Nem mindig jó az, ha az embernek működik a memóriája, mert számos olyan dologra emlékezik, amelyeket – hiábavalóságuk miatt – a legjobb lenne elfelejteni. Miért kellene például Traian Băsescu ígéreteire emlékezni – csak azért, hogy bosszankodjunk megszegésük miatt?

Eszembe jutott ugyanis az, hogy államfőnk kereken két évvel ezelőtt, januárban tett ígéretet arra, hogy akár versenyvizsga nélkül is, pusztán a külföldi egyetem elvégzését igazoló bizonyítvány felmutatásával három fiatalt vesz fel államtanácsosi tisztségbe. A mintegy negyven perces beszéd a nagynyilvánosság, magas rangú romániai és külföldi képviselők, továbbá a fiatalok hazatérését célul tűző szervezetek hatszáz képviselője, neves külföldi egyetemeken tanuló fiatalok és szüleik előtt hangzott el, a külföldön élő román fiatalok harmadik gálájának alkalmával. A hallgatóság soraiban ült többek között Vasile Blaga, a szenátus akkori elnöke, Teodor Baconschi külügyminiszter, Ionel Haiduc, a Román Akadémia elnöke, a Román Nemzeti Bank első kormányzó-helyettese, Florin Goergescu.

Az ígéret olyan képtelennek tűnt, Traian Băsescu megismételte: nem viccel, halálosan komolyan gondolja mindezt.

Két teljes esztendő telt el azóta, idén január elején sor került a külföldi diákok ötödik gálájára is, és mindenki – aki még emlékezett a „halálosan komoly” államelnöki szóra – felmérhette: semmi sem történt, az államfő nem csak fiatalokat nem alkalmazott, de szóba sem állt képviselőikkel az azóta eltelt időszakban. Mi több, a fiatalok elvándorlása aggasztó mértékben felgyorsult.

Persze nem a versenyvizsga nélkül felvett három tanácsosról van itt szó, hanem a mindenkori hatalom közönyéről, amelynek következtében csupán 2007 óta 14 ezer orvos – az orvosi személyzet közel 10 százaléka – hagyta el Romániát, nagyrészt 35-40 éves fiatalok. Az orvosi egyetemen tanulók 64 százaléka tervezi, hogy elmegy Romániából, ahol a munkanélküliség a fiatalok körében elérte a 30 százalékot.

Minden kormány a pénzhiánnyal takarózott, azzal érvelt, hogy ilyen körülmények között érthető, ha a fiatalok a jobban fizető külföldi állásokat keresik. Olcsó elhárítása ez a felelősségnek, hiszen a fiatalok nagy többsége nem a pénz – vagy nem csupán a nagyobb fizetés – kedvéért hagyja el az országot. Egyszerűen „csak” működképes társadalomban akar élni. Ahol, ha nem is túl gazdagon, de legalább civilizáltan lehet élni. Oda kívánkozik, ahol az általa befizetett adók, illetékek nem a pártkliensek zsebébe vándorolnak, hanem saját boldogulásukat segítik. Ahol megfelelő orvosi ellátásban részesül, nem kell gyógyszert-szikét magával vinnie, ha kórházi ellátásra szorul. És ahol mondjuk, nem tervezik, hanem használják az autópályákat.

Nem annyira a jobb kereset miatt távoznak Romániából, hanem azért, mert rájöttek: idős korukra sem teljesednek Băsescu – és általában: minden romániai hatalom képviselőinek – oly kecsegtető ígéretei. És beleuntak az urambátyám-kapcsolatokba, a vállalkozói kedvet visszafogó bürokráciába, a zsebet és lelket egyformán kifosztó maffia- és csúszópénzrendszerbe, az erkölcstelenségbe – és a komolytalanságba.

Ezzel pedig visszatértünk Traian Băsescuhoz. És elmondhatjuk: sokszor jó dolog az, ha az embernek rövid az emlékezőtehetsége, és emiatt nem emlékezik az ígéreteire. Ezt államfőnk mentségére mondom. Mert ha mégis jó lenne a memóriája, és emlékezne a szavaira – akkor már nem feledékenynek, hanem egészen másnak kellene őt neveznünk.