Nem tudom, ki hogyan van vele, de szerintem a feudalizmus kora még kellemetlenebb lett volna, ha megvan hozzá a technológiai fejlettség.

Erre persze lehet azt mondani, hogy a technológia fejlődése együtt jár a társadaloméval, de erre eléggé erős ellenérveket sorakoztathatunk fel, kezdve mondjuk az instazombikkal és bezárva a villogó-zenélő surranókkal. De most nem is ez a lényeg.

Olvastam a minap, hogy a Domino’s nevű pizzagyár ledobta a marketing-atombombát Dom Pizza Checker néven. Ennek a lényege, hogy a robotoló humán erőforrások által legyártott pizzát ezentúl egy szakrális entitás, a kamera fogja ellenőrizni, hogy a kliensnek nehogy torkán akadjon a túlságosan nagy ananászdarab vagy nehogy lefogyjon egy vékonyra sikeredett bacon-szelettől.

Az ausztriai és új-zélandi CEO úgy beszél minderről a reklámvideóban, mintha ez az „innováció” valami nagyszerű dolog volna. Egy szándékosan rondára szabott pizzát mutogat és azt mondja, hogy az elsődleges kritika velük szemben az, hogy a produktum nem úgy néz ki, ahogyan kellene neki. Aztán egy „kolléga” is megszólal, aki többesszámban beszél az okos-szkennerről, a kameráról, amelyik a jövőben ellenőrzi majd őt. Vidám pultos adja át a vidám pizzafutárnak a terméket, és mind hasra vágódnak az örömtől, hogy végre újabb teher nyomja majd a vállukat.

No de, álljon meg a menet! Lehetséges, hogy a pizza tényleg gyakran ronda a Domino’s-nál! – kiált fel az éhes olvasó, aki látott már ronda pizzát, ő maga is „fogyasztó” meg „kliens” gyakran, és elvárja a minőséget.

Van ebben is valami. Ettem már én is olyan pizzát, hogy legszívesebben megmérgeztem volna vele a készítőjét, kóstoltam már rossz kávét és borzasztó hamburgert.

A probléma nem ez. Ahogy a rendszer egyre inkább azt hiteti el velünk, hogy elsősorban fogyasztók vagyunk és csak másodsorban dolgozók, úgy egyre inkább hozzájárulunk egymás megnyomorításához. A társadalmi osztályok alsóbb fertályába kényszerített embereket azonban nem motiválja a „munkaerőpiac”, hanem zsarolja, és erre rájön még a rossz munka, a rossz bérezés, jobb helyeken emellé a feudális viszonyok fenntartása.

Ehhez társul a technológia, amelyiknek köszönhetően a földesúrnak már betérnie sem kell a konyhába, a szemet lecseréli a kamera, az agyat az algoritmus, és majd úgy vágják ki a sajtot nem megfelelően szóró kollégát egy szép, fejléces ímélben, hogy életében nem látta a grófokat-bárókat, akik alkalmazták.

És ahogy említettem, ehhez asszisztál az, aki fogyasztóként elfelejti, hogy ő maga délután szidja a pékárut a menedzsernek, délelőtt azonban őt figyeli a kamera, amikor rakja le az árut egy másik helyen.

Kényelmes helyzet ez, mert egyre inkább magától működik a rendszer. Aki dolgozik, valahogy elviseli a nagyobb terhet, mert délután végre ő is szidhatja a kávét meg a pizzát, lecsillagozza a céget, megírja a markáns véleményét. Ezt hívják cinikus apologéták a fogyasztás demokratizációjának. Minő elegancia. A megfigyelő munkahely meg, gondolom, majd kap egy díjat az innovációért.

Csak a pizza legyen kerek, és legyen, akinek az sem baj, ha majd kamerával viszik ki neki is.