Bogdán Tibor: Botfülűek ritmusérzéke
Új pénzügyminiszterünk, Ioana Petrescu a tekintélyes harvardi egyetemen végzett; és ráadásul a tanfolyamokra is eljárt, és még csak nem is plagizált. Azaz teljes mértékben elszakadt a romániai valóságoktól, így aztán enyhén szólva naivnak is tekinthető.
Így könnyen megtörténhet, hogy a csúszópénzeken, politikai klientúrán és érdekeken alapuló romániai „eredeti gazdaságpolitikához” nem ért, de odáig azért mégsem süllyedt, hogy Traian Băsescu oktassa ki – akinek gazdasági érzéke legfeljebb addig terjedt ki, hogy hajóskapitányként pontosan nyilvántartotta, meddig tart még ki a whiskykészlet; netán Elena Udrea adjon neki leckét pénzügyekből, akinek gazdasági képesítéséről már tudást szerezhettünk az idegenforgalmi miniszterként céltalanul elköltött összegekből. Hogy Elena Băsescuról már ne is beszéljünk, akinek gazdaságtudományi tanulmányaihoz előbb meg kellene tanulnia valamilyen nyelven beszélni.
Ezek a „szakértők” hatalmuk idején a válságból nem láttak más kiutat, mint a közalkalmazotti bérek levágását, a hozzáadott értékadó emelését, 700 ezer munkahely beszüntetését, az ország eladósítását, az európai pénzek pártklientúrára fordítását.
Ők akarták most kioktatni a Harvardon végzett fiatal pénzügyminisztert, akit a Romanian Business Leaders Alapítvány az ország gazdasági életére befolyást gyakorló hét miniszter közül a legjobbnak vélt, mi több, az 1989 után időszak második legkiválóbb tárcavezetőjének tartottak, Mihai Tănăsescu után. Elemzésük szerint Ioana Petrescu meghallgatta az üzleti partnereket, könnyítéseket hozott az újraberuházott profit esetében, lemondott több adóról és illetékről, amivel megjavította az üzleti légkört, intézkedett a társadalombiztosítási adók csökkentéséért.
Csakhogy Romániában a hatalom a szakértelem helyett a törvények megkerülésében jeleskedő politikusoknak, azok komáinak, baráti köreinek, klienseinek a kezében van. Azok osztozkodnak rajta, akik legfeljebb plágiummal szerezhetnének doktori címeket. A tudás számukra veszélyt jelent: éppen a kompetencia teljes hiányára épülő uralmukat szavatoló rendszert fenyegeti.
A harvardi diplomás pedig a Romániából nézve az Óperenciás tengeren túli Amerikában nem ehhez szokott. Ott az ország elnöke – a világ pillanatnyilag leghatalmasabb embere – ha szakembereket invitál a Fehér Házba, akkor először is civilizált hangnemet használ. Aztán meghallgatja őket, és általában hallgat rájuk, nem akar okosabbnak tűnni náluk – hiszen éppen a véleményükre volt kíváncsi. Traian Băsescu helyett ő legfeljebb annyit kérdezett volna a pénzügyek tudorától, vállalható-e a társadalombiztosítási adó 5 százalékos csökkentése, igenlő válasz esetén pedig zöld utat adott volna az intézkedésnek. Traian Băsescu azonban egyáltalán nem a gazdasági élet fellendítésére gondolt. Egyetlen célja a kormányfő lejáratása volt – nem véletlen, hogy nyilvánosságra is hozta a beszélgetés szövegét.
Amit aztán később az államfőhöz közelálló, a gazdasághoz, pénzügyekhez és egyéb tudományokhoz sem értő, de az ország fejlődési ritmusát dirigálni akaró botfülű politikusok a napokban véghezvittek Ioana Petrescuval, az minden külföldi, rangos egyetemen tanuló fiatalt csakis arra ösztönözhet, nehogy véletlenül is hazajöjjön. Még rokoni látogatásra sem – inkább családját hívja ki magához, mert a román rossz példa igencsak ragadós, és idehaza alighanem korpa közé keverednének.