Klaus Johannist, Nagyszeben polgármesterét támogatjuk a miniszterelnök-helyettesi és a belügyminiszteri funkció betöltésére – nyilatkozta Crin Antonescu, a PNL elnöke múlt pénteken, s azóta azon töprengek, vajon mire jó ez.

Félreértés ne essék, nem Johannison töröm a fejem. Bár hallottam róla hideget-meleget, 2007-ben mégiscsak Szeben lett Európa kulturális fővárosa, és akkori szebeni utamból jó emlékeim maradtak. Igaz, olykor úgy tűnik nekem, ma már elég valakinek, ha köztudott, hogy nem román és nem magyar, hanem szász, és akkor már sikeres politikus lehet.

Éppen erről szeretnék beszélni, a kontextusról. Dan Tăpălagă hosszú és lelkes kommentárt írt a Hotnews-ra (Johannis, o bună mutare de şah – Johannis, egy jó lépés), s ebben a cikkben érzésem szerint túl sokat foglalkozik azzal, hogy a PNL ezzel a lépéssel ledöfte a PSD-t vagy inkább belédöfött a PSD-be, és túl keveset azzal, hogy milyen országban tették ezt a liberálisok.

Nos hát, először is: egy olyan országban, amelyben az ideológiák vajmi keveset számítanak. Nehogy már azt állítsa valaki, hogy Crin Antonescu liberálisabb, mint Victor Ponta! Romániában, ahol a liberálisok egyik legfőbb ideológusa, Valeriu Stoica egy ideig látványosan Traian Băsescu „értelmiségijei” közé volt képes tartozni, a liberalizmusnak egészen más értelme van, mint a megszokott.

Másodszor: egy olyan országban, amelyben a szegénység még mindig éles probléma, s még csak fel sem dereng a megoldása. Míg például Magyarország szegénységtérképén váltakoznak a színek (édesapám évekig Isaszegen élt, ahol aszfaltozott utakon jártak a kocsik, a helyi ábécében több napi- és hetilapot is lehetett kapni, és öcsémmel videokölcsönzőbe mentünk, ha már nagyon untuk az életet), Romániában majd’ minden falu ugyanolyan: sárfészek, ahol megnéznek, ha újságot keresel, és eszedbe sem jut videokölcsönzőt emlegetni. Ebben a helyzetben, a szegénység elkeserítő tömegei között a PSD-nek mindig is lesz keresnivalója, főleg azért, mert a román politikában még hálistennek nem ütötte fel a fejét egy Jobbik-szerű alternatíva.

Harmadszor: Johannis Romániában lenne miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter, a román módra szocializálódott politikusok között, és Bukarestben jóval nehezebb dolga lenne, mint Szebenben, s ennek a dolognak a megkönnyítésében valószínűleg Antonescu sem lenne a segítségére. A román politikában gyakran van egy legyintés, amely egyetlen pillanat alatt semmissé tesz minden korábbi megállapodást, és amely ellen egyszerűen nincsenek eszközök. Harcolni persze harcolhatunk ellene, de ha az ember arra ébred, hogy több energiáját rabolja el a harc, mint maga a belügyminiszteri pozíció, akkor már be is kattant a csapda zárja mögötte.

A PNL-nek természetesen mit se számít a kattanás, hiszen ő a felmérésekben elfoglalt helyét óvná, s annak biztosan sokat használna Johannis megnyerése és a PSD-vel való elfogadtatása – ezért nyög a PSD a liberálisok ötletétől. A nagy kérdés azonban mindig az: mi lesz azután?