A régi aranymondás szerint a téma az utcán hever, csak le kell hajolni érte.

Emiatt az idősebb újságírók egy része tekintetét a földre szegezve sétál. A fiatalabbak más módszerre esküsznek: a téma az interneten hever, két kattintással átmásolható. Én még a régi generációhoz tartozom, s a szűkösebb napokra gondolva doboznyi jegyzetlapot gyűjtöttem jobbnál jobb témákkal. Most egy friss gyűjtést meg egy régebbi témát teszek egymás mellé.

Pár napja az egyik piaci asztalon találtam egy termékismertető prospektust. Az Örökélet Társaság kft. hirdeti rajta a termékeit: fiatalító balzsamokat meg egyéb csodaszereket. Rákerestem az interneten, nagyon tetszetős honlapjuk van, lehengerlő dumával.

A Társaság „hozzásegít az egészséges életmódhoz, az anyagi függetlenséghez és céljai eléréséhez”. Színes képecske van az oldal felső felén: bizalomgerjesztő üzletemberek néznek szembe az olvasóval, arcukon amerikai mosoly. De van egy kis bökkenő: a legidősebb muki max. 70 éves. Ha 181 lenne, azt mondanám, hogy ennél beszédesebb reklám nem is kell. Aki a 180-at betöltötte, az a legjobb úton van az örökélet felé, de egy 71 éves muki még nem világszám.

S azért is gyanúskodom, hogy itt a szokásos amerikai bóvlit akarják rám sózni, mert céljaim elérését is garantálják. Nem is tudják mi a célom, s mégis garantálják?

Meg aztán: örökélet? Tudomásom szerint az életnek meghatározott kezdete és vége van: a születéstől a szélütésig tart (esetleg egy kicsit tovább).

Fölvetődik a kérdés: miért tudnak megélni ezek a vigécek? A válasz roppant egyszerű: meséket adnak el, olyanoknak, akinek több a pénzük, mint az eszük.

A klasszikus mesék amúgy igen hasznosak: fejlesztik a gyermekek fantáziáját és gyarapítják a szókincsüket; a felnőtteknek szóló mesék kizárólag az idézett reklámban hirdetett anyagi függetlenséget biztosítják – nem a vevőnek, hanem a gyártónak, eladónak és a terjesztőnek.

Három hasonló példát mondanék:

a) Nemrég volt a ’világvége’; több száz ember építtetett bunkert magának, oxigénpalack, hordó víz, öt láda kétszersült, ezer halkonzerv – a világvége ezúttal is elmaradt. (Számomra ez volt a 24. hamis riadó.) A bunkerépítők szépen kerestek rajta, a rászedettek pedig most próbálják kibogozni, hogy jó-jó, világvége, de miért adták 2020-ig fizetendő részletekre a pincét?

b) 1999 decemberében órrrriási pénzeket kasszíroztak a számítógépes szofverfejlesztők, mert beetették a verebeket, hogy ha nem vesznek meg egy ezerdolláros védőprogramot, akkor összeomlik a gépük attól, hogy 1999. szilveszter éjfélkor a komputer órája átbillen 2000. január 1-re. Ügyes volt, aki kitalálta, tapló volt, aki megvette.

c) 1996-ban jelent meg egy magyarországi kiadónál egy fogyókúrás könyv, amely a fedőlapján így hirdette e halhatatlan művet: „8 milliós példányszámú amerikai sikerkönyv”. – Imádom a hozzállásukat: az amerikai polgár fulladozik a saját zsírjában, s ilyen könyvekkel támasztja ki (be vagy alá) a popcorn-sütő ajtaját.

A szerzőpáros annak az elméletnek próbál híveket szerezni, hogy a tehéntej teljességgel alkalmatlan emberi táplálékként. Áltudományosan, mint az efféle sikerkönyvek. „Tejtermék fogyasztása után belsőnk, ha beszélni tudna, megkérdezné: »Mit tesz ez az ember? Tehénnek néz engem?« (…) Mindenfajta tej egyik összetevője a kazein. A tehéntejben háromszázszor annyi kazein van, mint az emberi tejben. Szükség is van rá a hatalmas marhacsontok kialakításához. [1] A gyomorban a kazein kicsapódik, s nehezen emészhető, durva nagy túrócsomókká áll össze, amely a szarvasmarha négy gyomorból álló emésztőberendezésének megfelel. [2] De, ha egyszer emberi szervezetbe kerül, akkor az a vastag ragacs szörnyű terhet ró a szervezetre, amíg meg tud tőle szabadulni. [3] (…) Ennek a ragacsos anyagnak egy része megszilárdulva hozzátapad a belek béléséhez, és megakadályozza a tápanyagok fölszívódását a szervezetbe.” [4]

Megjegyzések, alulírott részéről.

[1] A marhacsontok a bocicsontokból képződnek, automatikusan, leginkább a szálas takarmány hatására. Merthogy a tehénnek nevezett vegyiüzemben képződő jóindulatú sejtszaporulat (népies nevén: boci) növekedése idején a tehén input oldalán tej nem megy be.

[2] A négyrekeszes gyomor a növényi sejtfalakban található cellulóz feldolgozásához szükségeltetik. Ezt minden marha tudja, a szerzők nem. A bocinak, amíg a tőgyből szopikál, csak egyrekeszes a gyomra. Később befűződnek a rekeszek, s a boci belső berendezése készen áll a fűnemű kaja hasznosítására. (El ne felejtsem: az ellést követő hetekben az emésztéshez nélkülözhetetlen baktériumflóra is kialakul.)

[3] Ha az ember tápcsatornájába az input oldalon emészthetetlen anyag kerül be, az ugyanott (a gyomor heves kontrakciós mozgásai következtében mihamar) távozik. Ha az anyag emészthető, akkor az a tápcsatornában emésztési manővereknek van kitéve, a salak az output oldalon (teljesen átlényegülve!) távozik.

[4] Azt reméltem, hogy a szerzők úgy próbálták megoldani a tejről lemondani képtelen emberek ezirányú gondjait, hogy feltalálták a hetenként egyszer használatos bélmosógépet (USB-csatlakozóval ellátva, energiatakarékos kivitel, puha tokban mindössze 500 dollár; összecsukható kivitelben 600-ért; hifi sztereó változat 700), de nem. Szerintük csak egyetlen túlélési lehetőség van: azonnal lemondani a tejről, az emberiség ősi ellenségéről.

Ez mind szép és jó. De mi lesz azzal a nyolcmillóval, aki ezt megvette és megette?