Ambrus Attila: Lajos, a politikai élet bajos!

A bizalmatlansági szavazás egyetlen vesztese Ludovic Orban lehet.

Nyert Klaus Johannis, aki egy lépéssel közelebb került az óhajtott előrehozott választásokhoz.

Nyert a Szociáldemokrata Párt, mert bizonyította, hogy képes megbuktatni egy kormányt (és nem csak a sajátját).

Nyert Victor Ponta, mert sokadszori pálfordulásával eldöntötte a szavazást.

Nyert az RMDSZ is, mert egyfordulós marad a polgármester-választás.

Igaz, hogy az államfő kedve sem lehet felhőtlen, hiszen meg kéne még tenni két lépést az előrehozott választásokig. Ehhez az kellene, hogy a törvényhozás kétszer egymás után elutasítsa a Klaus Iohannis javasolta kormányfőt. Ez pedig – ismerve a hazai honatyákat és honanyákat, tudva azt, hogy speciális nyugdíjuk folyósítása, mértéke is függ ettől – szinte biztosan kizárható. Hacsak…

Hacsak nem javasolja az államfő Kelemen Hunort miniszterelnöknek. Ezt az eshetőséget maga az RMDSZ elnöke vetette fel. Viccelt ugyan, de valóban ez lenne az egyetlen lehetőség arra, hogy a képviselők és szenátorok nacionalizmustól túlfűtött agygyal önös érdekeik ellen szavazzanak.

Azt is határozottan kijelentette, hogy a mai szavazás eredménye nem egy új parlamenti többség kikristályosodása, az RMDSZ nem állt a baloldal mellé, nem fogja támogatni a szociáldemokraták kormányfőjelöltjét. Az RMDSZ világosan elmondta a Nemzeti Liberális Pártnak, hogy ragaszkodik az egyfordulós polgár-mesterválasztásokhoz, s ha a kormánypárt rendelettel vagy felelősségvállalással erőltetni fogja a kétfordulós választást, élni fog az alkotmányos tiltakozási formákkal. Ez történt, semmi más.

Ludovic Orban tegnap elmondta hattyúdalát, mintha valóban létezett volna egy egyeszség a jobb és baloldal közt, hogy meneszteni fogják a kormányt, marad az egyfordulós választás és lesznek előrehozott választások. Mindenki tagadja a blattot, de most már lényegtelen is, hiszen meggondolhatja az SZDP, még ha volt is egyeszség, senki nem kérheti rajta számon.

Orban, mintha csak kortesbeszédet mondott volna, ajánlotta magát. Ő a legjobb, a leghatékonyabb, a legdemokratikusabb kormány miniszterelnöke, így ő az egyetlen jó választás.

Teljesen lenyűgöző a kötelezettségvállalások teljesítésének üteme –  értékelte a keddi kormányülés elején a kormány háromhónapos munkáját Ludovic Orban. Aminek aztán súlyt is próbált adni azzal, hogy a kormányülésen világrekord született: 25 sürgősségi kormányrendeletet fogadtak el a miniszterek. (Ráadásul a választási törvényt úgy módosították, hogy nem is konzultáltak a parlamenti pártokkal, ami példanélküli. És sem Szebenben, sem Bukarestben, sem Brassóban, sem Temesváron nem vonult senki az utcára a demokrácia védelmében...) Hogy a sürgősségi rendelettel kormányozni nem teljesen demokratikus, hogy hivatalba lépésekor maga Ludovic Orban is határozottan kijelentette: soha egyetlen sürgősségi kormányrendeletet nem fogad el kormánya, mert az nem ildomos, nos, ki emlékszik már erre. Legfőképpen Ludovic Orban nem.

A hazai politikában az amnézia nem ritka betegség. Megérintheti Klaus Johannist is, elfelejtheti, mit ígért előzetesen. Ettől félhet, ezért lehet a bizalmatlansági indítvány egyetlen vesztese Ludovic Orban. Meglehet az előrehozott választás elmarad, s mégsem ő – aki kiprovokálta a kormánybuktatást –  lesz a következő miniszterelnök.

Hogy el ne felejtsem! Van még egy járulékos vesztese a cirkusznak: az istenadta nép, amelynek – mások ambíciói miatt – ismét át kell élnie egy politikai válságot, amely a gazdaságot sújtja a legfájóbban.

Kimaradt?