Vitathatatlan, hogy az USL és Traian Băsescu között jelenleg minden kül- és belföldi fronton folyó elkeseredett harc kimenetele attól függ, hogy lesz-e vagy sem érvényességi küszöb a július 29-i népszavazáson. Az egykori ipartestületi hirdetményt parafrazálva: ha lesz, nem lesz (mármint államfőváltás), ha nem lesz, lesz. Nagyon valószínűnek tetszik ugyanis, hogy amennyiben a felfüggesztett államfő támogatói bojkottálják a referendumot, úgy a leváltás hívei nem tudnak több, mint kilenc millió szavazót az urnákhoz vinni. A kérdés megválaszolása sajnos nem olyan könnyű és – úgy tűnik – nem kizárólag jogi értelmezés kérdése.

Jelenleg a népszavazás megszervezését a 2000/3-as számú törvény szabályozza. Ennek az érvényességi küszöbre vonatkozó cikkelyét többször is módosították. Először 2007-ben, azt megelőzően, hogy Traian Băsescut először függesztették fel. Ekkor a törvényhozás úgy döntött, hogy egyéb népszavazásoktól eltérően az elnök leváltásáról szóló referendum estében nincs szükség érvényességi küszöbre.

Ezt a módosítást az Alkotmánybíróság akkor alkotmányosnak minősítette. Ez év áprilisában az Ungureanu-kormány kezdeményezésére úgy módosították a törvényt, hogy az elnök csak akkor váltható le, ha a választásra jogosultak több mint fele erre igennel szavaz. Végül júniusban a parlament harmadszor is módosítani kívánta a szóban forgó 10-es cikkelyt, mégpedig úgy, hogy visszaállította a 2007-es szabályozást. Ezt a törvényt a parlament két háza elfogadta, és az ellenzék óvása nyomán – még kihirdetése előtt – az Alkotmánybíróság elé került.

Júliusban a kormány sürgősségi kormányrendelettel hozta meg a népszavazásról szóló törvény azon módosítását, amelyet az Alkotmánybíróságon veszteglő törvénnyel is el akartak érni: az érvényességi küszöb eltörlését.

Az elmúlt héten az Alkotmánybíróság meglehetősen dodonai határozatot hozott az érvényességi küszöb eltörlését célzó törvény ügyében. A döntés indoklásában egyik helyen (10-11-ik oldal) azt sugallja, hogy a nincs szükség érvényességi küszöbre, majd lejjebb (13-ik oldal) ennek az ellenkezőjét állítja. Ennél fontosabb azonban a tulajdonképpeni határozat, vagyis a bírósági ítélet végrehajtandó része, amelyik kimondja: „A 2000/3-as törvény 10-es cikkelyének módosításáról szóló törvény alkotmányos, amennyiben biztosítja, hogy az állandó választói névjegyzékeken szereplő személyek 50 százaléka plusz egy fő részvételét a népszavazáson”.

Ezt a határozatot olvasva az amerikai diplomácia egyik csúcsteljesítménye jutott eszembe, amikor a Kínai Népköztársaság és Tajvan közötti legitimációs disputában (tudniillik mindkét ország Kína kizárólagos képviselőjének tekintette magát) a következő nyilatkozattal tért ki az állásfoglalás elől: „Az Egyesült Államok tudomásul veszi, hogy a Tajvani-szoros két oldalán élő valamennyi kínainak az a véleménye, hogy csak egyetlen Kína létezik és hogy Tajvan Kína része."

Azért mondom ezt, mert a határozat szövegének betű szerinti értelmezése az, hogy nincs szükség érvényességi küszöbre, a szabályozásnak arra kell tekintettel lennie, hogy biztosítsa a választói névjegyzéken szereplők többségének a részvételét. Vagyis a népszavazás érvényességéhez a szavazásra jogosultak fele és még egy fő nem kell hogy szavazzon, mindössze biztosítani kell számukra a részvétel lehetőségét. A szöveg logikai értelmezése viszont homlokegyenest ellenkező következtetésre juttat. Miért csak a választói névjegyzékeken szereplők felének és még egynek kell biztosítani a szavazás jogát? A többieknek meg lehet sérteni alkotmányos jogát? Ezt mondaná épp az Alkotmánybíróság?

A jogi bizonytalanság azonban itt nem ér véget. A kormánypárti politikusok a Velencei Bizottsághoz kívánnak fordulni az ügyben, vélhetően azért, mert felfedezték a rangos európai intézmény egyik 2006-os ajánlását, amely nem javasolja érvényességi küszöb bevezetését népszavazások esetében azért, mert akkor a távol maradók száma gyakorlatilag hozzáadódik a „nem”-el szavazókhoz és így megfosztják az állampolgárokat a tartózkodás lehetőségétől. A Velencei Bizottság természetesen nem tekinthető az Alkotmánybíróság fellebbviteli bíróságának, nem semmisítheti meg az Alkotmánybíróság döntését. Arra azonban mindenképp alkalmas, hogy kifogja a szelet az EU vezetőinek vitorlájából, akik nagyon keményen bírálták a romániai jogállamiság vélt megsértését.

