Az természetes, hogy az iskolának meg kellett kezdődnie.

Az viszont nem természetes, hogy ennyire fejetlenül, ekkora káoszban indult az új tanév, holott az illetékeseknek bőven lett volna idejük rendesen megszervezni az iskolai évet.

Csakhogy – kivártak.

Egyrészt azért, mert úgy gondolták, hogy szeptemberig lecseng a járvány, és akkor maradnak „csupán” a szokásos gondok: a felkészületlen iskolák, a kevés iskolaorvos, a pedagógus- és tankönyvhiány… 

Másrészt – és főleg – mert a hatalmon lévő liberálisok legfőbb gondját nem a járvány és nem az iskolakezdés, hanem a helyhatósági és a parlamenti választások jelentik, amelyeket – Klaus Iohannis értékes útmutatásai szerint – fölényesen meg kell nyerniük. Mert akkor meglesz nem csak az államfő saját kormánya, hanem külön bejáratú parlamentje is, így magasan tehet az alkotmányra, övé a hatalom.

Ha nem lenne annyira tragikus a helyzet, akkor harsányan derülhetnénk a Stratégiai Kommunikációs Csoport tanévnyitási útmutatásain. Ezek ugyanis úgy hangzanak, mintha életbölcs felnőtteknek, nem pedig tapasztalatlan, rakoncátlan, nemegyszer fegyelmezetlen kisgyermekeknek szólnának.

Túl azon, hogy a kisgyermekeknek órákon át maszkot kell viselniük, be kell tartaniuk az osztályban az egyméteres, az udvaron vagy az utcán a másfél méteres távolságot – ami gyakorlatilag szinte lehetetlen hét-nyolc-kilenc éves gyerkőcök esetében –, további elképesztő tanácsokat tartalmaznak. Így például megszámolni sem lehet, hogy hányszor kellene kezet fertőtleníteniük, vagy kezet mosniuk (legalább húsz másodpercen át). Ezt kell tenniük például, ha megfogják a kilincset, ha hozzányúlnak a lépcsőkorláthoz, a felvonó gombjaihoz, a táblához, a krétához vagy a táblatörlő szivacshoz. Ha ezt elmulasztják, akkor nem érhetnek az arcukhoz, a szemükhöz, a szájukhoz, mivel bevihetik a vírust a szervezetükbe. Ami igen hasznos tanács, csakhogy az útmutatásban nem szerepel, hogy ilyenkor az uzsonnájukat sem ehetik meg.

Aztán nyomban fertőtleníteniük kell a sűrűn használt tárgyakat, mint például a mobiltelefont. De mi lesz a tankönyvekkel, a füzetekkel, a golyóstollal, amit – remélhetőleg! – szintén igen gyakran használnak? Tudjuk viszont, hogy a gyermekek nem foghatják meg egymás tankönyveit, füzeteit, iskolatáskáját, vagy ha ezt megteszik, akkor – igen, kitalálták – megint csak fertőtleníteniük kell a kezüket. Ja, és nem cserélhetnek tízórait sem.

Meg nagyon kell ügyelniük arra, hogy az iskolatáskájukat nehogy fertőzött helyre tegyék le, mert akkor a táskát is fertőtleníteniük kell. Mintha az osztályteremben külön feltüntetnék a fertőzött helyeket…

A Stratégiai Kommunikációs Csoport nem ad utasítást arra, hogy mi történjék azzal a tanulóval, aki mondjuk vécére menne? Ki ellenőrzi, hogy az illemhelyen betartják a biztonsági távolságot? Hogy kezet mosnak (legalább húsz másodpercig?). A tanár? Minden egyes gyermeknél? Vagy külön személyzetet fogadnak fel erre a célra?

A rendszabályokat elolvasva, az a benyomásunk támadhat, hogy a gyermekek iskolatáskájába maszkokon és fertőtlenítőszereken kívül más már nem is nagyon férne bele…

Meg aztán tornaórán ügyelni kell arra, hogy a diákok ne érintkezzenek egymással – és tilos a labdajáték!

