Bogdán Tibor: Az úriember
Én nem is értem, miért nem értik Remus Vulpescu urat. Ő ugyanis az az úriember, aki ma várja Dan Diaconescu urat, a beruházót, aki e napon, 54 millió euróval végképpen megvásárolja az Oltchimet, amelynek sorsát a Román Hírszerző Szolgálat és a Külső Hírszerző Szolgálat is oly árgusan figyeli. (Márpedig őnekik igazán lett volna valamiféle mondanivalójuk, ha az egyik legnagyobb állami vállalat rossz kézbe kerül).
Remus Vulpescu úr megmondta: miközben gazdasági szakértők, külföldi elemzők, újságírók siserehada mind az harsogja, hogy Dan Diaconescu, némi választási tőkeszerzés érdekében átverte az egész román államot, ő viszont magabiztos abban, hogy az OTV-féle csatornatévé tulajdonosa „komoly, üzletileg megbízható és jóhiszemű vásárló", aki az utolsó napon, vagyis ma, megjelenik a pénzzel.
És mindebben a véleményében az sem zavarhatja, hogy Dan Diaconescu tíz perccel a licitzárás után érkezett meg. A fentebb említett siserehad egy része szerint azért, hogy immár ne vehessen részt a versenytárgyaláson – de hát ki ne ismerné a pokoli bukaresti közlekedést, amely bizony egy mégoly komoly beruházót is késleltethet –, másik része szerint abból a meggondolásból, hogy – ha már Remus Vulpescu úr jóvoltából be is nevezhetett – majd csak valamelyik alulmaradó licitelő megóvja a részvételét (igaz, a hét végén már kétségbe vonta, hogy megvan-e a pénz – dehát ekkor már eső után köpönyeg...)
És hát mindezek csak kósza hírek, jó is, hogy Remus Vulpescu a licit idején nem hallgatott rájuk. Már hogyisne lenne komoly üzletember az, aki ellen az ügyészek pénzmosásért és adócsalásért indítottak vizsgálatot, no meg zsarolásért állították törvény elé? És aki három olyan vállalatot is vezet, amelyek 2,3 millió euróval tartoznak az államnak? Vagy akinek televíziója 6,5 millió euróval adósa fűnek-fának? Hát ki tudna (aki persze nem üzletember!) ennyi pénzzel adósa lenni bárkinek? Én a magam 100-150 lejes apró kis kölcsöneimet is alig-alig tudom fizetéskor megadni a jó havereknek...
És nyilvánvalóan Dan Diaconescu kifizeti a vállalat 750 millió eurós tartozásait, és rendesen kifizeti a cég 3400 alkalmazottjának átlagos havi 3000 lejes bérét is.
Dan Diaconescu, azokhoz képest, akik megjelentek tévé-csatornája képernyőjén (és ezzel legitimizálták, úgymond „törvényerőre emelték" őt) – Traian Basescuhoz, Elena Udreához, Emil Bochoz, Silviu Prigoanához, Crin Antonescuhoz, Corneliu Vadim Tudorhoz, a demokrata liberálisokhoz, a szociál-liberálisokhoz, a parasztpártiakhoz, a monarchistákhoz, az ide-oda csapongó függetlenekhez, a politikai elemzőkhöz, szociológusokhoz, Adriana Bahmuteancához, Luis Lazarushoz, Cristian Cioacához, Oana Zăvoreanuhoz, jósokhoz és jövendőmondókhoz, a teljes alvilághoz viszonyítva –, Remus Vulpescu úr szavaival élve valóban „komoly, üzletileg megbízható és jóhiszemű vásárló".
Már-már azt mondhatjuk: vérbeli úriember.