Ágoston Hugó: Tévedések végjátéka
Igen kicsik vagyunk ehhez a nagy háborúhoz! Gazdasági, társadalmi, politikai és világmodellek ütköznek interkontinentális magasságokban, nekünk pedig arról sincsenek kellő ismereteink, ami körülöttünk, a mi gyarló „szintünkön” történik.
Információözönben élünk, de az információk nagy része egyoldalú, manipulált, vagy pedig semmitmondó, a kevesebb belőle több lenne. Felperzsel mindent a megosztó gyűlölet lángja. Az Európai Unió egyik tagországában a kormánypártok „villámháborúval” megfosztották tisztségétől a parlament két házának ellenzéki elnökeit, valamint az ombudsmant, felfüggesztették – és népszavazás elé állították – az államelnököt.
Az „elkövetők”, miután harci ruhájukat levetették, a parlament függetlenségére, valamint az intézkedéseket jóváhagyó alkotmánybíróságra hivatkoznak. Azt állítják, az Európai Uniónak nincs oka félteni a romániai jogállamiságot, ellenkezőleg, a volt elnök sértette meg ismételten és súlyosan az alaptörvényt. Amíg ezen össznépileg vívódunk, a Felfüggesztett kijelenti, hogy a szobájában van egy feket telefon, azon több gomb, és ha a Pótelnök a harmadikat megnyomja, különös élményben lesz része. (Vízipisztoly? Pokolgép? Óvszerautomata?)
Közben kiderül, hogy az ellenzék által indított európai lejárató kampány túllőtt a célon, nem csupán nyilvánvaló hazugságaival, de előkészítetlenségével és dilettantizmusával is: Macoveiék lendületükben elfelejtettek elemi tudnivalókat átadni, zavarba és ostoba helyzetbe hozva az európai „tényezőket”. Ennek egyik mulatságos esete, mint már megírtuk: az európai magas rangú hivatalnokok azért hivatkoztak az alkotmánybíróság kapcsán az igazságszolgáltatásra, és szólítottak fel annak védelmére, függetlenségének tiszteletben tartására stb., mert tévesen úgy tudták, hogy Romániában az alkotmánybíróság az igazságszolgáltatás része.
Nem az, de kicsire nem adunk, mondják a román jogász fiatalemberek (a Minielnök és igazságügyminisztere), és nagylelkűen megígérik, hogy vigyáznak az igazságszolgáltatásra, mint a szemük fényére. Persze a cirkusztól függetlenül az igazságszolgáltatást tényleg védeni kell. De kitől? Vajon nem Traian Băsescu volt az, aki még a kiskutyát is ő nevezte ki az igazságszolgáltatás intézményeibe; aki előszeretettel idéz folyamatban levő perek irataiból, és aki az országos főügyészt letegezve úgy megszidta, hogy az szinte sírva fakadt a nagy függetlenségében? Közben a táborok tehetetlenül nézik, hogyan úszik el a távolban Schengen.
Elvileg nem kellene úsznia oly nagyon, mert ez belső politikai harc, a parlament pedig formailag alkotmányos módon működik – de az ideges, mert rászedett és nevetségessé tett európai néppártiakkal már nem lehet bírni. Bevánszorog a színre a lej is, az oroszlán egyre többet veszít erejéből, hogy a cirkusz miatt-e, arról megoszlanak a vélemények, de a kormány azt mondja, hogy – a válság mellett – azok a hazugok a hibásak, akik félrevezették az európai intézményeket. A Felfüggesztett hívei szerint a kormányszövetség puccsa az oka mindennek. Van olyan nézet is, hogy a vesztét érző „Băsescu-féle maffiaklikk” menekíti ki a pénzét az országból, nő az euró iránti kereslet, ezért egyre gyengébb a lej s ér a bankoknak fülig a szájuk, egyesek ezen (mint nemrég Magyarországon is) jót kaszálnak.