A szülők nem mehetnek be az iskolába. Persze, vannak kivételek. Bukarest főpolgármestere és férje elkísérhették gyermeküket az osztályba is – méghozzá szájmaszk nélkül. És voltak olyan ostobák, hogy a fényképeket feltették a Facebookra. Igaz, nem sokkal később törölték…

Újabb „tipp” a diákok számára: az iskolába és hazafelé menet, ne szálljanak fel tömegközlekedési járműre. Kisvárosban ez talán még megoldható, nagyvárosokban és főleg Bukarestben mindez lehetetlen. Ha mégis tömegközlekedési eszközre szállnának, akkor viseljenek maszkot, tartsák be a biztonsági távolságot az utasoktól (ami nem csak zsúfolt, de félig telt járművön is lehetetlen), ne fogjanak meg semmit (azaz: ne kapaszkodjanak!), leszállás után pedig – természetesen – fertőtlenítsék a kezüket.

Hazaérve cipőjüket a bejáratnál kellene hagyniuk, ismét kezet kell mosniuk, fertőtleníteniük kell a kulcscsomót, a mobiltelefont, azonnal ruházatot kell váltaniuk, iskolai ruhájukat gondosan el kell különíteniük az otthoni ruhától – mielőtt azonban az utóbbit felvennék, megint kezet kellene mosniuk.

Nos, ezek az útbaigazítások nem csak nevetségesek, de teljesen fölöslegesek is, hiszen egyszerűen kivitelezhetetlenek. Aki ezeket kiötölte, életében nem látott még gyermeket.

Ennél sokkal drámaibb viszont a tanárok helyzete – legalábbis az Oktatási Szabad Szakszervezetek Szövetségének (FSLI) főtitkára, Cornelia Stavre szerint. Nelu Tătaru egészségügyi miniszter ugyanis mindhiába állítja, hogy a tanárok választhatják az online oktatást is, ha az erre vonatkozó rendelkezések ezt nagyjából nem engedélyezik. Az oktatási tárca által kiadott rendelet ugyanis hiányos – vélik az érdekvédelmiek. A kockázati zónába tartozó (idős, cukorbajos, immunhiányos vagy más krónikus betegségben szenvedő) tanároknak jelentkezniük kell az iskolában a munkaügyi orvos jóváhagyásával, azt viszont az ukáz nem tisztázza, hogy az orvos engedélyezheti-e a tanároknak az online tanítást. A főtitkár szerint erre az orvosnak nincs törvényes felhatalmazása, mindezt csak az ajánlás szintjén teheti meg, emellett pedig a munkaügyi orvos nem is rendelkezik virológiai szakképzettséggel. Érthető tehát, hogy az ebbe a kategóriába tartozó tanárok félnek a könnyen halálossá válható megbetegedéstől.

Márpedig a FSLI adatai szerint a 6300 romániai oktatási egységben tanító 220 ezer tanárnak közel egynegyede, 50 ezer személy 60 éven felüli. A szakszervezeti szövetség elnöke, Simion Hăncescu szerint közülük 10 ezer betöltötte a 65 évet, és nem tudni, mi történik a 60 és 65 év közötti 40 ezer tanárral. Ezek a tanárok attól is tartanak – mégpedig joggal –, hogy az iskolaigazgatók megtagadják tőlük az online oktatás lehetőségét, mivel nem vállalják a felelősséget az oktatásnak ezért a még mindig tisztázatlan formájáért; másrészt arra is hivatkozhatnak, hogy amúgy sincs elegendő tanár.

Volt olyan bukaresti tanfelügyelő-helyettes, aki szerint az online oktatás engedélyezéséhez meg kell kérdezni a szülőket is, és a többségi vélemény dönt majd a tanár sorsáról. Igaz, a fővárosi közegészségügyi igazgatóság illetékeseivel tanácskozva visszavonta ezt.

A hatalmas kapkodást, fejetlenséget, zűrzavart tekintve nyugodtan leszögezhetjük: a mostani tanévkezdésben az egyetlen biztos dolog – a bizonytalanság.