A román honatyák, ha megkérdik őket, politikusként tettek-e valaha is valamilyen rosszat, egyöntetűen így válaszolnak: soha. Ha pedig arról kérdezik őket, hogy jó dolgokat cselekedtek-e, akkor is igen diszkrétek: nem sorolják fel azokat, mivel jólneveltek, és úgy tartják, a jótettekkel nem illik kérkedni. Legalább is ez derül ki egy központi napilap felméréséből.

A román politikusok egyébként, saját bevallásuk szerint, húsvétkor étellel-itallal nem viszik túlzásba, mivel szerintük a húsvét nem a testi, nem a fizikai élvezetek, hanem a szellem ünnepe.

A szellem ünnepén a húsvét tájban megjámborodott politikusaink persze mást és mást értenek. Marian Vasiliev például húsvétot nem a feltámadás ünnepének, hanem tragikus események titulálja. Az Országos Szövetség Románia Haladásáért nevű, pártvándorokból álló tömörülés szenátora ezért illetlennek tartja az ilyenkor szokásos mulatérozást, hiszen a húsvétnak komor, lelki ünnepnek kell lennie. Szenátor urunk, úgy tűnik, húsvét kapcsán csak nagypéntekig jutott el… Miután kifejtette, a jótetteket nem illik a sajtóban megszellőztetni. Így aztán elmondta az újságírónak, hogy például lakást szerzett többgyermekes családoknak, állást munkanélkülieknek, segélycsomagokat küldött szeretetházak lakóinak – és csak helyszűke miatt nem soroljuk további jótetteit, amelyek kapcsán ő maga felfedezte „a dolgok különös belső csillogását”. A „dolgok különös belső csillogását” azonban nem volt hajlandó részletezni.

Párttársa Jeruzsálembe ment volna az ünnepekre, de parlamenti munkája Bukaresthez kötötte. Dumitru Bujor jócselekedeteiről vallásos okok miatt nem beszél: az Írásban ugyanis az áll, hogy dicsekvés nélkül kell jót tenni, és csak azt sajnálja, hogy nem tehetett még az eddiginél is több jót.

A demokrata liberális képviselő, Cornel Sămărtinean saját jótetteiről szintén nem volt hajlandó nyilatkozni, a jó cselekedetekről azonban pragmatikus véleménye van: azért kell jót tenni, mert jótett helyébe jót várhatsz. Ezért nem csak ünnepnapokon, de mindenkor jót kell cselekedni, hiszen akkor csupa jóban részesülhetünk. „A jó cselekedet az maga életem” – foglalta össze, azt viszont már nem árulta el, hogy miből is áll „az élete”.

A nemzeti liberális Ioan Ghişe helyből elzárkózott attól, hogy jótetteiről beszéljen. Őtőle ugyanis távol áll, hogy ilyesmivel akarja megváltani esetleges jövőbeni bűneit. „Aki tudja, hogy segítettem rajta, az tudja. Pontosabban: tudják, mert igen sok emberen segítettem” – mondta szerényen.  Éppen a húsvétot megelőző napokban nyújtott segítséget ismét valakinek, de nem tartja illőnek, hogy beszéljen róla.

A Népi Mozgalom Pártjának képviselője, Valerian Vreme a bőség zavarában szenved: olyan sok jót követetett már el életében, hogy nem is tudja számon tartani őket, így a nyilvántartást azokra bízza, akik részesültek jóságából. Dan Diaconescu Néppártjának szenátora, a nemrégiben baptista hitre áttért Ioan Iovescu arról beszélt, hogy sohasem hiányzott a szenátusból fontos dolgok vitájánál, volt két törvénykezdeményezése, és csaknem 150 alkalommal szólalt fel.

Többi honatyatársával együtt ugyanis legnagyobb jócselekedetének éppen áldásos parlamenti tevékenységét tartja. Lehet, hogy mégiscsak a szólásmondásnak van igaza, miszerint a pokolhoz vezető út jótettekkel van kikövezve?