Ágoston Hugó: Gondolatok egy korszak végéről
Mottó: "Traian Băsescu elnök nem szabad ember, azok szolgája, akik neki pénzt adtak és támogatást nyújtottak. (...) Ők tudták, hogy a Szekuritáté kollaboránsa volt, tudták, hogy régi kommunista, tudták, hogy – legalábbis az ügyészség által összeállított dossziék alapján – a legkorruptabb ember Romániában. Ők tudták, hogy hazudott."
Emil Constantinescu
Mottó: „Ponta balszerencséjére ez után a népszavazás után erősebb vagyok, mint bármikor."
Traian Băsescu
Mottó: „Románia stabil lakosságának száma 19,042 millió lakos, mutatják a 2011-es népszámlálás előzetes adatai. Az előző, 2002-ben végzett népszámlálás szerint Románia lakossága 21,68 millió fő volt. Az 1990-es május 20-i választásokon a listákon 17,2 millió szavazóképes állampolgár szerepelt, akkor Románia lakossága 23 millió fő volt."
Országos Statisztikai Hivatal
Traian Băsescu rendszerének alighanem vége. Erkölcsileg régen megbukott a kormányzat gátlástalan korrupciója és inkompetenciája, az államelnök otromba tévedései, állandó viszálykeltése és nemzetközi elszigeteltsége miatt. Politikailag csúfos véget ért a népszámlálással (az Alkotmánybíróság ingadozásaitól és végső döntésétől függetlenül), amely helyrehozhatatlanul aláásta legitimitását.
Traian Băsescut nem Victor Ponta és Crin Antonescu váltotta le, és nem holmi puccsal, hanem az állampolgárok az emlékezetes januári tüntetéssorozattal kezdődő és a júliusi népszavazással lezárult demokratikus folyamat révén.
Tarthatatlanná vált a Băsescu-rendszer azért is, mert rendőrállami eszközökkel életünk minden területét az ellenőrzése alá akarta vonni, rettegést ültetett el az emberekben. A legfőbb ereje bizonyult a legfőbb gyengeségének.
A félelemtől való fölszabadulás – ezt éreztük a forradalomkor – eksztatikus élmény, hatására az ember nem gyávábbá, hanem elszántabbá válik; például a kilencedfél millió megfenyegetett szavazóval együtt én sem hiszem, hogy Traian Băsescu bosszút tud állni rajtam. (Még akkor sem, ha most már adataimmal, lakcímemmel, szavazatommal a listákat törvénytelenül lefoglaló ügyész kopók kezébe kerültem; amúgy sem árt óvatosnak lenni, amikor az ember átmegy az utcán...)
Traian Băsescu a múlté, akkor is, ha visszatér, és akkor is, ha a politikai semmibe, mint ígérte, magával rántja Pontát és Antonescut is, vagy újabb kormányválságot idéz elő. (Kavarja, nagyon kavarja.) Visszatérése ugyanis csak az igazságtalanul kikényszerített és hibásan megállapított kvórum alapján történhet, 7,5 millió állampolgár akaratának figyelmen kívül hagyásával.
Egy mind kisebb népszámlálás
Mindez nem változtat azon, és mindezen nem változtat az, hogy a népszavazást szervező Ponta-kormány nevetségessé tette magát, amikor a referendum érvénytelenné nyilvánítását olyan adatok kétségbe vonásával próbálta elkerülni, amelyeket az illetékes minisztérium révén ő maga szolgáltatott.
Mindez a háttérben húzódó okkult játszmákon kívül is indokolja a két tárcavezető, Ioan Rus és Victor Paul Dobre mai lemondását, aminek a kormányra nézve természetesen beláthatatlan következményei lesznek.
Azt persze a vak is láthatta, hogy az évek során alaposan megcsappant lakosságú Romániában nem élhet 18,3 millió szavazóképes polgár, tehát a 8,5 millió szavazat alaposan meghaladta a tényleges kvórumot.
Az Alkotmánybíróság, egy ideig úgy tűnt, belátta, hogy a helyes döntés meghozatalához a reális adatokra van szüksége.
Az a tény, hogy Traian Băsescu nem fogadja el ezt a döntést, sőt beavatkozik a hivatalos választási intézmények dolgába, és – bizonyára az igazságszolgáltatás függetlenségének jegyében – ügyészeket rendel ki nyomozómunkát végezni, szavazási dokumentumokat lefoglalni, még egyszer jelzi, fogalmazzunk enyhén, valóságérzékének elvesztését.
Ugyanakkor az Alkotmánybíróság sorozatos „helyesbítései" csak a legszűziesebb szemlélőkben nem keltik az elnök újabb nyomásgyakorlásának gyanúját.