Másfelől viszont a referendum eredményét az Alkotmánybíróságnak kell hitelesíteni, ami lehetőséget ad a taláros testületnek arra, hogy érvénytelenítse az elnök leváltásáról szóló népszavazást és ezzel visszahelyezze Traian Băsescut a köztársasági elnök tisztségébe.
A dilemmát a kormánypártoknak áll módjukban feloldani. Alkotmánybíróság ide vagy oda, a törvénykezés a parlament hatáskörébe esik. Jelen esetben azonban a helyes jogértelmezés megtalálása még nem biztos, hogy jó megoldást jelent. A kormányoldalnak ugyanis számos – jogilag hibátlan – lehetősége van arra, hogy elkerülje az érvényességi küszöb alkalmazását (már az is elegendő, ha a parlamentben nem lesz meg a döntéshozatalhoz szükséges létszám).

Azonban ebben az esetben szinte elkerülhetetlenül elszigeteli az országot az EU-ban, annak minden morális, politikai és gazdasági következményével együtt. Idehaza pedig alkotmánybírósági pereskedések végeláthatatlan sorába bonyolódna, s Ponta aligha úszhatja meg lemondásának benyújtását. Ha viszont a parlamenti többség belemegy az érvényességi küszöb alkalmazásába, akkor megjósolhatóan érvénytelen lesz a népszavazás, Traian Băsescu visszakerül Cotroceni-be, őszig pedig a Monica Macovei-féle „független” igazságszolgáltatás valamennyi kormánytagot és a parlament bal felét letartóztatja, teljesen szétzilálva az egyébként győzelemre álló USL sorait. Éppen ezért a kormánynak felelős döntést kell hoznia.
Megítélésem szerint ez a döntés most egy olyan jogi megoldást feltételez, amelyik eltörli az érvényességi küszöböt. Nemcsak a kormány túlélési ösztöne diktálja ezt, hanem a nemzeti érdek is.

A szerkesztő utóirata. Amint Székely Ervin alkotmányjogi hátteret megvilágító cikkéből is kiderül, a legrégebben, a 2007-es referendumkor alkalmazott szabály szerint az elnök leváltásához nem volt szükség érvényességi küszöbre, az akkori alkotmánybíróság szerint sem, minden rendben volt. Ez a precedens. Ugyanakkor a Velencei Bizottság “nem javasolja érvényességi küszöb bevezetését népszavazások esetében azért, mert akkor a távol maradók száma gyakorlatilag hozzáadódik a nemmel szavazókhoz és így megfosztják az állampolgárokat a tartózkodás lehetőségétől”.

Ez nem csak azért fontos, mert önmagában kizárja a küszöböt, hanem azért is, mert érthetővé teszi, miért nem alkalmaznak az Európai Unió egyetlen országában sem olyan szabályt, hogy az összes szavazatra jogosultakból (nem pedig csak a tényleges szavazókból) kell meglegyen a többség az elnök leváltásához. Ez a szokás. Végül a jelenleg érvényben levő szabály, amely szerint a népszavazást meg kell szervezni, szintén nem rendelkezik ilyen küszöbről. Ez a helyzet. Ezt a szabályt alkalmazva nem sérülne sem a precedens, sem a szokás érvényesülése.

Victor Ponta azonban Brüsszelben vállalta, hogy a parlamentben mindenki számára megfelelő döntést hoznak. Székely Ervin jogásztól, aki parlamenti képviselő is volt, visszatérve a cikke utolsó mondataira, azt kérdeztük: milyen jogi megoldásra gondolt, amely eltörli az érvényességi küszöböt? Milyen változatok lehetségesek?

Szerzőnk válasza:
Több lehetőség is van. A durva: a parlament összeül, de kvórum hiányában nem dönthet. A kormánytól kérik, hogy bocsásson ki sürgősségi kormányrendeletet, mire Ponta széttárja a karját: sajnos nem tehetem, mert parlamenti vakáció van. Akkor hívja össze a parlamentet! Rendben, összehívom július 30-ra (hamarabb már nem nagyon van idő).

A sérósabb: a parlament összeül, és az alkotmánybíróság kétértelmű döntéséből kiindulva kibocsát egy olyan törvényt, ami átveszi ugyan az Ab határozatát, de egyértelművé teszi, hogy nincs szükség küszöbre. Megint megtámadják, de kicsúsznak az időből. (Az időtényező egyébként is nagyon fontos ebben a játékban!)

A sumákos: két napra tolják ki a referendumot, szavazókörzeteket állítanak fel a vasútállomásokon, bevásárlóközpontokban, heti- és országos vásárokon, rock-koncerteken, a napozón, Mamaiában és Vama Vechén (nyilván túlzok).

A hajmeresztő: a törvényt úgy fogadja el a parlament, hogy kötelezővé teszi a részvételt (van néhány ilyen ország: Görögország, Ciprus, Belgium) – és a kérdés meg van oldva.