Ambrus Attila: Titanic keringő

Az elmúlt napok koronavírus okozta hideglelésében mindenki – sajtó, politikum, állampolgárok – szinte teljesen megfeledkeztek az előrehozott választások lázálmáról.

A Gorj megyei nulladik koronavírussal fertőzött beteg több publicitást és figyelmet kapott, mint az új miniszterelnök-jelölt, Sebastian Cîțu. Sőt még Ludovic Orban is kevesebbszer tűnt fel a képernyőn, mint a Réz úrnál is rettenetesebb COVID-19.

Mivel a koronavírus fenyegetése várhatóan április-májusban, a melegek beköszöntével – legalábbis ideiglenesen – elmúlik, de a politikai válság a jelek szerint krónikus, nem érdektelen áttekinteni a politikai élet kórlapját.

A legutóbbi alkotmánybírósági diagnózis, hogy Klaus Iohannis államfő figyelmen kívül hagyta az Alkotmány szellemét és öntörvényűen hozta meg a döntését azzal, hogy ismét azt a Ludovic Orbánt jelölte miniszterelnöknek, akit néhány nappal korábban bizalmatlansági indítvánnyal, rekord számú képviselői szavazattal menesztett a törvényhozás. Ugyanis nálunk az a paradox helyzet állt elő, hogy a Szociáldemokrata Párt a kormánypárttal szemben többségben van a Parlamentben, ám ősellenségnek, vörös pestisnek nyilvánította az államfő. Igaz, hogy a szociáldemokraták sem igazán kívánják a kormányzást, hogy ne kelljen a következő kilenc hónapban meghozniuk a szükséges, ám népszerűtlen megszorító intézkedéseket. Azok ódiumát a liberálisokra hagynák, így népszerűségi mélypontjáról visszaerősödhetnének a merülési vonal fölé a december eleji választásokig.

A rövid ideig kormányzó liberálisoknak nincs többségük, miután nem tartották be az ígéreteiket a Románia Magyar Demokrata Szövetségnek, elveszítették a kisebbségi érdekvédelmi szervezet támogatását. Kihátrált a liberálisok mögül a Pro Románia Párt is, miután a kormány egyetlen éjszaka 25 sürgősségi kormányrendeletet fogadott el, noha korábban vállalást tett, hogy nem fog rendeletekkel kormányozni.

Időközben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy alaptörvénybe ütközik Ludovic Orban újbóli jelölése. Hiába gondolta úgy az államfő, hogy az Alkotmány betűjével nem ellenkezett döntése. A betűjével nem, de a szellemével igen – motiválta határozatát az Alkotmánybíróság. Mindenekelőtt azért, mert a miniszterelnök-jelölt Ludovic Orban lépten-nyomon azt hangoztatta, hogy ő el szeretne bukni. És másodszor is szeretné, ha elkaszálnák, így előrehozott választásokat lehetne tartani. Az Alkotmánybíróság szerint a kormányfő-jelöltnek törekednie kellene arra, hogy kormányát iktassák.

Klaus Iohannis államfő továbbra is előrehozott választást szeretne. Négy és fél évig harcolt azért, hogy amint mondta: „az ÉN kormányom” legyen hatalmon. Időközben kiderült, hogy ez sem elég a teljhatalomhoz, most azért küzd, hogy „az ÉN parlamentem” hozza a törvényeket. Ezt előrehozott választásokkal lehetne biztosítani. Ám előrehozott választás csak akkor lehet tartani, ha a törvényhozás elutasít két kormányfő-jelöltet. Mivel a liberálisok kisebbségben vannak, Iohannis ezért ragaszkodik a liberális jelölthöz. Florin Cîțu közismerten a legvehemensebb bírálója a szociáldemokratáknak. Van esély arra, hogy ezért is elkaszálják...

Florin Cîțu az Orban-kormány pénzügyminisztere volt. Ludovic Orban szerint jó szakember, így sűrűn hajtogatja, hogy sikerre viheti a kormányalakítást. Mondja ezt huncut mosollyal a szája szélén, mintegy azt üzenve: ha így óhajtja az alkotmánybíróság, így mondom. Miközben láthatóan arra gondol, hogy bár csak belebukna Cîțu. Mert a liberálisok szándéka valójában a kierőszakolt buktatás. Amint azt az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor is megállapította: „A Nemzeti Liberális Párt valószínűleg azzal a szándékkal állította össze a kormánynévsort, hogy a parlament utasítsa el, még csak „nem is érdeklődtek, hogy valaki támogatná-e a miniszterjelölteket.”

Klaus Iohannis mégsem ihat előre a medve bőrére, mert ha Florin Cîțut el is utasítják, a következő miniszterelnök-jelölt csapatát mégis megszavazhatja a Szociáldemokrata Párt és azok az ellenzéki pátocskák, amelyek nem akarnak előrehozott választásokat. Egy valami tisztázódott csak az elmúlt héten: nem lehet már kifogást emelni Klaus Iohannis döntése ellen, mert ezentúl az államfő, a liberálisok, a miniszterelnök-jelölt nem fognak azzal kampányolni, mint Tudor Mușatescu Titanic keringő című komédiájában, hogy miránk senki se szavazzon. Ezúttal elhallgatják szándékukat.

És egyvalamiben biztosan nem hasonlít a politika – amihez mindenki ért – a focihoz – amihez szintén mindenki konyít –: a politikában, a labdarúgással ellentétben a szándékot nem szankcionálják. Legalábbis a játékvezetők nem. Hogy milyen reakciókat vált ki a lelátón, a pálya szélén, azt nehéz lenne még megjósolni is.

Kimaradt?