Elképesztő, hogy milyen sokkoló helyzetek elé állítja a koronavírus az orvosokat!

Olaszországban, ahol elszabadult a járvány, és ahol a kórházak képtelenek megbirkózni a nagy számú fertőzöttel – miközben nem is rendelkeznek elegendő lélegeztető géppel sem –, az orvosok arra kényszerültek, hogy a kezelés szempontjából furcsa prioritást állítsanak fel a betegek között.

Egy pármai kórházban az olasz orvosoknak segítséget nyújtó izraeli orvos, Gai Peleg, a Jerusalem Postnak nyilatkozva elmondta, az olasz hatóságok döntése szerint a jövőben az orvosoknak kell élet-halál fölött határozniuk. A véleményük a gyógyulásra esélytelen, hatvan év fölötti betegeket engedniük kell meghalni. Ezeknél nem használhatják az orvosi berendezéseket, nem kapcsolják rá őket a lélegeztető gépekre, hogy azokat, és az így felszabaduló ágyakat elfoglalhassák azok, akiknek nagyobb reményük van a túlélésre.

A hivatalosan az életmentést szolgáló, emberileg azonban rendkívül kegyetlen megoldásra rákényszerülő orvosok egyetlen „vigasza” az marad, hogy az általuk menthetetlennek (?) nyilvánított betegek legalább elbúcsúzhatnak a családjuktól.

Spanyolországban ugyanez a helyzet a 65 éven felüli betegek esetében. Egy madridi kórház orvosa facebookos bejegyzésében a spanyol egészségügyi rendszer összeomlásáról beszélt, amely miatt a hatóságok szintén az orvosokra bízták a szörnyű feladatot, hogy lélegeztetőgépek hiányában kiket mentenek meg és kiket hagynak a sorsukra, arra utasítva őket, hogy a 65 éven felüli betegekkel lehetőleg ne foglalkozzanak. „Ez nem rémhír, ez a teljes igazság! Ez történik a madridi kórházakban! Osszátok meg a bejegyzést, hogy mindenki tudjon erről” – zárja sorait a Facebookon a madridi orvost, aki arról is panaszkodik, hogy maguk sem rendelkeznek megfelelő védőfelszerelésekkel.

Egy másik döbbenetes hír is érkezett, ugyancsak Spanyolországból – amely a halottak számát tekintve sajnos, rövid időn belül megelőzheti az „európai csúcstartó” szomorú címét kisajátító Olaszországot is.

A The Guardian szerint a fertőtlenítéssel és a lakások ellenőrzésével megbízott spanyol katonai sürgősségi egység „bizonyos számú”, magára hagyott öreget talált, közülük többen holtan feküdtek ágyaikban.

Az életkor szerinti megengedhetetlen megkülönböztetést egyelőre két országban alkalmazzák – félő viszont, hogy csak egyelőre! Ám a rossz példa ragadós, ezért jó lesz nagyon ügyelni arra, hogy a rémisztő gyakorlat ne ismétlődjék meg más országokban is.

Mondjuk Romániában, ahol egyre fenyegetőbb a helyzet, mind több a koronavírusos beteg, és szaporodik a halottak száma is. A járvány sokfelé súlyossá vált, Suceava akár „Románia Lombardiájává válhat” – Olaszországban ugyanis itt a legdrámaibb a helyzet.

Az országban mindenki a koronavírussal foglalkozik, ám az embereket egyéb, súlyos, nem egyszer akár halállal fenyegető betegségek – rák, szív- és érrendszeri bántalmak, komoly légzőrendszeri fertőzések, pánikrohamok, stressz és ki tudja még milyen „modern kórok” – is fenyegetik.

E betegségeknél a Romániában foganatosított intézkedések sajnos, mintha kissé a könyörtelen olasz és spanyol módszerekre emlékeztetnének. Igaz, ezúttal nem az életkor a döntő, hanem a betegség természete a meghatározó.

