Bogdán Tibor: A csodák napja
Sose tudom pontosan eldönteni, vajon a lelkesedéstől, netán a csípős decemberi reggeltől vagy pedig a hatalmas kondérokban főtt paszuly mellé elfogyasztott olcsó cujkától-sörtől piros-e a december elsejei katonai parádé bámészainak az arca és az orra. Feltehetően mindhárom tényező szerepet játszik ebben, és minél pirosabbak a hidegcsípte arcok, annál cujkavörösebbek lesznek az orrok; aminek nyomán aztán megnő a lelkesedés is, főként, amikor felhangzik a katonai parádét immár rendszeren megnyitó, Havasalföldet, Olténiát, Moldovát teljesen katonai védelem nélkül hagyó dal, a Román zászlóaljak, keljetek át a Kárpátokon. (Sose tudom, mi a szöszt is keresnének ott, ha a dalra hallgatva mégis átkelnének? Talán elsöröznének a többi román katonával, a következő december 1-jén pedig a dal rigmusára pedig „visszakelnének”). Persze, soha nem lesz semmi a nagy vándorlásból, a katonák szép csendesen visszaballagnak kaszárnyáikba.
Az ünnepi szervezők szerint az idei katonai parádé volt mindeddig a legrangosabb a december 1-jei ünnepek sorában. A felvonultatott román katonai technika feltehetően el is képesztette a kisdedeket és a világháborús veteránokat, de bizonyára a katonai nagyhatalmak is elképedve fedezték fel atíz-tizenöt évvel ezelőtti modelljeik román változatát.
Ám december elseje ezentúl nem csak román nemzeti ünnepnap lesz, hanem kénytelen-kelletlen hozzá kötődik majd minden jelentősebb gazdasági, politikai esemény is.
Victor Ponta miniszterelnök szerint például Romániának 2018. december 1-jén kell bevezetnie az eurót. Az ügyészből lett kormányfő nyilván nem bankszakember – talán ezért is mert ellentmondani a Román Nemzeti Bank kormányzójának. Mugur Isărescu szerint ugyanis legkevesebb tíz évet kell még várni az euróra történő áttérésre, hiszen ehhez az ország bruttó nemzeti össztermékének el kell érnie az uniós átlag legkevesebb hatvan százalékát, ami pedig nem ünnepfüggő. Ráadásul mindezt még legalább két-három „nyugodt” – vagyis választásoktól mentes – évnek kell megelőznie.
Miniszterelnökünk azonban minderre fittyet hány. Lehet, arra gondolt, hogy alapmesterségét latba vetve, rákényszeríti majd a fránya bruttó nemzeti összterméket, hogy 2018. december 1-jére érje el (de ha akarja, meg is haladhatja) azt a bűvös hatvan százalékot.
Victor Ponta annyira biztos a bruttó nemzeti össztermék engedelmességében, hogy már most felhívta a 2018. után az országba látogató vendégeket, ne lejjel, hanem euróval jöjjenek. (Ezt valószínűleg könnyen teljesítik is majd, hiszen eddig is euróval érkeztek, amit aztán lejre váltottak; félő, hogy így lesz ez 2018. december 1-je után is).
Nomármost, ha Victor Ponta és Mugur Isărescu mondjuk a törvényszegő honatyák szabadlábra helyezését szolgáló törvénymachinációkról vitatkozott volna, akkor Victor Pontának hinnék, így azonban a Román Nemzeti Bank kormányzójának adok igazat.
Ugyanakkor vakmerően tervezgető román politikusok szerint Romániának 2018. december 1-jéig schengeni taggá kell válnia. A nagy tervet azonban keresztülhúzhatja a brit parlament, amely feltehetően megszavazza a derbyshire-i honatya, Nigel Mills törvényjavaslatát, miszerint 2018 végéig fenntartják a schengeni védzárat Romániával és Bulgáriával szemben. A valamivel kevésbé vakmerően tervezgető román politikusok ez esetben legfeljebb majd a 125 éves évfordulót tűzik ki célul.
Néhány hazai (és moldovai) politikus azt is biztosra veszi, hogy a „nagy egyesülés” centenáriumi ünnepének tiszteletére a Moldovai Köztársaságban túlsúlyban lévő románellenes erők egyből románbarátokká válnak, Moszkva is lemond a véleménye szerint politikai befolyási köréhez tarozó Moldováról, az Európai Unió pedig száz örömmel fogadja a Romániával egyesülő és Romániánál (is) sokkal felkészületlenebb ország uniós tagságát. A centenárium aztán létrejöhet a román revizionisták nagy álma, a România dodoleaţă, vagyis magyarul a teltkarcsú Románia.
Ekkor azonban bizonyára megváltozik a román katonáknak úticélt adó nóta is, amely helyett Antonescu (nem Crin, hanem Ion) hangja szólítja majd föl a Pruton való átkelésre a román katonákat – akik aztán szép csendesen visszaballagnak kaszárnyáikba.