A sajtó révén az utóbbi időben eléggé közismertté vált, hogy Románia fejlődésének legnagyobb féke nem annyira a világ nagy részét sújtó pénzügyi-gazdasági válság, hanem az uniós támogatások lehívásának elsősorban hozzá nem értésből és lustaságból fakadó elmaradása. A jól elkészített pályázatok feltételével elérhető pénzeknek évek óta mindössze 15 százalékát kapjuk meg, ami egyben azt jelenti, hogy ilyen szempontból Románia a huszonhat uniós ország közül az utolsó helyre utalta magát. Az olvasó könnyen elképzelheti, hány száz kilométer autósztráda, vízvezeték, csatorna épülhetett volna, milyen sokat javul sokféle más közszolgáltatás, s mennyivel jobban élhetnénk, ha azt a sok százmillió nekünk szánt, de elmaradt eurót rendelkezésünkre bocsátják és célszerűen fel tudtuk volna használni! Egyelőre úgy tűnik, a fogadkozáson és siránkozáson kívül a Ponta-kormány sem mutathat fel lényeges változtatást. Vagy mégis?

Az egyik este bekapcsolom a rádiót, és mit hallok a közszolgálati adón: a mezőgazdasági miniszter szerződést kötött az ortodox egyházzal az uniós pályázatok népszerűsítésére! A riporter által megkérdezett pópa nem részletezte a népszerűsítés módját, de az a kijelentése, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel – nagyon is valószínűsíti, hogy fohásszal és imádsággal is, hisz ez az egyház fontos ráhatási eszköze.

Várható tehát, hogy már a következő napokban sok ezer pópa imára kulcsolt kézzel kéri a Fennvalót: világosítsa meg híveiket, hogy jó pályázatokat készítsenek, s ne csak az unió, de a maguk hasznát is lássák azok sikerében! Ne riassza el őket az sem, hogy az unió nem olyan, mint a hazai hatóság, pontos adatokat kér, és nem elégszik meg a hasból mondott számokkal, s az ellenőrzést pedig a valós terepen végzi, jobbára műholdas fényképezéssel, nem pedig a diófa árnyékában miccs-sütéssel és sörözéssel. Isten felkent szolgái alkalmasint arról sem feledkeznek meg, hogy a nép választott vezetőivel elhitessék: érdemes 10 százaléknyi önrészt biztosítani a nyerő pályázatok kivitelezéséhez, mert az unió által adott 90 százalék még a legjobban megfacsart oltyán számítás szerint is több, mint az önrész. Eddig ugyanis nagy baj volt az önrésszel, mivel az évszázados hagyományok alapján ezt sok választott úgy értelmezte, hogy „ce-i în mână nu-i minciună”, vagyis ami a kézben van, az a biztos. Márpedig az unió ellenőrizhető banki számlán kéri az önrészt, nem pedig a választottak zsebében, amit utólag már nem lehet kiszedni!

A többségi egyháznak nagy tapasztalata van abban is, hogyan ösztönözze híveit az ördög barátainak (a gyengébbek kedvért, ezek mi volnánk!) megelőzésére, sőt legyőzésére. Ebbéli képességét a múlt évi választásokon különösen eredményesen kamatoztatta, egységes fellépésre buzdítva ellenünk a tagjait.

Mivel mi, erdélyi magyarok az anyaország hathatós segédletével éppen az ellenkezőjét, a széthúzást gyakoroltuk, s több jelentős város polgármesteri székének elvesztése mellett csöpp híján a parlamentből is kipottyantunk.

Szóval, várható, hogy az ortodox egyház segítségével az uniós pályázatoknál is elibünk próbálnak kerülni, mert eddig ezen a területen is mi voltunk jobbak. A Szilágyságban például huszonöt román község nem nyert annyi pályázatot az elmúlt években, mint a tizennégy RMDSZ-es polgármester vezette magyar!

Ám reméljük, a mi papjaink is tudnak jól, sőt még jobban imádkozni kicsiny erdélyi magyar népünkért, annak boldogulásáért. S megtalálják a módját, hogy a boldogulásunkat segítő s vele fiataljaink itthon-maradását ösztönző uniós pályázatokra való figyelést is beleszőjék imáikba!