A Stratégiai Kommunikációs Csoport döntése szerint, a romániai kórházakban leállnak a „nem sürgős” műtétekkel, kezelésekkel és egyéb kórházi kivizsgálásokkal, és 48 órán belül hazaküldenek minden beteget, akiknél halaszthatónak ítélik a műtétet és akik – az orvosok szerint – nem igényelnek kórházi kezelést.

Nagyon fontos: betegekről beszélünk, nem a betegségből felgyógyult vagy lábadozó emberekről. Vagyis olyan személyekről, akiknek egészségi állapota továbbra is aggodalomra ad okot, vagy bármikor rosszabbodhat.

A hatóságok szerint ezeknél a betegeknél a járvány megszűnését követően új várólistákat állítanak fel.

Csakhogy egyrészt jól tudjuk, hogy Romániában a betegnek nincs életbiztosítása arra, hogy életben megéri, mire a kilométeres „várólistán” rá kerülne a sor …

Másrészt ugyan az orvos dönti el, hogy melyik műtét/kezelés/kivizsgálás sürgős és melyik halasztható – ám mivel jómaga is nyilván a koronavírus járványra koncentrál, ezért arra sincs semmilyen garancia, hogy nem halaszthatna el mondjuk határesetet képező műtéteket is, amelyek viszont akár létfontosságúak is lehetnek.

Mivel a beteg emberek elsősorban az idősebbek közül kerülnek ki, ezért az idő előtt elbocsátott betegek között is ők vannak túlsúlyban. Egyesek idős élettársukkal, mások magukban élnek, kérdés, mit tehetnek majd a jelenlegi „hazaküldős helyzetben”, ha egészségi állapotuk rosszabbodni kezd.

A koronavírus-járvány őrületében ez jóformán senkit sem érdekel. Aminthogy azzal sem törődött senki, hogy a koronavírus korlátozásai miatt a kolozsvári rákkórház előtt a rákos betegek már a korahajnali órákban több tíz méteres sorban várakoztak odakint a hétfői hóviharban, jeges szélben a létfontosságú kezelésre, a három havonkénti kötelező ellenőrzésre, a halaszthatatlan kivizsgálásokra.

A világ országai jelenleg tehetetlenek a koronavírussal szemben. A későn intézkedő, vagy intézkedni képtelen politikusok kétségbeesésükben az emberi szabadságjogok korlátozására vagy megsértésére kényszerülnek, az orvosokat pedig arra kötelezik, orvosi esküjüket megszegve, ítéljék életre vagy halálra – akaratuk ellenére – betegeiket.

Márpedig az Orvosi Világszövetség II. genfi közgyűlésén, 1948-ban elfogadott nemzetközi orvosi eskünek megfelelően az orvosok megfogadják, miszerint nem engedik, hogy vallási, nemzetiségi, faji, pártpolitikai vagy társadalmi szempontok eltántoríthassák őket a betegeikkel kapcsolatos kötelességeik teljesítésétől, az emberi életnek a fogamzástól kezdve megadják a legnagyobb tiszteletet, orvosi tudásukat még az őket fenyegető veszély esetén sem használják az emberiség törvényeivel szemben.

Ami most Olaszországban és Spanyolországban történik az ellentmond ennek a fogadalomnak!

Válsághelyzet van, amelyben mindannyiunknak felelősségteljesen kell viselkednünk. Tegyünk meg mindent, hogy ha megállítani nem is tudjuk, de lassítsuk a vírus terjedését, hogy időt nyerjünk a védőoltás megjelenéséig.

Vigyázzunk egymásra! Vigyázzunk a betegekre és vigyázzunk az egészségesekre – akik szükség esetén a betegek segítéségre lehetnek!

És ami a legfontosabb: őrizzük meg emberségünket minden helyzetben!

Már csak ezért is azon kell lennünk, hogy Olaszország és Spanyolország helyzetét elkerülve, ne kényszerüljünk rá az emberség elvének ellentmondó, elvileg életmentőnek nevezett, de gyakorlatilag lelketlen intézkedésekre!