Ha Traian Băsescu eddigi politikai pályafutása után valaki még mindig azt hitte, hogy Victor Ponta kormányfővel megkötött „megbékélési paktuma” után valóban letett veleszületett botránykeltési szenvedélyéről, hát az nagyot tévedett. Az államfő néhány hetes „politikai játékosi absztinenciáját” követően ismét formába lendült.

Újabb „népfürdőinek” megkezdésével megintcsak a népakaratot szedte elő ürügyként az egykamarás, 300 tagú parlament támogatására. Ráadásul annak a népnek a véleményére kíváncsi a referendumon, amelyet nemrégiben még politikailag éretlennek nevezett. Hogy miért ragaszkodik éppen a háromszázhoz, azt csak ő tudja, hiszen ugyanígy mondhatott volna 250 vagy 100 tagból álló parlamentet is. (Különben is, igazából azt szeretné, ha egyetlen ember vezetné az országot.) Az egykamarás parlament mellett pedig a legteljesebb mértékben populista érvet hoz fel: a takarékosságot, amelynek viszont semmi köze nincs a demokráciához. A szenátus megszüntetése ráadásul alig enyhít a parlamenti költségeken.

Arról nem is szólva, hogy legyen a parlament akár egykamarás, 300 személyből álló – működése ebben az esetben is csapnivaló lenne. A törvényhozás munkája ugyanis nem a házak és a tagok számától, hanem minőségétől függ. Márpedig a jelenlegi politikai osztálynak ez a minősége – ideértve magát Traian Băsescut is, akinek „politikai játékossága” már messze meghaladja alkotmányos jogköreit. Szakít például a védencét a pártelnöki tisztségbe meg nem választó Demokrata Liberális Párttal, ezzel beismerve, hogy megszegte az alkotmány által előírt pártsemlegességét; politikai mozgalmat hoz létre (igaz, tanácsosai útján), majd nem titkolja szándékát, hogy esetleg majd maga is tagja lesz a Népi Mozgalomnak.

Most pedig az – ugyancsak az alaptörvény értelmében: minden politikai befolyástól mentes – Alkotmánybíróságnak osztott ki feladatokat. A taláros testület új tagjainak megválasztása alkalmával szinte a szájába rágta az alkotmánybíráknak, hogy ne adjanak zöld utat a kormánykoalíció által kidolgozandó alkotmánynak. Az alkotmánybíróknak ugyan nem kellene szót fogadniuk neki, hiszen elmozdíthatatlanok tisztségükből – a politikailag igencsak képlékeny, az „erősebb kutya jobban boldogul az ebhölgyekkel” logikája szerint működő Romániában azonban taláros legyen a talpán, aki szembe merne szállni az államfői szentenciával, amely szerint az új alaptörvény tervezete megbénítja az állam működését, meghamisítja a népakaratot. Főleg, miután Băsescu közölte, nem hagyja majd szó nélkül a szociál-liberálisok által kidolgozott alaptörvény szentesítését.

Az államfő mindezek után természetesen nem kételkedik abban, hogy az alkotmánybírák megfelelően kezelik majd az alaptörvényt. Bizalma Rejtő Jenő hőseinek nyugalmára emlékeztet. Ők expedíciót szerveztek az eltűnt világhírű földrajztudós felkutatására, akit – a biztos siker kedvéért – inkognitóban magukkal vittek a hajón. De ők legalább rokonszenvesek voltak.