Annyi mindent összeírtak már az Oroszország versus Ukrajna ügyről, és még annyi mindent fognak – ahogy kinéz a dolog –, hogy a témabőség egyfajta beelőzésre késztet.

Miért fontos továbbra is Ukrajna Oroszországnak, illetve miért akarja mindenáron rajta tartani azt a fajta nyomást, amely – Moszkva reményei szerint – nem kell háborúhoz vezessen, lerohanáshoz vagy hasonlókhoz, de a függőséget még az európai kereskedelmi közeledés ellenére is fenntartja? Miért lehet annyira fontos még Ukrajna, hogy az orosz-belorusz-kazah vámuniós kooptálás füstbe menetele után a moszkvai fél elkezdett olyan képletekben gondolkodni, amelyeket mindeddig elutasított: tartani némi gazdasági kapcsolatot Kijevvel a csatolt EU dacára is?

Rengeteg oka van erre, említsünk itt most csak egyet: majdnem harmincöt milliárd rubelébe kerül neki, hogy átkalibrálja a mindeddig Ukrajnára alapozó hadiipara egy részét. A több, mint kilencszáz millió dolláros költekezést az Orosz Szövetségi Űrügynökség (Roszkoszmosz) számolta ki nemrég, de a matekezés természetesen tovább folyik, és bár sokan az űrprogramok érintettségét sejthetnék – amire lehetne halk nosasztánt mondani –, a dolog komolyabb: az orosz interkontinentális rakétákat illetően helyettesíteni kell a kieső (hogy végleg, vagy nem az még kérdéses, de nem lehet a véletlenre hagyni) ukrán komponensgyártást.

Az orosz hadigazdaság a demokraszija előtt egyfajta helyettesítéses alapon dolgozott, ami olyasmit jelentett, hogy amennyiben valamely fegyverhez tartozó üzem növelte az alkatrészek, vagy késztermékek gyártását, valahol a nagy CCCP területén egy másik gyár visszavett a termelési hajrából, magyarán nagyjából mindenből legalább kettő volt, biztos, ami biztos alapon. A jelcini átmenetben viszont nagyjából minden, ami duplázott volt, bezárt. Persze nem jószántából – úgy tűnt, a nagy ébredéstől nem tud, nem is akar nagyhatalomként magához térni Rosszíja, a hadi költekezések büdzséje is csak büdzsécske lett, s az aggódó szak-parolisokat kifizették, azon az alapon, hogy ott vannak az egykori szatellit-államok, velük a kapcsolat pazar, erre az idők végezetéig lehet alapozni. Akkor is, ha mondjuk az orosz helikopterekhez, vagy Tupoljev stratégiai bombázókhoz szükséges motorok nagy részét Ukrajnában gyártják, szerelik és javítják. És akkor is minden garantáltan zavartalan lesz, ha az SS-18-as, és SS-25-ös orosz interkontinentális ballisztikus rakétákhoz a javításokat Dnyipropetrovszkban végzik, a célzókészülékeket egészében Harkivban gyártják, vagy ha tervek születtek az orosz tervezőirodákban egy, az SS-18-as rendszert leváltó, szintén folyékony hajtóanyagú, de modernebb rakéta fejlesztésére, amelyhez a végrehajtó fázisban szintén kellett volna Ukrajna.

Mindez most, úgy néz ki, ugrik, illetve neki kell fogni annak a fejlesztésnek, amelyet Putyin már a krími anschluss után vizionált: mindent, ami fegyver a honban kell gyártani, önerőből, saját nyersanyagokból. Amíg ez legalább beindul, szükség lesz Ukrajnára. Amolyan héjanászosan, de szükség.