Az 1989 utáni román kormányok botcsinálta politikusok egész sorát vonultatták fel, a Román Kommunista Párt másod-harmadvonalbeli politikusaitól kezdve, helyi kiskirályokon, közpénzek lenyúlóin, nacionalista pojácákon át egészen a pártvándorokig, semmihez nem értő „szakemberekig”.

A harmadik Ponta kormányban most megismerkedhettünk a „harvardi naivával” is. Új pénzügyminiszterünk, Ioana Petrescu ugyanis a tekintélyes harvardi egyetemen végzett; ráadásul a tanfolyamokra is eljárt, és még csak nem is plagizált. Azaz teljes mértékben elszakadt a romániai valóságoktól, így aztán enyhén szólva is naivnak tekinthető.

Victor Ponta kormányfő szerint éppen ez válik előnyére: szerinte a tárcavezető ugyanis azzal, hogy jó ideig távol élt az országtól, mentesült a Romániát – és a pénzügyeket különösképpen – jellemző bürokráciától, korrupciótól, kicsinyes párt- vagy személyi érdekektől.

Ioana Petrescu első nyilatkozataival, terveivel azonban rácáfol minderre. Ezt ma már híressé vált fokhagyma-hasonlatával is bebizonyította, amit parlamenti meghallgatása alkalmával is elmesélt, és amit korábban a sajtóban is megírt. A történet röviden egy öreg anyóról szól, aki az emberségre hivatkozva kérte a járókelőket, vegyék meg a járda szélén árusított fokhagymáját, mert aznap még nem árult semmit. A megoldás pedig Petrescu szerint a következő lenne: emberségből vegyük meg ugyan az anyóka fokhagymáját, állampolgárként azonban fizessük ki adóinkat. Ezzel az öregek nagyobb nyugdíjban részesülhetnének, foglalkozhatnának az unokáikkal és nem kellene fokhagymát árulniuk a járda szélén.

Pénzügyminiszterünk elsődleges célja tehát az lenne, hogy az adófizetők annyira öntudatosak legyenek, hogy ne bújjanak ki az adók, illetékek kifizetése elől, elsődleges kötelességüknek tekintsék mindezt. Ezzel Ioana Petrescu megakadályozná az „adócsalás kultúráját”. Hát ez bizony meglehetősen naiv elképzelés.

Romániában ugyanis az „adócsalás kultúrája” mindenfajta kultúránál maradandóbb. Az adófizetést mindenütt nyűgnek tartják, még ott is, ahol az állam viszonylag kevés pénzt gombol le polgárairól, és ahol az adófizető kap is valamit adógarasaiért. Romániában viszont amellett, hogy igen nagyok az adók, illetékek (számuk tovább növekszik, a legutóbbi „termés”, az oszlopadó, 7 eurócentes benzinadó pedig mindenkit érint), az állampolgár pénzéért jóformán semmit sem kap vissza az államtól, emiatt az adófizetést amolyan törvénybe iktatott rablásnak tekinti. Nehéz lesz tehát rávenni az „önkéntességre” az adófizetőket, akik jól tudják, pénzük a telhetetlen pártkliensek zsebébe vándorol. Konkrét adatok bizonyítják: egy vállalkozó a munkaerő jelentős adóköltségei, a különféle illetékek után megmaradó nyereségének további 16 százalékát fizeti be az államnak egykulcsos adó formájában, majd 16 százalékot fizet profitja felvételéért, a megmaradt összeg nem kis részét pedig elviszi a 24 százalékos hozzáadott értékadó.

Pénzügyi szakértők számításai szerint csupán a Boc-kormányok évei alatt csaknem 25 milliárd, a Ponta-kormányok idején pedig több mint 7 milliárd eurónyi adóból, illetékekből származó pénzt zsebeltek be a hatalom urai és kiszolgálói.

A 34 éves pénzügyminiszternek – aki mellett harvardi diplomáján kívül még csak az szól, hogy egy éven át az önmagát a „pénzügyek analfabétájának” nevező Victor Ponta tanácsosa volt – az „önkéntes adózás” mellett egyelőre nincs semmilyen programja arra, hogy mi is történjék az adókból befolyó pénzekkel. Így alighanem könnyű áldozata lesz a minden hájjal megkent, ravasz romániai politikai rókáknak, akik éppen a világ egyik leghíresebb egyetemén végzett miniszterasszonnyal bizonyíthatják be, hogy a képtelenségek Romániájában a harvardi diploma fabatkát sem ér.