A táborok egymást korruptozzák, itt azonban egy kis aszimmetria mégiscsak volna – logikusan gondolkozva valószínűbb, hogy akik nyolc éven át hatalmon voltak, jobban megszedték magukat, és az ellenfél korruptjait is nagyjából kinyírták. Arról nem is beszélve, hogy a Felfüggesztett kopói, akik még holmi idézőjelek hiányát is kinyomozták, nem hallgatnának szemérmesen, ha a kormányból bárkinél korrupcióra utaló jeleket találtak volna. Mindenesetre, amikor a Felfüggesztett korrupcióról beszél ismert szigorával, szavainak hitelét növeli, hogy államfői mentelmi jogának köszönhetően mindössze két-három pönális ügye feszeng fiókok mélyén, életművének lelkes kutatói pedig legalább további háromról beszélnek dokumentumokkal a kezükben.
A Felfüggesztett legközelebbi társai, akiket magas tisztségekbe juttatott, úgy tűnik, iszonyatos összegekre rúgó üzleteket-ügyleteket bonyolítottak le: ingatlanmaffia és sportlétesítmény-építések, Alro meg hasonlók, az öccs állítólag egyenesen fegyverekkel követett el huncutságokat, Udreák, Fluturok, Videanuk, Blejnarok cikáznak, és utánuk több is jön talán, jönnek mindenekelőtt, kampányos gyorsasággal, a minisztériumi auditok pörölyös eredményei...
És mintha az is az igazságszolgáltatás helyes működéséhez tartozik, hogy nem fektet el súlyos dossziékat! Európa most már erre is figyelni fog esetleg, tiszta haszon, már ezért érdemes volt elindítani a lavinát, kicsikarni valahogy ezt a népszavazást.
Amerika még inkább figyel, jóideje, ott persze nem Néppárt van és balliberális ellenzéke, hanem republikánusok és főleg demokraták, jönnek majd nagy hírek rövidesen onnan is, türelem! A Felfüggesztett, amikor páni félelme kissé alább hagy, azt mondja, nem engedi, hogy a plagizáló kormányfő eltérítse Romániát a demokratikus útról.
A megátalkodott parlamenti többség erre azt válaszolja, hogy már rég letérítette őelnöksége, például amikor 2009-ben három hónapig taccsra tette az alkotmányt, mert a bizalmatlansági indítvány nyomán megbuktatott Emil Boc helyett nem volt hajlandó kinevezni a nagy többséget élvező Klaus Johannist. (És Európa nem szólt semmit, pedig akkor a banán görbületére vonatkozó sztenderdek megállapításán már túl volt.)
Tudom, persze, ezek olyan összevissza dolgok, rendszertelenül jutnak az ember eszébe, és jobb is, ha nem próbál rendet tenni közöttük, egyrészt azért, mert nem sikerülhet, másrészt mert a legkisebb hibás hangsúly besorolja őt valamelyik táborba, s utána mondhat, amit akar és hivatkozhat, akire akar, a másik tábor úgysem hisz neki – esetleg, ha túl harsány, feljelentik, lehallgatják a telefonját, leblokkolják az internetjét. Jogállamban élünk, vigyázzunk rá.
Apropó, jogállam, amikor a bírói tanács egyik tagját a korrupcióellenes ügyészség bevitte (vagy csak citálta? mert a tévében érdekes módon nem mutatták, úgy látszik, lazul a fegyelem a médialincselésekért felelős beépített ügynökök soraiban!), s kiderült, hogy az ifjú miniszterelnököt is lehallgatták, benne van a dologban; úgy látszik, valakinek eszébe juthatott, hogy de hiszen ez azt jelenti, hogy az ellenzék vezető pártjának elnökét az államelnök lehallgattatja, úgyhogy az ifjút gyorsan kivették onnan, pedig már-már azt reméltük, hogy itt a kis hazai Watergate!
A Lehallgatott pedig flegmán csak annyit mondott: „Romániában élek, tehát természetes, hogy le vagyok hallgatva”. Cinikus ifjúság! De a nagy összevisszaságban ne feledkezzünk meg a „tízparancsolatról”, a drákói szigorú európai bizottsági ukázokról sem. (Kezdetben tizenkét pontról beszéltek, de a legmeredekebbet: hogy Băsescu leváltásához Románia összlakossága +1,5 szavazat szükséges, valamint a legenyhébbet, hogy Pontának minden este jelentenie kell Brüsszelbe, hogy fogat mosott, ezeket elhagyták.)
