Bogdán Tibor : Kittila nem Chitila

Finnországban járva kormányfőnk – mint mondotta – igen sokat tanult a ciános aranykitermelés technológiájából, amely, ott szerzett tapasztalatai alapján, nyugodt lelkiismerettel alkalmazható a romániai Verespatakon is. Csakhogy kormányfőnk finnországi útja alkalmával úgy tűnik, igencsak rossz tanulónak bizonyulhatott, ha egyszer a lappföldi kittilai aranybánya példáját hozta fel nyomós érvnek állítására. Mindezt a finn zöldpárti, európai parlamenti képviselő, Satu Hassi is megállapította, aki a „rossz tanulóságnál” is tovább ment, és „teljes félretájékoztatással” vádolta Victor Pontát.

Mert az igaz ugyan, hogy Verespatakon – ugyanúgy, mint Kittilán – felszíni fejtésen dolgoznak, és az is igaz, hogy mindkét esetben egy-egy kanadai cég a kitermelő, aminthogy ahhoz sem férhet kétség, hogy mindkét helyen ciántechnológiát alkalmaz(ná)nak.

Victor Ponta azonban nem figyelt oda az „órán”. Így aztán nem tudja (?) azt, miszerint Kittilán összesen 33 millió tonna ércet dolgoznak fel – Verespatakon 215 millió tonnát. Az is elkerülte a figyelmét, hogy a finn bányánál egy tonna kőzet 4,5 gramm aranyat tartalmaz, Verespatakon azonban mindössze 1,36 grammot, vagyis hát itt sokkal több kőzetet kell bezúzni azonos mennyiségű aranyért.

A kormányfő végül arra sem figyelt oda, hogy Kittilán évente 300 tonna ciánvegyülettel dolgoznak, Verespatakon viszont a tervek szerint 13 ezer tonnával, azaz több mint negyvenháromszor nagyobb mennyiséggel.

A miniszterelnök, ha „jó tanuló” lett volna, azt is észrevette volna, hogy Kittila légvonalban 33, országúton 55 kilométerre van a legközelebb településtől, a romániai aranybánya területe viszont részben egybeesik Verespatak településével, ezért kell épületeket, templomokat lebontani, holtakat és élőket „áthelyezni”; a zagytározó tó pedig mindössze két kilométernyire van az ötezer lakosú Abrudtól. Arról nem is beszélve, hogy Kittila a tundra közepén, pusztaságban található, Verespatak pedig rómaikori emlékeket őrző, festői helyen fekszik, amelyet kár lenne – igaz, valamivel több, mint 30 ezüstért-aranyért – tönkretenni.

Kormányfőnk tehát arra a következtetésre jut, miszerint Romániának követnie kell Finnország példáját – ami igencsak örvendetes kijelentés. Ezek szerint ugyanis a román államnak és vezető politikusainknak a ciántechnológia mellett át kellene venniük a becsületes országok rangsorában élhelyen járó Finnország példáját is. A törvényeket – a természetvédelmiekét is – maradéktalanul tiszteletben tartó finn állam és hatóságok komolyságát, mindenféle korrupciót elutasító, becsületes magatartását; a civiltársadalommal párbeszédet folytató finn politikusok magatartását, a finn politikai osztály viszonyulását az utca emberének akaratához.

Ha viszont a bányaprojektet immár kétségtelenül felvállaló Victor Ponta (feltehetően elhamarkodott) kijelentését a román állam maradéktalanul megvalósítaná – akkor ez egyben a végét jelentené a verespataki aranybányászásnak.

Csakhogy Kittila nem (a Bukarest amolyan elővárosának számító) Chitila – Finnország pedig nem ősi román föld…

Kimaradt?