Lidércnyomásos véget érhet egy lidércnyomás – írta találóan a napokban egy román publicista annak kapcsán, hogy az alkotmánybíróság ismét kötelezővé tette a választási névjegyzékben szereplők több mint felének részvételét a népszavazás érvényesítéséhez, ergo: Traian Băsescu államfő menesztéséhez (is). Ráadásul a taláros testület a választási névjegyzékek időszerűsítését sem tette lehetővé: továbbra is 21 millió lakossal, azaz több mint 18 millió potenciális szavazóval számol, holott a valóság azóta már régóta mást mutat.

Bár a népszámlálás eredményei egyelőre még bizalmasak, annyit tudni lehet, hogy az ország lakossága jelentősen csökkent az elmúlt tíz év alatt, részben a szaporulat visszaesése és az elhalálozások növekedése miatt. Igaz, ez utóbbi nem akadály: a választások alkalmával – függetlenül azok megszervezőinek politikai színezetétől – bőségesen találkozhattunk a választói listákon olyanokkal, akik már régóta az örök vadászmezőkről figyelik az itthoni kisded voksvadászatokat.

Emellett két-három millió román vendégmunkás dolgozik külföldön, akik nem igen törekednek majd arra, hogy több száz kilométert utazzanak a legközelebbi román konzulátusig, csak azért, hogy élhessenek szavazati jogukkal. Alighanem hasonlóképpen gondolkodnak azok – az úgyszintén nem kevesek – is, akik pihenőszabadságukat töltik.

Elképzelhetetlen tehát 9 millió szavazót mozgósítani, főleg, hogy a lakosság egyre nagyobb része fordul el kiábrándultak politikától, politikustól egyaránt. Az alkotmánybírák döntésükkel – a törvényesség és az alkotmányosság látszata mögé megbújva – így Traian Băsescu államfőnek kedveztek. Szinte biztosra vehető ugyanis, hogy a referendumon a részvétel nem éri el az érvényesítéshez szükséges kilenc milliós kvórumot. Ám biztosnak látszik az is, hogy az urnákhoz járulók nagy része Traian Băsescu menesztése mellett teszi le voksát, az államfő hívei/támogatói kisebbségben maradnak.

És ekkor az a lidércnyomásos helyzet alakul ki, hogy bár a demokrácia alapszabálya szerint a kisebbség aláveti magát a többség akaratának – Traian Băsescu diadalittasan visszavonul az elnöki palotába. Jóllehet az urnáknál veszített, papíron államfő marad – kvórumhiány miatt. Az ország pedig kettészakad a többségi szavazatukkal hoppon maradt, és a kisebbségi voksaikkal diadalmaskodó választók között, a jogállam – Băsescu által olyannyira féltett – intézményei ismét működésképtelenekké válnak, az ország fölött visszaveszik a hatalmat a narancsvörösből zöldbe, újabban fehérbe váltó kiskirályok.

Jóformán véget sem ért a lidércnyomás – és kezdődik újra.