A kormánytöbbség a szinte lehetetlen körülmények (kánikula, pihenőszabadságok idénye, a helyi önkormányzatok és számos politikus ellenérdekeltsége, egyes polgármesterek szabotázsa, az elnök újabb bojkottja és akciói) ellenére vállalkozott a nagyon nehéz feladatra: megpróbálja megoldani azt, amire huszonkét év óta Románia nem volt képes, a valós helyzetnek megfelelő választói listák összeállítását.
Tegyük hozzá gyorsan, hogy eddig ilyen listákra nem is volt szükség, hiszen a (nép)szavazásokkor nem volt kvórum, és jegyezzük meg azt is, hogy ha végül elkészülnek, az nem csupán a tisztánlátásban segítene, hanem a novemberi parlamenti és elnökválasztás lebonyolításában is. Persze ez nagyon keveseknek érdeke, nagyon sokaknak ellenérdeke, úgyhogy valószínűleg nem lesz belőle semmi.
Victor Ponta – nyilván a fenyegetések hatására – már elfogadott egy „öngyilkos" feltételt, amikor az Európai Bizottság rákényszerítette a romániai népszavazásra a törvénytelen kvórumot.
Ha most kiderül, hogy a kvórum marad (ami ugyan a világ röheje lenne, hiszen azt jelentené, hogy a 19 millió lakosból 18 millió a szavazó, de evvel lassan már senki sem törődik), akkor Traian Băsescu visszatér. Pedig népszavazás utáni legújabb ámokfutása önmagában indokolna egy újabb felfüggesztést/lemondatást, egyszersmind érdekes és alapvető adalékokat szolgáltatna pszichiátriai és politikai esettanulmányoknak a deviancia tárgykörében. Tisztára demokratikus kifejlet, nyilván méltányolni fogják Európában is!
Egy nagy instabilitás
Az viszont kétségtelen, hogy az ország bajban van. Több okból, ezek között nem utolsó a gyilkos aszály (amelyet nyilván az USL hozott az országra, és az elnök, hivatalába visszatérve, azonnal orvosolna). A legnagyobb gond a politikai instabilitás, amelybe az ország került.
Látszólag igazuk van azoknak, akik szerint ezért az instabilitásért egyértelműen és kizárólag a balliberális oldal hibáztatható, azzal kezdődően, hogy a parlamenti többséget kétes eszközökkel, kormánypárti képviselők átcsábításával átalakítva megbuktatta a kormányt.
Ehhez három észrevételt fűznék:
1. Romániában a politikai instabilitás fő forrása maga Traian Băsescu elnök. Nyolc éve. Amíg a kormányt és a parlamentet maga alá nem gyűrte, nem volt béke. Az ilyen stabilitás nem stabilitás, hanem autoritarianizmus: a totalitarizmus előszobája, maga a demokrácia ellentéte.
2. Emlélezzünk csak vissza: Traian Băsescu volt az, aki 2009-ben alkotmányellenesen nem bízta meg kormányalakítással a Boc-kormány megbuktatását elérő parlamenti többség (szociáldemokrata-konzervatív szövetség, a liberálisok, az RMDSZ és a nemzeti kisebbségek) közös miniszterelnök-jelöltjét, Klaus Johannist.
Ami utána történt, a Johannis-többség szétverése: a băsescui politika egyik legmocskosabb fejezete, ugyanis egy reményteljes projektet hiúsított meg káros hatalmának fenntartása érdekében. A megrögzött cselszövő zsarolással, megvesztegetéssel (például katonai rangfokozatok és miniszteri tárcák odaajándékozásával) a PSD, a PNL és a PC, valamint más csoportok áruló, szakadár tagjaiból „független", mindazonáltal nyíltan őt támogató parlamenti csoportot hozott létre, amely biztosította számára a kormánytöbbséget.
Ez volt az eredendő bűn! Most csak annyi történt, hogy az akkori szakadárok, továbbá az elnököt gyűlölő minden színű honatyák visszacsinálták a dolgot, elárulták Băsescut is, a felfüggesztése mellett szavaztak. Így megy ez a Dâmboviţa partján – az árulók már ilyenek.
3. A jelenlegi instabilitás fő oka azonban néhány hazai néppárti politikus, akik – Monica Macovei európai parlamenti képviselővel az élükön, a valóságot súlyosan eltorzítva – példátlan összehangolt hazugság- és rágalomhadjáratot indítottak a kormány ellen.
Romániában írott, fizetett cikkek jelentek meg a világ tekintélyes lapjaiban, az Európai Néppárt egyes vezetői kritikátlanul átvettek és szajkóztak olyan képtelen, ostoba vádakat és minősítéseket, mint a „puccs", az alkotmánybírák leváltása, netán letartóztatása, Adrian Năstase megkegyelmezése és egyéb vérfagyasztó marhaságok, amelyek némelyikét később viszontláttuk a barrosói tíz, legfeljebb tizenegy mókás parancsolatban is.
