Bár csak esztendő végén szokás kiértékelni egy évet, én már most biztosra veszem, hogy 2020 is hasztalanul telik el Románia számára.

Akárcsak a rendszerváltás óta eltelt három évtized.

De miért is különbözne tőlük?

Harminc év alatt a politikai osztály semmit sem változott. A „fiatalabb” politikai nemzedék gyorsan átvette „az öregek” módszereit, legfeljebb az eszközeik kifinomultabbak. A jobboldali és baloldali pártok politikája, programja semmiben sem különbözik egymástól, valamennyien kolbászból font kerítést, tejjel-mézzel folyó földi Kánaánt ígérek, annak biztos tudatában, hogy – amint az Romániában szokássá vált –, hatalomra kerülve mindezt amúgy sem kell betartaniuk.

Amint az az utóbbi harminc – harminc? százegy! – évben történt.

A választók ezzel pontosan tisztában vannak, mégis újra ás újra megszavazzák ugyanazokat a pártokat, ugyanazokat a politikusokat.

Pedig saját tapasztalatukból tudhatják, hogy a „rendszerváltások” Romániában nem hoznak semmi jót számukra, csupán annyi történik, hogy a zsebüket pénzzel már színültig megtöltő, a konccal dugig jól lakott politikusok röpke időre átadják helyüket a húsosfazék mellett a pénzzel megtöltött zsebüket már kiüresítő és ismét prédára éhes „ellenfeleiknek”.

Már akik átadják.

Mert egyre többen nyergeltek át a győzteshez, most éppen a liberálisokhoz, akik pedig ünnepélyesen megígérték, hogy véget vetnek a „pártvándorlásnak”, annak, hogy lelkiismeretlen politikusok a hatalom kedvéért száznyolcvan fokkal változtassanak meggyőződésükön, politikai nézeteiken. Mintha nem tudnák, hogy Romániában a politikusoknál a meggyőződést, a politikai nézetet egyetlen szó jelenti: pénz!

Ígéretüket most felülírta a tény, hogy a kisebbségben lévő liberális kormány azt remélte, hogy a „pártvándorlókkal” valahogy megszerezhetné a parlamenti többséget.

Csakhogy ez nem jött össze, ehhez előrehozott választásokat kell tartani, aminek egyszerű módja az lenne, ha a miniszterelnök lemondana. De nem mond le – mert ugyan ki garantálná, hogy ő lenne a következő kormány élén is?

A liberálisok ezért bizalmatlansági indítványt provokálnának ki, azaz a többségi szociáldemokratákkal mondatnák le – az PNL-kormányt. Mert azért csak tanultak valamit a szociáldemokratáktól a liberálisok.

A „hatalomváltásból” tehát a választó semmit sem érzékelt, és így lesz ez 2020-ban is, amikor ráadásul két választásra – helyhatóságira és parlamentire – is sor kerül. Vagy éppenséggel háromra, ha a liberálisoknak mégis sikerülne kiprovokálniuk az előrehozott választásokat.

Egyelőre azonban itt van a liberális kormány – amelyet a parlamentben többséggel rendelkező szociáldemokrata ellenzék ural. Így képtelen megszavaztatni bármilyen törvényt, még az amúgy is pénzhiányos nyugdíjalapot még inkább megkopasztó, évenként 9 milliárd lejbe kerülő különleges nyugdíjakat sem tudta felszámolni.

Igaz, nem is nagyon akarta.

Mert kivel is kezdhetné? A hadsereggel, amelynek tagjai csaknem 4 milliárd lejes „specnyugdíjat” vesznek fel? De hát ki merne hozzájuk nyúlni, ki rúgná össze a patkót éppen a fegyveres erőkkel?

És ez még nem is olyan „nagy pénz”, hiszen a rendőröké, a csendőröké, a titkosszolgálatiaké még többe, 4,2 milliárd lejbe kerül. Csakhogy ki lenne annyira őrült, hogy némi közpénzért összevesszen velük?

Aztán az igazságszolgáltatásban dolgozókat sem jó megharagítani, hiszen Romániában nincs olyan kormány, amelynek tagjai ne tudnák, hogy az ügyészek, bírók játszi könnyedséggel megtalálnák a fejükön a vajat. Azt pedig még a meteorológusok is megmondták, akinek vaj van a fején, ne menjen a napra, vagyis hát húzza meg magát!

Maradnának a diplomaták és a pilóták. E maréknyi emberrel viszont nincs miért foglalkozni, mert ha meg is vonnák a speciális nyugdíjakat, az semmivel sem segítene a helyzeten.

És aztán nézzük csak meg azt is, hogy mi is lett azzal az ígérettel, miszerint a törvénytelenségek miatt törvény elé került személyek nem foglalhatnak el közéleti tisztségeket?

Nem lett vele semmi.

Eforia nemzeti liberális polgármesterét törvény elé citálták egy tengerpari telket és villát eltulajdonító szervezett bűnözési csoport létrehozása miatt, de nem mozdította el tisztségéből sem a helyi, sem a megyei, sem a központi pártszervezet, de még a szociáldemokrata rokonokat, barátokat, szeretőket könyörtelenül eltávolító Ludovic Orban pártelnök is hallgat.

Aki viszont az igazságügyi tárca államtitkárává nevezett ki egy olyan hölgyet, aki mindössze két év alatt 16 telket vásárolt Besztercén, Nagyváradon, Konstancán, Szatmárnémetiben, Temesváron, Tordán és Kolozsváron. Meg 12 házat: hármat-hármat Besztercén és Nagyváradon, kettőt Temesváron, egy-egyet pedig Szatmár, Konstanca és Bihar megyében, valamint Bukarestben. Emellett négy lakással is rendelkezik, Bihar, Beszterce, Hunyad és Máramaros megyében. Ja, és két áruháza is van Nagybányán és Vajdahunyadon.

Íme, a becsületes munka jutalma…

Ezek után már meg sem kottyan, hogy a kedves papa szekus százados volt Besztercén.

Elherdált év, nem?

Amely továbbra is a választások jegyében telik el. Az ország szabályosan ökölvívó ringgé alakul, ahol viszont nincsenek szabályok, az ellenfelek szabadon vagdalkozhatnak, az övön aluli ütés is büntetlen marad, sőt…

A hatalmi játék idén mindent háttérbe szorít.

Ha pedig minden jól megy, legfeljebb jövő ilyenkor tehetnénk ismét úgy, mintha dolgoznánk…

Akárcsak Mircea Dinescu 1989. december 22-én.

És 30 év után a kör ezzel bezárult.