Valami nincs rendben, ki tudja hol. Már a sokadik internetes üzenetet, vagy inkább felhívást kapom, hogy mi, határon túliak, ne vegyünk részt az ottani választáson, mert erkölcstelen oda szavazni, ahol nem lakunk, nem fizetünk adót és nem viseljük döntésünk következményeit. Nem is ez lepett meg, hisz ezt szóban is sokan mondják, amikor ki tudja hol járok, hanem az üzenetek végére biggyesztett kérés, hogy töröljem a feladó nevét, s ha lehet az én címemmel küldjem tovább ismerőseimnek! Hoppá, itt valami nagyon nincs rendjén, mondom magamban, hisz lám, az emberek félnek, hogy következménye lehet annak, ha – ki tudja hol, ki tudja kik – megtudják, mire buzdítanak bennünket! Már nehogy gyanúba hozzak bárkit is, ezért kérem az olvasót: vegye úgy, mintha a fentiekről nem is szóltam volna!

Meg azt is írják nekünk mostanában: mondjuk meg a románoknak, hogy ne mind vásárolják fel, ki tudja hol, az országhatár túlsó oldalán lévő elnéptelenedő falvak házait és földjeit, mert jó lesz az majd annak a félmillió diplomás fiatalnak, aki egyelőre Londonban, Berlinben, Brüsszelben és más jobb helyeken dolgozik, de majd egykor a növekvő magyarságtudattól hajtva a jóval kisebb megélhetésért is visszatér. Ja, azt is írják, hogy ne mind tartsuk a markunkat olyan szánalmasan, mint a koldusok, mert ki tudja hol szintén nem cukor az élet, s az ottani iskolás gyerekek még kevesebb támogatást kapnak az államtól, mint a mieink. Ne vegyük el, ami az ő gyermekeiknek jár!

Fölötte meglepnek az ilyen és hasonló panaszok, hisz mást sem hallunk az ottani királyi rádióban és tévében, mint azt, hogy ki tudja hol jobban teljesítenek és az ország rövidesen az EU húzó-országa lesz, amit az is bizonyít, hogy már alakulóban van ott a világ egyik nagy innovációs központja. A példátlan fellendülést az is ékesen igazolja, hogy csak  stadion vagy 25-30 épül, köztük egy olyan faluban is, ahol a lakosság száma még az 1500-at sem éri el.

Hát nem csodálatos? Na és, ha ott született, ki tudja hol, első embere, pontosabban fogalmazva az elsők közt is a legeslegelső? Egy stadiont, hozzá elsőligás csapatot, kiránduló vonatot és kisebb röpteret csak megérdemel az az ember, aki a magyar nemzetet mindössze négy év alatt, mint többen mondják, Mátyás királyunk óta először, ismét legyőzhetetlenné tette! Kicsinyes kötekedés az, hogy a stadionok nem járulnak hozzá a gazdaság, s vele a társadalmi össztermék (GDP) növekedéshez. Az ilyen vélemény azért is destruktiv, mert válságos időkben sokkal többet ér az új stadionok által generálható jobb foci és az abból fakadó nagyobb hazafias büszkeség, ami a jövőben a pénzközpontú racionalitásnál is előbbre viheti a nemzetet – ki tudja hol. Mint az is csak dicsérendő, hogy ki tudja hol vezetője kelet felé fordította népét, hisz közös őseink onnan jöttek, ezért joggal mondhatta a kínai barátoknak, hogy visszatértünk az eredethez. Ennek deklarálása fontos, mert ezerévi nyugat-majmolás után kezdtük elfelejteni: minden földi élet forrását keleten kell keressük, hisz ott kel fel a nap!

Csak a vak nem látja, hogy a nemzeti összetartozás következetes és szilárd politikája, ki tudja hol, milyen szorosan összefogta a nemzetet! Ma már, a választásokat kivéve, a nagyobb közösségek nem annyira az utcán vagy a focimeccsen, hanem zártabb helyeken, a kultúrházban, sörözőben, netán a wellnes-központban verekednek, s immár nem jellemző, hogy különböző ideológiák miatt családok szétköltöznek, inkább a falakon és kerítésen belül szidják, püfölik, rugdossák egymást, hogy kívülről csak az összetartozást lássa a világ.

S ez a helyes magatartás, elvégre a világ azután ítél, amit lát.

Visszatérve jegyzetem elejére, nem tudnék és nem is akarok senkinek tanácsot adni, hogy ki tudja hol szavazzon, ne szavazzon, s egyáltalán kire szavazzon. Ha jobboldalt mondok, akkor lefasisztáznak, -nyilasoznak, -zsidóznak, ha baloldalt mondok, akkor lekommunistáznak, Lenin- és Kádár-fiúznak, persze a nemzeti összetartozás jegyében.

Amikor lesz nálunk is viccpárt, mint Izlandon, annak nevében majd nyugodt lélekkel kijelenthetem: uraim, komolyan fontoljátok meg, mert nem csak ki tudja hol, de máshol is: a politikusok nem azt mondják, amiben hisznek, hanem azt, amit a választók hallani szeretnének!