Vannak dolgok, amelyek maguktól érthetőek és önmaguktól hatnak. Ilyen a nemzeti összetartozás. Soha eszembe nem jutott volna, hogy külön parlamenti határozatot kell hozni arról: minden magyar a magyar nemzethez tartozik! Mint ahogy, hiszem, sem az angolok, németek vagy franciák nem hoztak külön ilyenszerű döntést! Mi, erdélyi magyarok Ceauşescu idejében, amikor ostorral hajtottak bennünket a román zászló alatt, éppen úgy magyarnak éreztük és tartottuk magunkat, mint Horthy Miklós kormányzásakor, amikor ingünk-gatyánk piros-fehér-zöld volt, már azért is, mert más kelmét alig lehetett kapni a boltokban azokban az időkben.

Nem jó az, ha fentről döntik el ki a magyar, ki tartozik egy karámba, sokkal inkább elfogadható, ha ezt az egyénekre bízzák. Úgy, ahogy Illyés Gyula megfogalmazta: magyar az, aki annak tartja magát! Punktum, nincs magyarázat, nincs feltétel, nincs szempont!

Ezért is különös, hogy éppen egy olyan kormány hoz ilyen törvényt, ha úgy tetszik, terel bennünket egy maga elképzelte nemzeti karámba, amely a retorika szintjén nem tud és látszólag nem akar túllépni. Mert ha akarna, akkor nem politikai és ideológiai alapon döntené el, hogy milyen határon túli magyar pártokat, önkormányzatokat, kulturális szervezeteket stb. támogat. Akkor minden magyar egyforma volna számára (mint ahogy ez volna a normális!) függetlenül pártállásától, vallásától, napi imádságától, vagy éppen káromkodásától, hagyományos vagy modern életfelfogásától, netán attól, hogy mi a kedvenc nótája.

De a gyakorlatban nem ezt látjuk, mert számára vannak jó, még jobb és legjobb magyarok. És vannak nemzetárulók, köztük például azok, akik már unják a sok zászlót és himnuszt, mert úgy érzik, hogy ezek túlburjánzása éppen az értelmes cselekvés ellen hat, annak gátja.

Június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján külön figyeltem a pesti közszolgálati (vagy inkább totál kormányelkötelezett) tévéadókat. Néha nem hittem a fülemnek. A reggeli híradó éppenséggel a kirekesztéssel kezdődött. Nekiment Bajnai Gordonnak, a mostani kormányfő lehetséges kihívójának. Olyan jelzőket agattak rá, amiket a nemzet alján sem tűrnek meg. Erdélyiként külön sértett, hogy az összetartozásról nem az itteni magyar szavazók 90 százalékának a támogatását bíró RMDSZ képviselője elmélkedhetett , hanem  az erdélyi magyarok gyakorlati életét befolyásolni már csak eszközök hiányában sem tudó egyik zsebpárt vezetője.

Pár nappal előbb a Vasárnapi Újság bizonyította, hogy mennyire egyoldalú és unalmasan egyszínű az említett nemzeti karám. A Kossuth Rádió valamikor igen népszerű és hosszú időn át igen változatos, többféle véleményt és látásmódot felvonultató műsorának most az volt a fő mondanivalója, hogy a baloldal mindig nemzetellenes volt, a szocialisták csak bajt hoztak az országra. Éppen Navracsics Tibor miniszter úr, a téma előadója ne tudná, hogy a jobboldal, ezen belül is a „jobbnál jobb” hozott annyi bajt az országra és a nemzetre? Például a II. magyar hadsereg doni  pusztulását, a zsidók deportálását és a nyilas terrort. Mellesleg a kormányváltás előtt, a szocialisták idején, amikor egy profi ellenzéki rádiós, Kondor Katalin volt a Kossuth felelős szerkesztője, ilyen egyoldalú műsorok nem kerülhettek adásba.

A fiatal középbaloldali parlamenti képviselő, Dorosz Dávid (Párbeszéd Magyarországért) rosszindulattal sem nevezhető szocialistának, még kevésbé komcsinak. A Nemzeti Összetartozás napján mégis ezt írta (nálunk is megjelent cikkében) a Fidesz megosztó politikájáról: ”Ennek következtében ma éppen úgy elszakadnak egymástól barátok, családtagok és generációk, mint 1920-ban, a trianoni diktátum következtében”

Sokan így gondoljuk, hisz ezt látjuk magunk körül is!

Ha csak a mostani irdatlan dunai árvíz nem kovácsolja újra egybe a nemzetet, mert a mindig saját és pártjuk érdekét követő politikusok képtelenek erre!