Célegyenesbe érkezett a 2020-as helyhatósági választások hivatalos kampánya, és vitathatatlanul Székelyudvarhely azon városok egyike, ahol igencsak nagy várakozás előzi meg a politikai derbi befutóját. Annál is inkább, mert ember kell legyen a talpán, aki meg tudja jósolni a végső sorrendet, hogy a következő ciklus önkormányzati testületének összetételét és annak arányait ne is említsük! Bár az elmúlt napokban a jelöltek részéről látványos erőre kapott a hurráoptimizmus, aligha akad valaki, aki mérget merne venni az általa megtippelt és képünkbe nyomott végeredményére. Egyszerűen túl sok az ismeretlen tényező a választási egyenletben.

Ahogy a 2020-as esztendő minden másban különbözik az eddigiektől, úgy az idei választás sem mentes az anomáliáktól, a nagy hibaszázalék miatt akárhány szimulációt is próbálunk lefuttatni, a végeredmény teljességgel megbízhatatlan. Utólag persze lehet majd „megmondtamozni”, de pillanatnyilag csak az biztos, hogy semmi sem biztos. Felmérés nem készült (minek annyi pénzt kidobni, ha a vesztésre állók úgyis kétségbe vonnák annak megbízhatóságát?), és bár a kampányolás java része az online térben zajlott, a mesterségesen generált interakciók miatt a közösségi média visszhangjaira sem tanácsos alapozni.

Aki esetleg a város vezetői posztjára pályázó jelöltek vitafórumától várta a „megvilágosodást”, az nagyot csalódhatott. A kezdeményezés tető alá hozása ugyan dicséretes dolog, hisz ezzel olyan precedenst teremtettek, amelyet a jövőben remélhetőleg nehéz lesz megkerülni. A gond nem a kerettel volt, hanem azokkal, akiknek ezt meg kellett volna tölteniük tartalommal. A három polgármesterjelölttel, akik látványosan kikerülték a város legégetőbb témáit, ódzkodtak a konkrétumok kimondásától, és túl sokat beszéltek úgy, hogy nem mondtak semmit. Nem véletlen, hogy a több mint háromórás szócsatának nem volt egyértelmű győztese.

A jó hír, hogy a jelöltek és a csapataik által bemutatott programokra nem lehet rosszat mondani, egyik jobb, mint a másik. Igaz, a négy évvel ezelőttiek sem voltak rosszak, érthető tehát, ha lóg némi szkepticizmus a levegőben, főleg úgy, hogy még nem értünk a járvány okozta hullámvölgy legaljára. Ráadásul kissé zavaró úgy nekivágni újabb négy évnek, hogy nemigen tudjuk hová tenni az elmúlt négyet. A végéhez közeledő ciklus sikereit mindenki saját érdemeiként tálalja, csak azokért a fránya kudarcokért, sikertelenségekért, be nem váltott ígéretekért nem akarja senki sem vállalni a felelősséget. A kölcsönös egymásra mutogatással pedig teli a padlás.

Ahogy az elmúlt hetekben tanúsított politikai versengéséről is mindenki azt vallja, hogy pozitív kampányt folytatott, az emberfia pedig csak vakargatja a fejét, hogy mégis, honnan ez a sok mocsok?

A kampányfinis még a politikától menekülők számára is izgalmasabb az átlagőszi melankóliánál, és remélhetőleg Székelyudvarhely következő négy éve más lesz, mint a pesszimista szilveszterező mérlege, aki szerint az óév ugyan rosszabb, mint az előző volt, de jobb, mint amelyik utána következik.