Öklömnyi állam a Vörös-tenger partján, s bár nagyon szegény, világvezető az élőhús-kereskedelmet illetően, Öböl-államok (és nem csak) ellátója rabszolga-munkáskézzel, prostitúcióra kényszerített nőkkel, gyermekekkel.

Az Egyesült Nemzetek Szövetsége 1952-ben biztosítja Eritrea föderáció-jellegét, de erre magasról tesz Etiópia, amely magához csatolja, s így harminc éves polgárháborúnak ágyaz meg, amelynek végén az ország hosszan függetlenedik (1991-1993). 1998-ban régi-új határvidék-disputákban két évig harcol Etiópiával, majd a törékeny kiegyezést felügyelő ENSZ-től elveszi az üzemanyagot, s a járgányfosztott békefenntartók kénytelenek Szomáliából figyelni mindkét országot. Nem csoda, hisz a Punt-vidék az al-Shabaabnak segít etiópokat gyilkolni, s a szomáliai mudzsahedinek harcászati kiképzésben, valamint Egyiptomból és Szudánból csempészett fegyverekben részesülnek.

Ez volt az hivatalos megfigyelők álláspontja ezidáig. A nemzetközi fegyverembargónak, banktranzakció-zárlatoknak és ki-, meg beutazási tiltásoknak kitett ország a legújabb ENSZ-beszámoló szerint egy éve nem támogatja pénzzel a szomáliai hadurak bandáit, így meg is fogalmazódott egy óvatos ötlet, amely szerint enyhíteni kell a nemzetközi elszigetelésen, s engedni kicsit megtollasodni az eritreai civiseket.

Az aszmarai kormány és az al-Kaida kapcsolatait figyelők ebből máris levonták a kapkodó következtetést, hogy a két fél virágzó együttműködése megromlott, és a Szomáliában erősödő afrikai-amerikai koalíciós jelenlét miatt Aszmara megvonta vagy óvatosan adagolja eddigi bőkezű adományait. Kérdés, hogy amennyiben e pénzfolyam apadása a nemzetközi nyomásnak is köszönhető, miért kellene a mindössze egy éves támogatás-csöndet azonnali puhításokkal díjazni?

Vagy elmaradtak a jelentésoldalak a Tewolde Habte Negash és Teame Abraham Goitom ezredesekről, aki az al-Shabaabbal való együttműködés vezérkari letéteményesei és akiket épp Amerika kísér kitüntető figyelemmel? Annak ellenére, hogy a népség-katonaság megszökik, kivándorol a nyomor elől, a katona-népség továbbra is biztosítja, hogy a „diaszpóra" tudjon róla: ha nem küldenek haza pénzt, Aszmara nem garantálja otthonmaradt szeretteik épségét.

Az, hogy erre London, Berlin és Tel-Aviv felkapta a fejét és blokkolja, védi az ottani eritreaiak számláit még mindig amellett szól, hogy biztosan jobban álcázottak a tranzakciók – innen (is) a látszólagos visszaesés. Ebből az következne, hogy talán ezt is honorálni kell?