Angyali türelme van a Securitate Levéltárát Átvilágító Országos Tanácsának, amely immáron negyedszerre jelentette ki: Traian Băsescu nem volt szekus. Vagyis nem volt sem tisztje, sem besúgója a politikai tevékenységet kifejtő Ceauşescu-féle elnyomó gépezetnek. Ezt a „politikai tevékenységet kifejtő” módosítást már korábban bevitték a törvénybe, amely így már csak a rendszerellenes tevékenységet jelentgető személyeket nyilvánítja szekusnak, azokat is csak akkor, ha tevékenységükkel alapvető emberi szabadságjogokat korlátoztak. Ügyes, apró kis módosítás volt ez, amely azonban rengeteg szekust, besúgót megkímélt a felelősségre vonástól.

A módosított törvény szerint egyebekben bárki – Traian Băsescu is – kapcsolatban állhatott a szekuval, mondhatott bármit is a titkosrendőröknek, a Securitate Levéltárát Átvilágító Országos Tanács kiállítja számára a menlevelet, miszerint nem volt szekus.

Az államfő „nem-szekus múltját” illetően a Securitate Levéltárát Átvilágító Országos Tanács ugyan következetes – ámde vagy feledékeny, vagy újabb tagjai már nem emlékeznek a tanács korábbi tagjainak döntésére. A Securitate Levéltárát Átvilágító Országos Tanács ugyanis 2006 szeptemberében tételesen kifejtette: Traian Băsescu bedolgozott a Securitatének, amit 1973-ból származó, 3990. sorszámú dossziéja is tanúsít. Ugyanakkor azt is közölte, hogy jelenlegi államfőnket, még a tengerészeti intézet diákjaként szervezte be a IV. ügyosztály, és azt sem titkolta, hogy a dossziét egy 1979-es jegyzőkönyv adatai alapján 1979-ben megsemmisítették.

A Securitate Levéltárát Átvilágító Országos Tanács jelenlegi döntésében is elismeri, hogy Traian Băsescu kapcsolatban állt a szekusokkal, de csupán a Navrom gazdasági és kereskedelmi adatairól szolgáltatott információt. Csakhogy ezzel akaratlanul is betartott az államfőnknek, aki még 2004-ben – na jó, ragaszkodjunk az ártatlanság vélelméhez – az állítólagos szekus-kapcsolatai miatti bírósági perben, a jegyzőkönyv tanúsága szerint kijelentette: soha nem állt kapcsolatban a Securitatéhoz tartozó személyekkel. Vagyis vagy a Securitate Levéltárát Átvilágító Országos Tanács hozta őt kapcsolatba a „nempolitikairendőrség” szekuval – vagy az államfő kerülte meg az igazságot.

Ráadásul az a tény, hogy Traian Băsescu 1989 előtt a Navrom román hajózási irodájának brüsszeli képviseletét vezethette, már önmagában kizárja azt, hogy nem állt kapcsolatban a szekuval, hiszen – mi, akik megéltük a „nagy forradalom” előtti időket is – alaposan kételkedhetünk abban, hogy a szekutól elhatárolódó személy megkapta volna a bizalmi állást, amikor még turistaútlevelet is csak igen nehezen adtak.

Traian Băsescu tisztára mosása után várhatjuk a Securitate Levéltárát Átvilágító Országos Tanács következő ítéletét is, miszerint az ólommérgezésben elhunyt Nicolae Ceausescunak sem volt kapcsolata a szekuval. Az ítélet még megalapozottabb lesz, mint Traian Băsescu esetében, hiszen a volt pártfőtitkár minden bizonnyal nem szerepelt a Securitate egyetlen nyilvántartásában sem, nem adott egyetlen nyilatkozatot sem a politikai rendőrségnek, nem írt alá együttműködést vállaló nyilatkozatot, és nem semmisítették meg dossziéját sem. Ráadásul a népirtás, a nemzetgazdaság aláaknázása miatt vád nyomán sem kellett volna agyonlőni, hiszen az új büntető törvénykönyv szerint megúszhatná legfeljebb három évvel is.