Nehéz a zsúfolt hétvége belpolitikai eseményei után tisztán látni a összefüggéseket. Születtek már elemzések a Dan Voiculescu politikus-üzletembert és társait sújtó táblabírósági ítélet geopolitikai és makrogazdasági vonatkozásairól is, a tömegtájékoztatás, illetve a véleménynyilvánítás szabadságát illető aspektusokról nem is beszélve. Ezekről majd külön lehet elmélkedni.

Belpolitikai szempontból a két nagy kérdés az, hogy 1. valóban az államelnök és a neki le- és elkötelezett, a felelősségrevonás alól gyakorlatilag mentesített represszív intézmények bosszújáról van-e szó?, 2. milyen hatással lehet az ítélet és annak fogadtatása az őszi elnökválasztási kampányra?

A második kérdésre a válasz véleményem szerint: egyfelől a kormánykoalíció nyilvánvalóan megsínyli, hogy egyik tagpártjának az alapítója, talán legbefolyásosabb háttérembere most börtönbe került; másfelől viszont ha sikerül fenntartani a látszatot, hogy a novemberi elnökválasztás a „böszisták” és az „antiböszisták” élethalálharcának döntő összecsapása, az Victor Ponta malmára hajthatná a vizet. (Az ellenzék már az egyesüléssel a jobboldal és a baloldal közötti opciót sugallta. Nem véletlenül utalnak a nemzeti liberálisok minden adandó alkalommal az államelnök és a kormányfő közötti megállapodásra, „bundára”.) Persze a kampány kezdetéig hátralevő két hónapban – hát még a kampány során! – sok minden történhet.

A politikai bosszú kérdésére nehéz határozott választ adni, próbáljuk meg kerülő úton. Elképzelhető-e, hogy ha Dan Voiculescu nem az államelnök legnagyobb politikai ellenfele, ha nem vezéralakja mindkét (2007-es és 2012-es) felfüggesztésének, ha médiatrösztje, jelesen az Antena 3 adó nem támadja rendszeresen, és főleg nem közli megkerülhetetlen bizonyítékként a testvéröccs maffiás megvesztegetéséről a híres felvételeket (amelyek nélkül a pártatlan igazságszolgáltatás és a titkosszolgálatok alighanem továbbra is eltussolták volna az ügyet), továbbá nem fenyegetne újabb leleplezésekkel – nos, mindezek nélkül is megjárta volna a „mogul”? A válasz megkönnyítéséhez egy kis adalék: a Dan Voiculescu és Élelmiszertudományi Kutatóintézete ellen 2003-ban indított büntetőeljárást 2005-ben az országos főügyész felfüggesztette (NUP), nyilván teljesen véletlenül nyomban azt követően, hogy az államelnök kormányalakítás céljából az „erkölcstelen megoldáshoz” folyamodott, azaz Voiculescu pártját (akkor még PUR) kormányra emelte: a napjainkban felelevenített DA – PNL-PDL – Szövetség és az RMDSZ mellé. Ezt az ICA-pert vették fel újra 2008-ban, az államfő emlékezetes első felfüggesztése után, és vitték fellebbezések nyomán a mostani végkifejletre.

Amellyel kapcsolatban vannak más kérdések is. Szakértők problematikusnak mondják, hogy a bukaresti táblabíróság „utolsó ítéletet” kimondó két bíráját nem sorshúzással állapították meg (ahogyan a szabály állítólag előírja), hanem kinevezték, ráadásul újoncok köréből. A védelem szerint a bírók semmilyen – bizonyítékokra és tanúkra vonatkozó – új elemet nem voltak hajlandók figyelembe venni, a kár felbecsülését nem végeztették el független szakértővel (csak a vádhatóságéval)... de hát a védelem ilyeneket szokott mondani, mi egyebet is mondhat?

Érdekes epizódra derül fény viszont az elnökpárti írott sajtó fő szócsöve, az Evenimentul zilei egyik publicistájának cikkéből. Olyan gyönyörű, hogy muszáj idézni: „Camelia Bogdant személyesen az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségének július 4-i fogadásán láttam. (Voltaképpen a Függetlenség Napja tiszteletére idén a fogadást július 3-án tartották, s vihar zavarta meg – a szerk. megj.) Magisztrátusok szűk csoportjában állt, amelyben látható volt Livia Stanciu és Augustin Zegrean. Apróka, törékeny hölgy, fehér, egyáltalán nem drága, de ízléses szoknyában. A háttérben a zenekar swing akkordjai pompásan illettek elegáns tartásához. Meglepett testének vertikális helyzete. Nem tudom, mennyire volt keresett, hátrahúzta-e a vállát, attól tartva, nehogy ne illeszkedjék a képbe. Fárasztó fizikai erőfeszítés lett volna. (...) Keveset beszélt. Tulajdonképpen nem hallottam beszélni. Figyelmesen hallgatta a többieket. (...) Fényképét a nagyközönség nem nagyon ismerhette. Mégis az egyik legfontosabb személy volt azon a fogadáson.” Ennyi fizikai, lelki és erkölcsi szépség és ennyi áhítat láttán talán el kellene hessegetnem a kérdést, de képtelen vagyok: vajon mit keresett a kis fiatal, ismeretlen bírónő a meghívottak nagyon szűk, nagyon szelektív körében? Netán szakmai ihletet?

Isten és a kommentelők őrizzenek meg engem attól a látszattól, hogy a fentiekben bármit sejtetni akartam volna, netán valaki pártján állnék. (Természetesen a független igazságszolgáltatást leszámítva.)

Dan Voiculescu a szekus múltjával és kétes módon szerzett vagyonával kiterjedt kapcsolatrendszert és politikai befolyást kiépítő, az államot kihasználó újkapitalista jellegzetes alakja. Tekintélyét fokozta – ha nem is (mint hosszú perének egyik vádiratában olvasható) telepatikus képessége – intelligenciája, bizonyos fokú pallérozottsága. Hamar rájött, hogy az üzlet és a politika ötvözése még sokkal hatékonyabb a sajtó támogatásával, kiépítette hát médiabirodalmát, tévétársasága az egyetlen a számottevő magánvállalkozások közül, amely román kézben van.

Jótékonysági alapítványai, az Antena 3 nézettsége-népszerűsége, tényfeltáró sikerei és visszhangos nemzetközi díjai ellenére az egész jelenség az ország közéletében negatív. Számunkra Voiculescut különösen visszataszítóvá tette magyarellenessége. Kelemen Hunor szövetségi elnök emlékezetes megfogalmazását a „rákfene” minősítéssel egy politikai konjunktúra – az RMDSZ kormányra kerülésének meghiúsítása – indokolta, véleményem szerint sokkal fontosabb a román kormány miniszterelnök-helyettesének hétvégi nyilatkozata, amely szerint Dan Voiculescunak semmilyen befolyása nem volt a kormány munkájára.

Ez így van! Dan Voiculescu ellenfele egyetlenegy ember volt. Az államelnök. Alapjában véve két hasonló múltú, történelmi meghatározottságú és felfogású politikus hatalmi összecsapásainak voltunk tanúi az utóbbi években, amelyek során mély sebeket ejtettek egymáson.

Az egyiknek a mostani győzelme előrevetíti közös megérdemelt sorsukat. Amikor az beteljesedik, akkor jön el Románia számára a boldog óra.