Lehet, hogy olvasóink is észrevették: tegnap nem frissült a Vélemény rovat oldala. Késő délutánig vártam, hogy Bogdán Tibor postázza jegyzetét. Egy héttel korábban szűkszavú üzenetet kaptam tőle: kórházban van, de csütörtök reggel elküldi szösszenetét a romániai helyhatósági választások képtelenségeiről. Ezen a héten csütörtökön mellbe vert, szíven ütött a hír: Bogdán Tibortól nem olvashatunk több írást, Tibi itt hagyott, Abszurdisztánban, Tibi elköltözött az örök igazság országába.

Mellbe vert a hír, mert semmi jelét nem adta annak, hogy beteg. Írásai szellemi frissességről, kiegyensúlyozottságról tanúskodtak. Határidőre dolgozott, rádiós szerkesztőként tudta, milyen fontos a pontosság, a megbízhatóság. Nem volt fontosabb számára az újságírásnál. Legfeljebb haladékot kért, sosem keresett kifogásokat, hogy lemondja háttéranyagának vagy jegyzetének megírását.

Ragyogó szerkesztő volt. Évekig dolgoztam a Bukaresti Rádió Magyar Adásának, neki, vele. A legszigorúbb, legösztönzőbb szerkesztő volt, akivel sorsom összehozott. Át tudta adni szakmaszeretetének hevét, kedvet keltett arra, hogy élvezettel vessük bele magunkat a hírek dzsungelébe, hogy megtaláljuk, felmutassuk azt az eseményt, amely megnyitja vagy behatárolja a hallgatók életét.

Évekig volt a Brassói Lapok szerzője, az olvasók kedvence. Témaérzékenysége, íráskészsége irigylésre méltó volt. Ő pedig nagy alázattal végezte munkáját, amit tanult mestersége helyett örök hivatásul választott.

1968-ban végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán. „Aktorból redaktor lettem” – fogalmazott utánozhatatlan stílusában pályaváltásáról. Nem bánta meg, de az igazi nyertesek mi voltunk: olvasói.

Valami olyasmit tanított írásaival az Életről, amire csak a nagy gondolkodók jönnek rá: a tragédiáknak tűnő események mögött mindig ott lapul az emberi színjáték, így azoknak valódi természete csak az irónia és a humor eszközével tárható fel.

Dokumentáltsága és humora is nagyon fog hiányozni a sokszor epeömléses romániai magyar sajtóból. Borúsabbak lesznek a maszol olvasóinak is a napjai ezentúl, hogy nem süt rájuk többé Bogdán Tibor derűje.

Isten veled, Tibi!

Kiváló újságíró, ember voltál.

Talán ott ülsz már az angyalok között, és mesélsz az emberi világ visszásságairól, kicsinyességéről. Az angyalok nevetnek poénjaidon, találó szójátékaidon.

Mi pedig kitörlünk egy könnyet a szemünk sarkából.