A legjobban azok tetszhetnek, amelyekben Barroso tanító bácsi megtiltja a máris interi Pótelnöknek, hogy bárkit is leváltson (Morart, Kövesit, a Szolgálatok főnökeit, a Pátriárkát, az ÚMSZ könyvelőjét, saját magát) – pedig Liliom többször kijelentette, hogy senkit sem vált le, továbbá hogy senkinek sem kegyelmez meg. (Majdan Băsescunak sem.) Érdemibb észrevételek is akadnak. Cristian Tudor Popescu, aki az utóbbi időben – penetráns tekintetét fel nem adva – mind viccesebb, erről a Gândulban a következőket írja: „A lehető leghelyesebb, ha Brüsszel azt kéri a román kormánytól, mondjon le a sürgősségi rendeletekről olyan döntések esetében, amelyek az állam alapintézményeinek státusát illetik, olyan helyzetekben, amikor az nem szükséges.
De hol volt az EB, amikor a Boc kormány, úgyszólván felszámolva a parlamentet, meg belefullasztotta azt sürgősségi rendeleteivel? Vagy amikor a PDL a nemzet torkán a lehető legalkotmányelenesebb és antidemokratikusabb módon lenyomta a rendeletet a helyhatósági és a parlamenti választások összevonásáról?” Jó kérdés! Jelentjük büszkén, ezt magunk is így gondoltuk-írtuk mindvégig annak idején az ÚMSZ-ban, kevesen helyeselték. (Ha jól emlékszünk, egyesek még az összevonással járó spórlásra is hivatkoztak.)
Na és az RMDSZ! Öröm nézni, hogy mennyien tudják most, főleg azok közül, akik ellene drukkoltak a választásokon, hogy mit kell tennie az RMDSZ-nek! Elsősorban, minthogy az események megviselték, sőt, elkezdték megosztani is, az RMDSZ-nek mentálhigiéniásan felejtenie kellene! Például azt, hogyan járult hozzá a kisebbségi törvény megbuktatásához az ádáz Macovei, hogyan fogja az ország területi-adminisztratív újraszervezését és az alkotmány módosítását tényleg megcsinálni a Felfüggesztett, ha visszatér a székébe, amelyhez nem ragaszkodik.
Akár felejt az RMDSZ, akár nem, a nemzeti közösség tagjainak úgysem mondhat mást, mint azt, hogy szabad a vásár, de mindenki jól gondolja meg. Mindenesetre a borbolyi politikai gondolkodás mélyeiből felbugyborékoló ötletet, hogy tehát javasoljuk szavazóinknak az otthonmaradást, annyira megfogadhatják a derék székelyek, hogy novemberben is aszerint járnak el, jobb tehát szintén elfelejteni. A közalkalmazott és nyugdíjas szavazóinknak viszont július 29-ig jobb lenne nem elfelejteni bizonyos dolgokat.
Mi legalábbis Basescura vonatkozó utólagos reklamációkat nem fogadunk el! Befejezésül még csak annyit: a francia nemzeti ünnepen a miniszterelnök szabadon beszélt, természetesen franciául, miután tíz nappal azelőtt kiváló amerikaias angolsággal az amerikai ünnepen. De, mint mondta, meg kell tanulnia németül is.
Ugyanott a Pótpapa is franciául szólalt meg, de másnap Temesváron meglepetésünkre németül kijelentette, hogy ő berlini. (Mi úgy tudtuk, tulceai, mindegy.) De ez is jelzi: jöhetnek még meglepetések, s nagyon nem lenne jó, ha az euroszkepticizmus felerősödne Romániában. Hogy a Felfüggesztett legutóbbi mondataiból is idézzünk: ő meg azt jelentette ki, hogy ha a helyzet, a szükség úgy kívánná, ismét bejelentene megszorításokat, fizetés- meg nyugdíjcsökkentéseket. Kemény fickó, na, de nem tanulékony. Hiszen ezek úgyis visszaadnák! Jó játék, közben azonban nem ártana lélegezni meg dolgozni is egy kicsit.