügyvédi pályafutása kezdetének, holott csupán 1999-ben kapta meg a véglegesítést, amelyet egy évvel korábban kellett volna megszereznie, csakhogy „orvosi okokra” hivatkozva nem jelent meg a vizsgán; emellett csupán 2001 márciusában nyitotta meg ügyvédi kabinetjét.

Életrajzában azt is elhallgatja, hogy legelőször a nem éppen megbízható „politikai kommentátor” hírében álló Cosmin Guşă titkárnője volt, és öt pártot járt be mostanáig, kezdve a szociáldemokratáktól a nemzeti liberálisokon át egészen a Demokrata Pártig, illetve az abból létrejött Demokrata Liberális Pártig, majd legutóbb a Népi Mozgalom Pártjáig, amelynek – Traian Băsescu államfő nem kis nyomására – elnöke is lehetett.

Elena Udrea ma már a legjobb államfőjelöltnek mondja magát. A tegnapi divathölgy – feltehetően ismét csak Traian Băsescu sugallatára – rájött, hogy magas sarkú topánkái és Vuitton-táskái nem sok szavazót vonzanak, egy idő után pedig a merészen kivillantott keblek is olyanok, mint a titkos ügynökök: álcázva nagyobb hatást érnek el. Ezért most már munkásnőnek szeretné eladni magát. Kampányát is a siralmas állapotban lévő bukaresti Republica üzem egyik lerobbant csarnokában tartotta meg, kék munkás-kezeslábasba öltözve, fején sárga védősisakkal. Párthíveit szintén munkásnak álcázta, ők azonban kék sisakot viseltek, valószínűleg azért, hogy megkülönböztesse magát tőlük.

Elena Udrea a nagymama tanácsát most feltehetően csak azért idézte, mert ezzel is – akárcsak kezeslábasával és védősisakjával – elnökválasztási kampánya során hízelegni akart a munkásoknak, akik a nagymama véleménye szerint azért okosak, mert nem olvastak.

Pártja értelmiségei nem is voltak jelen a „munkásmegnyitón” – talán ismerték a nagymama véleményét a művelt emberekről. Udrea ki is figurázta őket, és el is határolódott tőlük. Feltehetően a nagymama véleménye mellett itt megint csak Traian Băsescura hallgatott, aki pártja fiataljainak a tengerparton egy alkalommal azt magyarázta, hogy az országnak nem filozófusokra van szüksége, hanem autószerelőkre (és persze pincérekre).

Elena Udrea most tehát államfő szeretne lenni. Hát bizony ez eléggé nagy szamárság. Pedig Elena Udreának csakis okos dolgokat kellene cselekednie, hiszen a jelek szerint ugyancsak megfogadta a nagymami tanácsát…