Már egészen megnyugodtam, tonnás lidércnyomás alól szabadultam fel, amint kiderült, hogy a hazánkban filmező ismert putyeró-sztár, verekedő-fenomén, az igazság ismert bajnoka, Szegál Pisti örökbe fogadta Grivej (Griway – mostantól) kutyát. A román kutyaviszonyokkal nem ismerős olvasóknak elárulhatom, hogy a Grivei ugyanolyan gyakori név bukuresti kutyaberkekben, mint Kutyfalván a Bodri. Arra viszont már én sem tudok felelni, pedig elég ismerős vagyok kutyológiai körökben, ha a Gyere Bodri kutyámhoz hasonló közkedvelt nóta létezik-e a román folklórban, az operett-műparaszt-repertoárban, mert az interkulturalitásomból fájdalmasan hiányzik a románc és a manele egész vonzásvidéke.

Az viszont különösen örvendetes, hogy egy idelátogató világhírű, a film vásznán kitenyésztett, jól fényesített izomrigó azonnal értesült a hazai kutyák sanyarú sorsáról és fájdalmas elnyomatásáról, arról a mostoha bánásmódról, amely ennek az országnak (lakóinak) a sajátjává vált azt követőn, hogy – különféle politikai machinációk és társadalmi földrengések sorozatos bekövetkeztében – megszakadt az organikus viszony az ember és háziállatai között. (Az emberi nyomorról nem látszik tudomást venni.)

Tehát örökbe fogadott egy csapzott szőrű, kültelkeken kóborló, szemétből éldegélő négylábút, és annak bizonyára odaadományozta a nevét is. Ő lett I. Szegál Kutyuloresz. Erről papír is készül, azt a hivatal iktatja, felbélyegzik, az illeték-bélyeget a mellényzsebéből kifizeti az olajos tekintetű kutyamentő, ezzel az aktussal megnyit egy újabb iratcsomót, doszárt, amitől a korrupcióellenesek is megkönnyebbülten sóhajtanak fel, nem kell még ezt is nekik összeállítani.

Elég lesz majd, ha Szegál kutyát korrupción, csaláson, pedigrémosáson vagy törzskönyvhamisításon kapják, máris bekéretik a Szegál-dossziét. Elektronikusan követni tudják az egyedet egész idő alatt. Egy elektronikus csipcsiripet ugyanis a bőre alá csepegtetnek. De mert kettős állampolgárságú lesz, kiadatása körül hosszas hercére és hurcára lehet számítani.

Annál is könnyebb az örökbe fogadott Mr. Kutyuloreszt követni, mert Szegál nem viheti be egyelőre az Egyesült Államokba, sem a Bahamákon épült vityilóvéba, amíg át nem építi a vityilovat vityikutyává. Na de ez most mellékes. Fontos, hogy a romániai kutyanépesség nem fogy fizikailag, s amiként a gyerekek külföldi örökbefogadása elé áthághatatlan akadályokat épített a parlament bürokráciafejlesztési bizottsága, azonképpen a kutyák elé hasonló gátak szabása nem várható. Hiszen a kutya gazdája ezzel román adóalannyá válik. A kettős adózás kutyaügyekre nem vonatkozik, jegyezte meg egy jogász ismerősöm.

Pisti példáján felbuzdulva, miután a mondén világot máris bejárta az örökbefogadás láza, többen is jelezték, hogy maguk is szívesen adoptálnának a Grivica negyedből hasonló szabadvegyértékű Grivejeket. Így például Dzsonzsolina Ali és Bred Pityergő, Májkel, a Duglász és Lédy Gaga tegnap bejelentették, hogy rövidesen Bukarestbe jőnek, hogy a hatóságoknál örökbe fogadási szándékukat jelezzék egy dogi és a hozzá tartozó potyadék irányában.

Így lassan hazánk kutyatársadalma teljesen nemzetközivé válik, miként az Internácionálé ígérte egykor a proletároknak, csak ezúttal prolesztárok lesznek az örömszülők a kutyanászok idején.

Ami a kutyákkal nyélbe üttetik, egyenesen irigylésre méltó. Jól szituált nyugati film- és tévécsillagok, video-hercegek és iPod(eszták) fogadnak örökbe csavargó állatokat. A lakosság máris azon gondolkodik, melyik javasasszonyhoz, kuruzsló vajdamarcsához forduljon, hogy őket tüstént kóbor kutyává átkozhassa át, ekként megnemesedve nevükre veszi őket a Bridget Bardot-ok vagy Bruce Willis-ek, Jack Nicolsonok vagy Ace Venturák.

Ezzel pedig esélyük nyílik arra, hogy tartós munkanélküliség, hontalanná válás esetén se rettegjenek éhségtől és hidegtől. Jöjj, édes mostohaság!