A mi politikusainak nem elégednek meg a hatalommal és a vele járó pénzzel. A vaskos bankbetétek, a zsíros fizetések, a pompás – de nem mindig ízléses – villák, paloták, a szuperjárgányok valahogy nem elégítik ki őket, az anyagi jólét mellett azt is szeretnék, ha választóik rendkívül okosnak, műveltnek éreznék őket. Ez lehet talán a magyarázata annak, hogy szinte valamennyien tudományos babérokra is sóvárognak. Mert hogyan is néz ki egyszerű líceumi, esetleg főiskolai, jó esetben egyetemi végzettséggel egy önéletrajz? Ezért aztán azt megtömik mindenféle tudományos díjjal, kitüntetésekkel, nyugat-európai, amerikai egyetemeken elvégzett tanfolyamokkal, szakmunkákkal, tudományos dolgozatokkal, doktori címekkel (utóbbiból, ha lehet, minél többel). Az önéletrajzok olvasásakor akár azt is mondhatnánk, hogy minden román politikus valóságos polihisztor.

Miniszterelnökünk is doktor. Plagizált ugyan, de akkor is doktor, hiszen nem indult ellene semmiféle eljárás. Az általa vezetett kormányban egyébként divatossá vált a doktori fokozatokat plágiummal megszerezni.

Romániában egyébként egyetlen plagizált doktori disszertációval két doktori címet is lehet szerezni. A művelődési minisztérium államtitkárának, Cristian Petcunak sikerült a bravúr, akiben most már a történelemtudományok és a teológia doktorát tisztelhetjük. A teljesen azonos munkával „dufla doktorrá” vált Petcu olyannyira vérszemet kapott, hogy teológiai doktori disszertációjában mint afféle klasszikusra, hivatkozott a történelemtudományi doktorátusi munkájára is…

A kormány miniszterelnök-helyettese, Liviu Dragnea ugyan nem doktor – de Oscar-díjas. Igaz, nem Hollywoodban, hanem Alexandriában, és nem Egyiptomban, hanem Teleorman megye székhelyén érdemelte ki a kitüntetést: a teleormani Oscart minden évben a megye „legkiválóbb fiának” adják át.

A művelődési minisztérium volt tárcavezetője, Gigel Ştirbu könyvet írt. Ez nem is lenne feltűnő, hiszen csaknem minden politikusunk meglepett már minket egy-két könyvvel – volt, aki amolyan börtönnaplóval –, ám a Románia vallásos életét bemutató kötet azzal válik ki a többi munka sorából, hogy immár harmadszor jelent meg – mind a három alkalommal azonos címmel, de más-más szerző tollából. Az utolsó természetesen Gigel Ştirbu. Három a magyar igazság – de nem biztos, hogy a román is, hiszen meglehet, hogy a könyv újabb kiadásokat ér meg, amelyeken csak a szerző neve változik.

A kis- és középvállalatokkal foglalkozó volt minisztertől, Maria Grapinitól megtudhattuk, hogy az első űrhajós román volt: Szavában nincs miért kételkednünk, mert azt sem titkolta, hogy már első osztályos kora óta eminens tanuló volt, sőt, reálszakosként román tantárgyolimpián vett részt. Facebook-beírásaiban csak azért vét komoly nyelvtani hibákat, mert rendszerint utazás közben ír, amikor táblagépe rendkívül furcsán viselkedik. Korábban sakkozott is, de most már továbbfejlődött, és ostáblázik. Egyébként Grapini asszony kazalnyi kitüntetéssel rendelkezik, ami nem kevés pénzébe került, hiszen jelentős részüket a kitüntetéseket pénzért osztogató fantomintézetektől szerezte be.

Van miniszterünk, aki könyvek helyett gyakorlati hasznú kutatómunkát végez. Dan Şova közlekedési miniszter, aki – miután „holokauszttanból” beszekundázott – hajszálpontosan kiszámította, mennyi havat szállítottak el idén a hóeltakarítók és mennyibe került munkájuk. Nem volt könnyű munka ez.

Adatai szerint Romániában 17.600 kilométer út van.  „Egyszerű mérnöki számítással” megállapította, hogy a vörös illetve a narancsvörös kód idején, az úthálózatra lehullott irdatlan mennyiségű hóból a hóeltakarítók kereken 2.260.000 tonna havat szállítottak el. Már ennek a kiszámítása sem semmi, ám ő tovább ment, és bebizonyította: valóságos matematikai zseni. A hóeltakarító cégeknek tavaly kifizetett számlák összegét összeadva arra az eredményre jutott, hogy a megelőző évben hóeltakarításra 28 millió eurót fordítottak. Tudományos kalkulusai szerint Romániában a tél négy hónapig tart. Nomármost, a hóeltakarításra fordított tavalyi pénzt az idei téli hónapok számával elosztotta, az így kapott összeget tovább osztotta, ezúttal a romániai utak számával és így jött ki neki a végeredményt, miszerint 400 euróba kerül egy kilométernyi út letakarítása 2.260.000 lehullott tonna hó esetén.

Jó dolog ezt tudni, hogy zimankó idején, amikor az országot szinte megfojtja a hó, és emberek ezrei akadnak el az utakon, falvak, városnegyedek maradnak áram nélkül, hajléktalanok és kocsijukban rekedt emberek fagynak meg, van valaki a román kormányban, aki tisztán, józanul gondolkodik, hibátlanul számol, és ha kell, akár pusztító földrengés alkalmával is pontosan megmondja az egy főre eső téglák számát.