Kétszeres öröm idén a Húsvét a magyar focirajongóknak: a Feltámadás ünnepén felavatják az új stadiont Felcsúton. Az esemény a magyar labdarúgás újjászületésének fontos mérföldköve lehet. Mindaz, ami napjainkban Magyarországon a futball körül történik, önmagán túlmutató folyamat, egy olyan nemzeti eszme diadala, amelynek megvalósulása minden igazi magyar embert hazafias büszkeséggel tölt el.

Kezdjük a legfontosabbal. A stadion a felvételek alapján lélegzetállítóan szép, ha nem tartanék a túlzástól, azt mondanám, ékszer, kacsalábon forgó fellegvára a magyar labdarúgásnak, egész nemzeti sportunknak.

Az első bemutató írás, amelyet róla olvastam, a Megkukultak a felcsútiak a csodastadiontól ihletett címmel jelent meg. Valóban, kinek nem dobban meg a szíve Makovecz Imre nevétől (hiszen 2005-ben világhírű építészünk kezdte el rajzolgatni a Puskás Akadémia Pancho Aréna terveit jól ismert rusztikus stílusában); ki nem ámul el, amikor a pálya talajfűtéséről olvas (hány külföldi nagy csapat, híresség hívható majd meg az örökzöld gyepre bemutatót játszani a kicsiny, de lelkes helyi közönségnek, amíg Magyarország – az Alapító negyedik/ötödik mandátuma idején – világbajnok lesz!); mellesleg erről eszünkbe juthat a botrány, ami a bukaresti hasonló „arénát” övezte, ahol két-három évig a karbantartók képtelenek voltak rendes gyepet felrakni (nincs kizárva, hogy a hírhedten korrupt román kiskirályok ellopták a fűmagot saját kertjükbe pázsitnak); ki nem várja alig megpillantani a pálya körül a Gazprom sűrű reklámjait, ahogyan azok a Bayern München vagy a Borussia Dortmund stadionjában is megcsodálhatók?...

A falu lakosainak büszkesége az NB I-es csapat, a Puskás FC Akadémia. Jogos a büszkeség, hiszen rekordról van szó: Felcsút alighanem Európa legkisebb lélekszámú települése, amelynek első osztályú futballcsapata van – mostantól pedig egy olyan stadionja, amelynek impozáns lelátóin az aktív lakosság négy-ötszöröse elfér. A labdarúgói természetesen nem mind felcsútiak, de látszik rajtuk az a hajtóerő, ami az Alapítót is jellemzi. Jelenleg az OTPBank Liga tabelláján a 12. helyen állnak (a tizenhatból), ennek megfelelően fejlődési lehetőségekkel. (Hacsak a Mezőkövesd és a Paks meg nem táltosodik az utolsó fordulókban, mert akkor – elgondolni is rossz – a felcsúti csapat akár ki is eshet.) Kíváncsiságból megnéztem a nagypénteki meccsüket a pécsiek ellen, érett, sok passzos játékot játszanak, a szívvel, a hazaadással nincs baj. A PFCA-PMFC mérkőzés végül 1-1-es döntetlennel zárult.

Talán ezzel kellett volna kezdenem: az avatás napján illik köszönetet mondani az Alapítónak! Az értelmi szerzőnek, akinek a szíve a lakásánál is közelebb van a stadionhoz, s aki a rá jellemző szerénységgel húzódik meg a nagy jelentőségű esemény mögött. Habitusáról keresve sem találnánk jobb leírást, mint a Közszolgálat című nemzeti folyóirat áprilisi számának érzékeny tollal megírt „beköszönő” vezércikke. A remek portréból különösen megragadott a Seneca-idézet: „Ne feledd: emberhez méltóan kell élned, hogy méltó légy e magas cím viselésére… Hívd segítőtársul a bölcsességet. Ha tógájába burkolózol, megóv a bajoktól, szentélyében biztonságra lelsz… Élj nemes szívvel, és élj egyenes lélekkel! Parádé nélkül, gyűlölködés nélkül élni – íme: tiéd a boldog élet.” Hála még egyszer – ahogyan egy gólvágó mondaná, aki döntő találatát az ellenfél kapusának ajánlja: nélküle nem születhetett volna meg. A magyar (futball)jövő biztos kezekben van, sikere bebetonozva.

Sajnos bosszantó disszonáns hangok is hallhatók. Nem a Felcsút–Scorniceşti meg egyéb ostoba párhuzamokra gondolunk elsősorban, hanem például a gazdasági hátteret és a Schmitt Pált célzó utalásokra különféle közleményekben és kommentekben. Mindezekre az ünneprontási kísérletekre az építtetők előre megadták a csattanós válaszokat.

Eligazításukból két passzust idézek. Az egyik cáfolja a pletykát, hogy a felcsúti stadion az adófizetők pénzéből épülne: „Az építkezés magánberuházás. Az építtető alapítvány takarékosságból közvetlenül szerződik minden kivitelezővel. (...) Ezek között ott van a faluban sok beruházást felajánlásként, térítésmentesen végző Mészáros és Mészáros Kft., a polgármester Mészáros Lőrinc cége, egyik támogatónk, a Közgép (...)”. Köszönet az önzetlen segedelemért!

A másik megállapítás befejezésnek is megfelel: „Nem igaz, hogy üresen áll majd a stadion, kihasználatlanul, és Felcsút lesz a második Akasztó.” Egyértelmű!

Végül a csöndes kérdés: miért ne legyen ez az ünnepi alkalom a felhőtlen örömé? Békesség nekünk!