Itt állunk a vilniusi Keleti Partnerségi találkozó előtt, nézhetjük tán, ahogy az EU kinyújtja kacsóját a kandidátusok felé, kérdés, hogy csókra, avagy fricskára, tán arra, hogy megharapják. A találkozónak arról kellene szólnia, hogy az Uniós piaclehetőségeknek sikerül-e az orosz gazdasági érdekszféra elől elhappolniuk Ukrajnát, Moldovát és Grúziát, illetve arról, hogy Kijevnek sikerül-e kihasználnia az évi 16 ezer milliárd dolláros forgalmú eupiac, és több mint 500 millió eufogyasztó által felkínált szabadabb gazdasági mozgásteret.

Ukrajnában minden csodaszép, csak ne lenne az a fránya Timosenko-ügy, amin már két éve méltatlankodik Európa. A vilniusi siker, a Társulási Megállapodás előtt álló egyik legnagyobb akadály Európa szemszögéből az, hogy méltatlanul, „pártpolitilag” ítélték el Ukrajna politikai-gazdasági-esztétikai lédijét. Amit az EU mond, az alig áll kissé tisztesebb távolságra egy modern politikai koncepciós per fogalmától, s lehet benne valami, hisz Viktor Janukovics tán sehol sem lenne egy szabad Timosenko esetében.

Abban is hadd legyen valami, hogy attól, mert valaki eszesebb, mint a környezetében élő legtöbb alfahím-politikus, illetve kellő vonzerővel rendelkezik, hogy a politikai mindhalálig és síron túl is szimpatikus legyen, az illető lehet még korrupt, lakatgyanús. Egykutya, az a legfontosabb, hogy itt az Unió és Kijev között van egy alapvető diplomáciai dioptria és így egymást értési-értekezési eltérés: Brüsszel komolyan hangoztatja, hogy Timosenkot szabadon kell engedni, vagy engedni, hogy külföldön kezeltesse súlyosbodó egészségi problémáit.

Kijev nem veszi komolyan ezt a hangoztatást, és ez már önveszélyes. Vilniusban kiderülhet, hogy az EU emberjogilag is ritka-komolyan gondolkodott, és dehogy blöffölt, mint ahogy azt Janukovicsék gondolják. Fennáll az EU-presztízsvesztés esete is, a nagy Ukrajna-adventben eltekintenek a „kihágás” fölött, halasztják. Tán el is hagyják? Tényleg EU-létfontosságú a mindenfelé adós, kissé korrupt és politikai libikóka Ukrajna?

Mi történne, ha Brüsszel keményítene be? Viktor Janukovics nagy pontokat veszít az ellenzék Vitalij Klicskoja és Arszenij Jatszeniukja előtt, akikkel találkozhat a 2015-ös elnökválasztásokon, hisz nem ő lesz a történelmi hérosz, aki Ukrajnát bejuttatta az EU-ba.

Janukovics politikai bukásához hozzátartozna, hogy nem tette pénzügyileg biztosabb talajra Ukrajnát: már amennyire az IMF és ECB szolid talapzatnak tekinthetők. Halasztódik az aláírás legalább 2014-re, arcot és vonzerőt veszít az EU – viszont többletábrázatot, időt nyer a Kijev felé nyújtózkodó orosz-belorusz-kazah kereskedelmi unió. Ez kibírható, de nő a „vonzereje” a Kreml-Minszk-Asztana hármasnak a Vilniusnál megtorpant Brüsszellel szemben, és bonyolódik a szintén aspiráns Moldova és Grúzia postvilniusi élete.

Kijev egyelőre nagyban játszik. Leállt az EU-ukrán társulási előkészületekkel, a találkozóig kiderül, hogy miért: egy boldogabb Moszkvából, avagy az „árván hagyható” Brüsszelből akar több titkos záradékot kicsikarni?