Hihetetlen, de egy moldovai kisváros egyik ügyészének sikerült egyetlen döntésével megfogalmaznia mindazt a rosszat, ami a jelenkori Romániára, az ország igazságszolgáltatására jellemző: a gyűlöletbeszéd pártolását, a tények semmibevételét, az igazság figyelmen kívül hagyását, a bírók pártosságát és korruptságát, a légből kapott ítéleteket, amelyeknek semmi közül nincs a valósághoz, és amelyek mindig az erősebb félnek adnak igaza, a kisebbségek és elsősorban a magyarok iránti feneketlen ellenszenvet…

A moinești-i ügyész ugyanis egyszerűen lezárta – a történtek ellenére! –, az úzvölgyi katonatemetőnél sorra került magyarellenes akció ügycsomóját, azzal az elképesztő érveléssel, hogy a román nacionalisták által skandált „kifelé a magyarokkal az országból” jelmondat csak „állítólag számít magyarellenesnek”, a vádat megfogalmazó képzeletében. A skandálás nem tekinthető tehát sem uszításnak, sem felbujtásnak, hiszen „nem az emberek egy bizonyos kategóriájára, hátrányos helyzetű, homoszexuális stb. embercsoportra irányult, hanem egy csupán „etnikumra vonatkozott”.

Ebből a megállapításból legalább két tanulság vonható le: egyrészt a magyar etnikum nem számít embercsoportnak (akkor vajon minek minősül?), másrészt pedig ügyészünknek jó lett volna arra is gondolnia, hogy igazságtalan ítéletével egyből hátrányos helyzetűvé változtatta a magyar etnikumot, esetükben tehát a „kifelé az országból” mégiscsak bűncselekménynek számít. Csakhogy Romániában következetességet keresni legalább olyan hiábavaló feladat, mint hátúszóversenyen nyerni a notre-dame-i toronyőrnek…

A moinești-i ügyész szerint a skandált jelmondat legfeljebb kihágásnak minősülhet. De hát még ezért a „kihágásért” sem helyezett kilátásba semmiféle büntetést! Aminthogy adós maradt annak megmagyarázásával is, hogy akkor végül is mi tekinthető „ténylegesen” magyarellenes jelmondatnak? Ehelyett egyszerűen ejtette az Erdélyi Magyar Néppárt, a Magyar Polgári Párt és a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat által megfogalmazott vádakat, és mindössze annyit rendelt el, hogy szolgáltassák vissza a temetőkapu megrongált láncát és lakatját. Biztosan azért, hogy az országból kitakarodó magyarok vigyék magukkal láncaikat is.

Ügyészünk érvelése szerint egyébként a „kifelé…” jelmondat azért sem jelent diszkriminációt, mert „nem meghatározatlan számú csoportra” vonatkozott, hanem konkrét személyek ellen irányult. Az ügyész szerint a sírkertet birtokukba vevő románok csak a temetőt védelmező magyarokat akarták eltávolítani az országból, vagyis csupán azokat, akik nem akarták beengedni a „felhatalmazott románokat” a katonatemetőbe.

Azt viszont csak az ügyész tudná megmondani – bár meggyőződésem, hogy ő sem –, hogy honnan szerezte értesülését, miszerint a román nacionalisták nem a magyar közösséget akarták kiebrudalni az országból? A román provokátorok tudomásom szerint nem sorolták fel név szerint a temetőt – mindössze élőlánccal és imával – védő magyarokat, hanem nyilvánvalóan a teljes magyar közösségre gondoltak. Ügyészünk tehát hatalmas tévedésben lehet, mert igaz, hogy ez alkalommal elhangzott egy névsor is, csakhogy az összeterelt románok azokat a román hősöket sorolták fel, akik az úzvölgyi katonatemetőben nyugszanak.

Legalábbis szerintük.

Vajon amikor magyarországi csapatok romániai mérkőzései idején felhangzik ugyanez a jelmondat, akkor a román szurkolók csupán az ellenfél tizenegy játékosát akarják elkergetni az országból? Vagy estleg másra gondolnak…

Az külön csemege, hogy száműzni akarják a magyarokat mondjuk a kolozsvári CFR mérkőzésein is, márpedig ebben a csapatban egyetlen magyar sincs, az együttes edzője, kilenc tagú technikai személyzete is színtiszta román. A románok mellett az együttesben van lengyel, litván, spanyol, bosznia-hercegovinai, francia, brazil, mali, portugál, horvát, portugál, elefántcsontparti, venezuelai játékos, akik az elején nem is nagyon értették, hogy miért kellene a meccs alatt elkotródniuk az országból a magyaroknak… 

A vasutascsapat attól lett „magyar együttes”, hogy szponzorizálását a kétezres évek elején romániai (!) magyar szponzor vette át, Pászkány Árpád személyében. Meg hogy a klub hivatalos nevében ott szerepel megalakulásának időpontja, az 1907-es évszám is, amikor Kolozsvár még egyáltalán nem volt Cluj-Napoca és amikor még jobb napokat is látott a kincses város…

Daniel Gălbează moinești-i ügyész – érdemes megjegyezni a nevét, mert gondolom, még hallhatunk róla – torz és képtelen ítéletével az ügy még nem ért véget.

A döntés a romániai emberjogvédőket is felháborította. Az ActiveWatch közleményben állapította meg, hogy a moinești-i ügyész nem csak abszurd megállapításokat tett, de ítéletében a legveszélyesebb gondolat az, hogy az „etnikum” nem tekinthető embercsoportnak; vagyis a magyarokat ugyanúgy el lehet távolítani az országból, ahogyan a nácik tették a Holokauszt idején, amikor „két nem-embercsoportnak tekintett etnikumot, a zsidókat és a romákat” semmisítettek meg. Az ügycsomó lezárásával az ügyész törvényesített minden cselekedetet, amely veszélyeztetheti a romániai etnikai kisebbségeket.  Az igazságszolgáltatás illetékeseinek nyilvánvalóvá kell tenniük, hogy a gyűlöletbeszédet nem tűri meg a romániai ügyészség. Nem a moinești-i ügyész az „egyedüli idegengyűlölő ügyész és mindez nem is az ő hibája, hiszen az Igazságügyi Minisztérium az utóbbi években túlságosan is keveset tett azért, hogy a román ügyészek megértsék és elfogadják a sokféleséget, a multikulturalizmust és hogy megbüntessék a szélsőséges megnyilvánulásokat” – zárul a közlemény.

Ugyanakkor a magyar vádemelők a továbbiakban az ombudsmanhoz fordulnak, és jóllehet nagy reményük nincsen a magyarellenességről többször is bizonyságot tett párt, az ALDE emberében, de azon vannak, hogy minden hazai jogorvoslati lehetőséget kimerítsenek, mielőtt nemzetközi szintre emelnék az ügyet.

Ahol minden bizonnyal igazság tétetik majd…