Az elmúlt napok legtöbbet vitatott világpolitikai eseménye az volt, hogy Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház demokrata házelnöke bejelentette: megindítják Donald Trump amerikai elnök ellen a vádemelési (impeachment) eljárást.

Történt ugyanis, hogy Donald Trump még júliusban harmincperces telefonbeszélgetést folytatott Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, s nyolc alkalommal kérte Zelenszkijt, hogy vizsgálják ki Joe Biden demokrata elnökjelöltnek és fiának ukrajnai ügyleteit.(Joe Biden volt amerikai alelnök egyik fia, Hunter a Burisma Holdings ukrán gázvállalat igazgatótanácsának tagja volt évekig, miközben apja meghatározó szereplője volt az Egyesült Államok Ukrajna-politikájának, és jelentős összegeket keresett Ukrajnában.) A demokraták szerint az amerikai elnök a saját érdekében – az újraválasztásának esélyeit növelendő – közbenjárást kért egy külföldi politikusnál. Trump természetesen tagadja, hogy bármi törvénytelent tett volna.

A világ hírtelevízióit Pelosi bejelentése után bejárta az az amerikai humornak is vézna produkció, amelyben a ripacsok azt játsszák el, hogy Trump elnök sorra hív fel telefonon ismerőst és ismeretlent – köztük Kim Dzsong Un észak-koreai elnököt – azzal a kérdéssel, hogy hogyan szabadulhatna meg attól a CIA-ügynöktől, aki elfecsegte a titkosszolgálat igazgatójának, miről beszélt Trump Zelenszkijjel.

Ezzel a világ közvéleménye érzelmileg is fel lett készítve, arra, ami mégsem következik be.

Trumpot aligha fogják leváltani a vádemelési eljárással. Ugyanis ahhoz előbb az szükséges, hogy a kongresszus bizottságai megvizsgálják, hogy az elnök elkövetett-e „árulást, megvesztegetést, vagy egyéb főbenjáró bűnöket és vétségeket”, amiért kezdeményezni lehet az elmozdítását. Ha a képvselők ötven százaléka plusz egy fő megszavazza, hogy az elnököt felelősségre kell vonni, akkor az ügy a szenátus elé kerül. Ott a Legfelsőbb Bíróság főbírőjának elnöklésével tárgyalják az elnök elmozdításának lehetőségét. Amennyiben a szenátus kétharmados többséggel az elnök elmozdításáról döntene, azt azonnal megfosztják hivatalától, amit az alelnök örököl meg.

Lássuk, mekkora ennek valós esélye! Idénig a kongresszus mindkét házában a republikánusok voltak többségben, januártól a demokraták vannak többségben a képviselőházban.

Al Green texasi demokrata képviselő már három alkalommal felvetette az impeachment-eljárás elindítását a képviselőházban (mindháromszor a pártvezetés beleegyezése nélkül), a kezdeményezése mindhárom esetben csúfos kudarcot vallott. Most azonban maga a demokrata házelnök a kezdeményező, így átmehet a kezdeményezés a képviselőházon. Azonban egészen biztosan nem kap kétharmadot a szenátusban.

Így a széles körben mediatizált politikai csörte nem több annál, mintha a demokrata szamár nekirontana a republikánus elefántnak.

Tudják ezt jól a demokraták is. Azt remélik mégis, hogy sikerül olyan súlyos bizonyítékokat találni, hogy azok még a republikánus szenátorokat is meggyőzik. Vagy legalább kellően károsítja az elnökválasztási republikánus kampányt ahhoz, hogy 2020-ban Trump veszítsen.

Látható tehát, hogy manapság nem az eredmény számít, hanem a választópolgárok állandó ingerlése, egymás ellen hergelése. A demokraták azt is várják, hogy az eljárás aktivizálja majd a szavazótáborukat. Ám az impeachment bejelentése a republikánus szavazókat is mozgósította. Nancy Pelosi bejelentése utáni első negyedórában negyedmillió dollárnyi adományt küldtek Trump újraválasztási kampányára, és az elnök azóta is egyre pénzgyűjtési rekordokat dönt. John Biden ráadásul kissé visszaesett a felmérésekben – mivel az egész ország az ő és családja kétes ügyeiről beszél.

A felmérések szerint éppen annyian támogatják, mint ahányan ellenzik a Trump elleni demokrata lépéseket, így ez az ügy csak tovább fokozza az amerikai társadalom megosztottságát.

És ez a fajta politizálás olyannyira megszokottá vált, hogy kevesen tartják aggályosnak, hogy az amerikai külföldi hírszerzés egyik ügynöke az elnökről szivárogtat, az egyik amerikai párt kezére játszik.