banner_jtYG1g7R_1_970x250.gif
banner_PIz6eiCM_Koldok_300x250.gif

Rostás-Péter István: Zarándoklat az urnákhoz

A történet igen tanulságos, és egyben elszomorítóan groteszk: a dobrudzsai főpap arra buzdítja híveit, hogy Szent András napján nyugodtan gyűljenek össze a kegyhelynek számító föld alatti sziklatemplom környékén, mert hitüket nem korlátozhatja senki. Még a járványhelyzetre kiadott rendelet sem. Konstanca megyében aggasztóan magasra ugrott a fertőzöttségi arány, dacára annak, hogy nyolc településen hirdettek karantént. Teodosie, Tomisz püspöke „visszaeső”: volt már gond vele, amikor a húsvéti ünnepeken az áldoztatást továbbra is ugyanazzal a kanálkával végezte, miután ezt tételesen megtiltották szakhatóságilag. Ezúttal a zarándoklatot néhány törvényszéki felvezető kör előzte meg, ahol a főpap és ügyvédje megtámadta a karanténra vonatkozó rendeletet, amely átmenetileg tiltja a vallási jellegű gyülekezéseket is. A fellebbezést a bíróság elvetette, de ez korántsem zavarta Teodosiét. Igaz ugyan, hogy a szokásos 10 ezer helyett csak mintegy ezer hívő jelenlétében, de megtartotta a szokásos Szent András-napi zarándoklatot. A rendőrség és a csendőrség hasztalanul útzárlatolt, a ceremónián pedig kénytelenek voltak – egyéb rendelkezés híján – statisztálni az eseményhez.

Mert a kampánylogika felülírja akár a közegészségügyi megfontolásokat is, és mert az államnak (legyen bármilyen színezetű kormánya tisztségben) alapvető érdeke, hogy ne ellenkezzen a szavazópolgárok hivatalosan 81 százalékának vallási meggyőződésével, illetve annak intézményes megjelenítőjével, a Román Ortodox Egyházzal. Kolozsváron lefilmezték és feljelentették ugyan a húsvétkor szabálytalanul, vagyis ugyanazon kanálkával áldoztató ortodox papot, eljárás is indult ellene, de pár napon belül megszüntették, bár kötve hiszem, hogy alapos epidemiológiai vizsgálódás után tettek le az ügy lefolytatásáról. A folytatás pedig, mármint Teodosie sztorijának zárszava egyszerűen letaglózó: amikor azt kérdezték a püspöktől, hogy számol-e a lehetőséggel, miszerint a vallási szertartások során esetleg megfertőzött hívek közül némelyek akár el is halálozhatnak, egyszerűen csak annyit mondott, hogy hát Istenhez térnek meg. Ezt már csak a helyzet politikai diskurzusba való beemelése übereli: az aggódó szocdemek korifeusai és kampányklipjei gyakran utalnak arra, hogy a liberális kormányzat a tradíciót sutba vágva, önkényesen akadályozza a hitüket megélni óhajtó állampolgárokat, ergo nemzetietlen, keresztényellenes magatartásával tűnik ki, ezért sem érdemes rájuk voksolni.

Ha csak röviden, de utalnom kell a többi felekezet viszonyulására: a római katolikusoknál a pandémia okán elmaradt, illetve a helyzethez igazítva tartották meg a csíksomlyói zarándoklatot, a reformátusoknál lemondták az egységnapra tervezett nagyarányú rendezvénysorozatot, az unitáriusoknál pedig idén kiesett a naptárból a novemberi dévai zarándoklat és megemlékezés. Az „államvallás” szerepében tetszelgő és fellépő ortodox egyház mintegy erőfitogtató módon újra és újra feszegeti a korlátokat, és nem tartom kizártnak, hogy a karácsonyi ünnepkör is jó ürügyként szolgál majd erre. Ekkor viszont már lecsengett a parlamenti választás, tehát az éppen frissiben megalakult kormánynak nem kell a szavazati kedvre sandítva kikalkulálnia látszatintézkedéseit, hanem felelős kabinetként valóban tehet arról, hogy az ilyenkor amúgy is megbolydult, családi találkozókra igyekvő – tehát fokozott fertőzésveszélynek kitett – populációt ne érje újabb vírustámadás a templomokban vagy azok környékén. És tehetné ezt immár ökumenikus szellemben, vagy ha tetszik, felekezetre való tekintet nélküli profizmussal.

Kimaradt?