Előre kell bocsátanom: a cím nem teljesen fedi a valóságot, hiszen az „egységes jobboldal” korábban valóban hét államfő-jelöltje közül Viorel Cataramă a napokban visszalépett – de azért a hat jelölt is éppen eleget áskálódik egymás ellen.

A dâmboviţa-parti „egységes jobboldal” ugyanis csaknem pontosan olyan, mint a szomszédos Duna-parti főváros „egységes baloldala”: kicsinyes, hisztérikus, (politikailag) ostobácska, manipulálható, populista – egyszóval selejtes.

A jobboldali erők az Európai Parlamenti választásokon elért gyenge eredménytől megrémülve megígérték az akkor is széttöredezett jobboldal egységét, aminek elsősorban az őszi államfő-választásokra kijelölt egyetlen jelölt támogatásában kellett volna megmutatkoznia.

Egyelőre a jobboldali (?) pártok részéről Klaus Iohannis, Călin Popescu Tăriceanu, Teodor Meleşcanu, Cristian Diaconescu, Monica Macovei és Elena Udrea száll harcba az államfői tisztségért. A közvélemény-kutatások szerint a jobboldali jelöltnek esélye sincs bekerülni a második fordulóba, és még Klaus Iohannis esélye is kétséges: a legutóbbi felmérések szerint veszített népszerűségéből, politikai megfigyelők pedig úgy látják, a nemzeti liberálisok is kezdenek elfordulni tőle. Crin Antonescu volt pártelnök legutóbbi – egyelőre még viszonylag finom – támadásaitól sem védték meg. Călin Popescu Tăriceanu mögött egy árnyékpárt áll, Teodor Meleşcanu (akiben egyelőre csak „hajlandóság” van a jelölésre) egyik fő támogatója az idegengyűlölő, nacionalista, a tartalékos tisztek egyesületét vezető Mircea Dogaru ezredes, aki korábban az alkotmánybíróság és az Országos Korrupcióelleni Igazgatóság feloszlatása mellett kardoskodott. Az önmagát ki tudja miért Nelson Mandelához hasonlító, függetlenként induló Monica Macovei legfeljebb Dél-Afrikában szállhatna versenybe (persze, miután letöltötte a 27 éves „mandelai” börtönbüntetést). Cristian Diaconescu, aki szintén rákényszerült a függetlenségre miután korábbi jelölő tömörülése, a Népi Mozgalom Pártja – korábban pedig Traian Băsescu – fejét elcsavarta Elena Udrea. Így legfeljebb az általa vezetett Népi Mozgalom Alapítványban bízhat, amely azonban feltehetősen szintén a cotroceni-i jelöltkedvenc oldalára áll majd.

Feltehető, hogy a jelöltek döntő többsége maga sem hisz a sikerben, a jelölés azonban némi népszerűség növekedéssel és nem kevés pénzzel jár. A Vuitton-komisszár – ahogyan Elena Udreát Cristian Tudor Popescu egyik cikkében elnevezte – jócskán túlméretezett önbizalommal állítja, miszlikbe vágja mind Klaus Iohannist, mind pedig a legesélyesebb (baloldali) jelöltet, Victor Pontát.

Klaus Iohannis feltehetően tudja, hogy a második fordulóban Udrea nélkül is miszlikbe vágja őt szász származása és lutheránus vallása.

Victor Ponta azonban örvend Elena Udrea nevesítésének. A jobboldali voksok megosztásával, úgy tűnik, a jobboldali pártok megvalósítják legtitkosabb tervüket: már az első fordulóban államfőt választhatnak – Victor Ponta személyében.