Victor Ponta megkezdte áldástalan (mert győzelmet nem hozó) szabadságharcát a román kormány Győzelem téri székházában. A jó példa – ezt bizony a hatvanasok-hetvenesek korosztálya már régebben megtanulta – mindig keletről jön, a rossz példa pedig nyugatról, még csak innen a szomszédból is.

Victor Ponta szabadságharcát egyszerre három intézmény ellen folytatja: a Nemzetközi Valutaalappal, az Európai Bizottsággal és a Világbankkal szimultán párbajozik. A „hármak” ugyanis le akarták beszélni az egészségbiztosítási járulék öt százalékos csökkentéséről, mivel a költségvetésben ily módon keletkező hiányt a kormány nem tudná pótolni. Újabb adókat pedig hiába vetne ki, amikor még a régieket sem tudja rendesen begyűjteni. Victor Ponta azonban nem tágít.

Elmondása szerint szabadságharcával a munkáltatók, az alkalmazottak és a munkanélküliek – vagyis maga a Nép – nevében lép fel. Az egészségbiztosítási illeték csökkentésével a munkáltatóknak egyrészt nem kell a szürke munkaerőpiac zegzugos és törvénytelen (de jól kitaposott) útján járniuk. Másrészt a kisebb adó miatt nagyobb kedvvel alkalmaznak, ami viszont – harmad- és negyedrészt – az állásra találó munkanélkülieknek öröm, az öt százalékos csökkentésen megtakarított pénz egy része pedig megjelenik az alkalmazottak fizetésében, akik boldogabban viszik haza átlagosan 120 lejjel megvastagodott borítékukat.

Arról viszont Ponta hallgat, hogy ő maga sem jár túlságosan rosszul. Ugyan a július elsejétől beígért rendelkezést csak október elejétől alkalmazzák majd, amikor a Nép a korábbi időpontra már feltehetően nem emlékezik, és csak a szabadságharcos sudár alakját látja maga előtt. Akinek az októberi adócsökkentés még külön is jól jön, hiszen alig egy hónappal az államfő-választás előtt kerül rá sor, amelyen, nem kizárt, a miniszterelnök is indul majd.

Lám, végre egy olyan intézkedés, amelynek mindenki a hasznát látja. Igaz, a miniszterelnök azt is megtehette volna, ha az adócsökkentést sürgősségi kormányrendelettel fogadtatja el, ahogyan tette azt sok más alkalommal. Ezzel elkerülhette volna a rosszmájú ellenzéki vádaskodását, miszerint itt csak újabb sumákról van szó: Victor Ponta abban bízik, hogy parlamenti többségét kihasználva elgáncsolja az intézkedést. Túlságosan nehéz dolga már csak azért sem lesz, mert közeleg a parlamenti vakáció, amikor a parlament szintén nem dolgozik, vakáció után pedig a honatyákat az elnökválasztási kampány foglalkoztatja. Így aztán tisztára moshatja magát mind a választók, mind pedig a Nemzetközi Valutaalap előtt, a parlamentet vádolva a rendelet elbukásáért. Egyébként is a miniszterelnök szokásává vált, hogy a felelősségvállalással járó jogszabályokat előszeretettel küldi a törvényhozási testülethez.

Nem kizárt, hogy végül is az „ellenzéki forgatókönyv” következik be, hiszen a költségvetési hiány már akkora, hogy a pénzügyminisztériumnak 4,5 milliárd lej értékű beruházásról kellett lemondani ahhoz, hogy a hiányt a Nemzetközi Valutaalappal megállapított szinten tarthassák. A jövő évi költségvetésről pedig még semmit sem tudni – a Nemzetközi Valutaalap éppen erre vár a tárgyalások folytatásához.

Feltehetően a kormány jövőre újabb adókat és illetékeket talál ki, mint idén és tavaly is, amikor 35 féle adóterhet vezetett be. A beruházások hiánya, a megnövelt sarc viszont odavezethet, hogy az egészségbiztosítási adó csökkentése – ha sor kerül is rá – nem teheti majd boldoggá a Népet, mivel időközben tönkremennek a kedvezménnyel élhető cégek.