Szexbotrány Magyarországon, kormánybuktatás Romániában, karlendítés a kisebbségi prérin, „blackface” Kanadában – csak néhány aktuális téma, ami esetében a politikai szereplőknek dönteniük kell, hogy ringben maradnak és „lábon hordják ki” a botrányokat, vagy csendben háttérbe vonulnak és legalább egy darabig meghúzzák magukat. Mikor kellene mennie egy politikai szereplőnek? Ha erkölcstelen életet él? Ha nem hozzáértő? Ha kirekesztő egyes csoportokkal szemben?

A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical kezdetén számtalan fiatal közeledik az események helyszínéül szolgáló rockfesztiválra, miközben a Menni kéne című dal adja a zenei aláfestést. Egy politikus számára szinte programadó is lehetne az érvényesülése szempontjából a dal következő részlete: „menni kéne, lökdösődni,/ dörgölőzni, összejönni.” Aki a csúcsra akar törni, annak tudnia kell, hogy mikor kell lökdösődni, könyökkel oldalba vágni a politikai ellenfeleket, akik az útjában állnak, de azzal is tisztában kell lennie, hogy kihez kell dörgölőzni, hogy a lehető legmagasabbra juthasson. Ha mindez összejön, s az illető gyomra is bírja az iramot, akkor jó eséllyel pozícióba kerül, hatalmat szerez, „közméltóság” lesz, annak minden előnyével, és igen, hátrányával együtt. Egy közszereplőnek vállalnia kell a nyilvánosság terhét, hogy közszemlére tehetik életét, akár kapcsolódik a munkájához, akár nem. Egyszerűen szólva, meg kell állnia a közvélemény előtt mint magánember és mint közhivatalnok egyaránt.

A napokban kínos orgiavideó került fel a pornóoldalakra Győr polgármesteréről, ami a magyarországi önkormányzati választások miatt többszörösen is lázban tartja a közbeszédet. Az ördög ügyvédje álnév mögött megbújó szivárogtató(k) szempillantás alatt porrá rombolta a polgármester hírnevét és hitelességét, és bár a közerkölcs igencsak kényelmetlenül viseli az ilyesmit, a polgármester „kihágása” a szó szoros értelmében nem politikai jellegű, mégis nehezen elképzelhető, hogy nem kerül miatta a politikai szemétdombra. Egy másik része a Menni kéne dalnak így szól: „menni kéne, minden lépést,/ kipróbálni minden érzést,/ Szállni kéne szárnyak nélkül, / álmodozni, álmok nélkül”. Borkai Zsolt polgármester és barátja, Rákosfalvy Zoltán ügyvéd, aki szintén a lejáratás célpontjába került, a videók tanúsága szerint úgy élt, ahogyan a dalszöveg fogalmaz. Kipróbáltak minden lépést, minden érzést. „Azt hitték, hogy tudnak repülni. Mint az Ikarus” [netán Ikarosz?] – fogalmazott egy Indexnek név nélkül nyilatkozó személy, akinek rálátása volt Borkai és Rákosfalvy hatalmi játszmáira. Bár az esetnek politikai következményei vannak, az eddigi sajtóértesülések szerint nem csupán politikai, hanem gazdasági és személyes konfliktusok állhatnak a szivárogtatás hátterében.

„Romániában működik a demokrácia” – írta a közösségi oldalán Teodor Meleşcanu szenátusi elnök a Dăncilă-kormány megbuktatását követően. Románia a demokrácia fellegvára, ha a megbuktatott kormányokban mérjük a demokrácia fokát. Nálunk mintha tudná a politikum, hogy a többieknek mikor kellene menni. Szinte napra pontosan tíz éve, 2009. október 13-án bizalmatlansági indítvánnyal bukott meg Emil Boc első kormánya, de Băsescu végül ismét őt kérte fel kormányalakításra. Mihai Răzvan Ungureanu nem sokáig örvendhetett a miniszterelnökségnek, három teljes hónapja sem volt még kormányfő, amikor az USL bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatta. Az őt követő Victor Ponta sem úszta meg lemondás nélkül, aki ahhoz képest még egész sokáig bírta a ringben. A „tűzoltás” Dacian Cioloş kormányára hárult, aki „végigvitte” csonka mandátumát. Nem volt ilyen szerencséje Sorin Grindeanunak, de Mihai Tudosénak sem, őket a saját pártjuk belső torzsalkodása buktatta meg. Ebbe a díszes sorba állt most be Viorica Dăncilă is. Szóval az elmúlt tíz év miniszterelnökei tudják, milyen „vérző lábbal megérkezni”, ahogy a musicaldal szövege fogalmaz.

A musical, akárcsak az alapjául szolgáló regény az altamonti rockfesztivál eseményeit és Meredith Hunter fekete fiú meggyilkolását használja alapként. Huntert a színpad előtt szúrta le a Pokol Angyalai motoros banda egyik tagja. Bár esetében szó sincs gyilkosságról, mégis magyarázkodásra szorul Justin Trudeau kanadai miniszterelnök, amiért évekkel korábban több fotó is készült róla feketére festett arccal. Az úgynevezett blackface az adott kultúrában sokkal több, mint farsangi maskara, erősen rasszista felhangjai vannak. A blackface a 19. században a vándorszínházakban terjedt el, ami a feketéket figurázta ki. A kanadai választási hajrában emellett egy mondvacsinált szexbotránnyal is szembe kell néznie, állítólag korábbi tanári állásából azért kellett távoznia, mert kapcsolatba került egy diáklánnyal vagy egy diák anyjával. Ezt hivatalos források eddig nem erősítették meg, de egy választás során éppen elég bajnak, ha a közösségi médiában ez a hír járja… Rasszista gesztusa miatt várják az EMNP elnöki tisztségét betöltő Csomortányi István lemondását is, akit évekkel korábban egy fénykép náci karlendítéssel örökít meg.

Kinek kell lemondani? A miniszterelnökeinknek le kellett. De le kell mondania Borkai Zsoltnak? Le kell mondania Justin Trudeau-nak? Le kell mondania Csomortányi Istvánnak? Bármi is a válasz, és bárhogy is döntenek, a színjáték megy tovább.