Ezek mögött az akciók mögött, amelyekbe beszálltak az állam által támogatott különböző „civil" szervezetek is, nem nehéz felfedezni a băsescui titkosszolgálatok diverziós módszereit; és hozzájuk képest az, ahogyan az államelnök „felvilágosította" Merkel asszonyt a népszavazás és az alkotmány rideg viszonyáról, ártatlan huncutság.
Igaza van Crin Antonescu ideiglenes elnöknek, amikor azt mondja: „Meg kell értenünk a mechanizmust, amelynek révén egy ország megítélését két hét alatt szétrombolták egy nyilvánvalóan összehangolt, pénzelt akcióval." Az utalás a titkosszolgálatokra félreérthetetlen.
4. Ne legyünk gyerekek: az instabilitás legfőbb oka az, hogy valakiknek érdeke fűződik hozzá, illetve érdeke sérülne, ha a romániai események bizonyos fordulatot vennének. Súlyos anyagi, de akár geopolitikai érdeke! És – bár paradoxálisnak tetszhet – Băsescunak éppen azért van vége politikai szempontból, ha visszakerül is a palotájába: legitimitás híján már nem képes ezeket az érdekeket képviselni.
Băsescu megy, a magyarok maradnak
Ha igazuk lenne egyes jobboldali „véleményformálóknak", akik a băsescui logikai bűvészmutatványt átvéve azt állítják, hogy mindazok a (magyar) választók, akik most nem mentek el szavazni, Traian Băsescu maradása mellett vannak, ha tehát ez igaz lenne, akkor fejcsóválva meg kellene állapítanunk, hogy az erdélyi magyarság történelmi, de mondhatni akár evolúciós zsákutcába jutott. Szerencsére ez nem igaz!
Akárhány ismerőst, aki különböző okokból nem ment el szavazni, megkérdeztem, egyik sem mondta, hogy azért maradt távol, mert Băsescu maradását szeretné. (Nehéz is lett volna, miután alig visszaadható szavakkal illették őt a nyugdíjaik, fizetéseik megdézsmálásakor.)
Én elhiszem, hogy vannak olyan magyarok, akik azért akarják inkább vissza Băsescut, mert nem kell nekik Ponta. (Noha attól, hogy Băsescu visszatér, Ponta még nem megy, vagy legalábbis nem közvetlenül és nem szükségszerűen.) És nem azokra gondolok, akik a lélek finom rezdüléseinek közvetítése révén azonosulnak az elnök pszichopatológiai magyarázataival, sem azokra, akiknek szerződéses feladatuk minden lehető helyen és lehető eszközzel gyalázni a szeretett vezér éppen aktuális ellenfelét.
Nem a funkcionális (politikai) analfabétákra gondolok, akik olvasni éppen tudnak, de a szövegben jelentéseket, pláne árnyalatokat vagy paradoxonokat megérteni képtelenek.
Hanem azokra a jóhiszeműekre gondolok, újságírókra és nem-újságírókra, akik csak átvesznek szólamokat, akik drasztikus ismerethiányban és nyugtalanító fogalomzavarban leledzenek, nem képesek végigvinni egyszerű gondolatmeneteket, de alapjában véve racionális érvekkel meggyőzhetők.
És utóbbiaknak mondom: azt el lehet felejteni, hogy mit tett a nyugdíjakkal és a fizetésekkel Traian Băsescu, de azt nem lehet elfelejteni, hogy milyen állammodellt vizionál, és hogy az nekünk mennyire hátrányos.
Azt el lehet felejteni, hogy mit tett kiváló minisztereinkkel, de azt nem, hogy milyen újramegyésítést akar, és mit éreztünk, amikor előjött az ország területi-közigazgatási átalakításának tervével; s a szavazástól távolmaradásra biztató megyei tanácselnök is elmélázhatna azon, hogy Hargita megye akar-e egy régióban lenni Bákóval és Neamţ-cal. Nem felejtjük, hogy mit akar pénzéhségében Verespatakkal, és hogy mi azt – remélem, még mindig – mennyire nem akarjuk. És így tovább...
Nos, mindezekben az alapvető fontosságú, stratégiai jelentőségű ügyekben, a băsescui rendőrállamról nem is beszélve, az RMDSZ sokkal közelebb állt és áll az USL-hez, mint a PDL-hez és Traian Băsescuhoz (a nacionalista, eszelősen RMDSZ-ellenes Monica Macoveiről nem is beszélve)! De mindegy.
Egyes narancsosok máris az RMDSZ vezetőinek felelősségre vonásáról beszélnek – ami pompásan illeszkedik a rémálomba. Igaz, hogy az RMDSZ a választóit arra ösztönözte, hogy menjenek el szavazni, és voksoljanak lelkiismeretük szerint.
Ezt nem lehetett másképp tenni, ha van még egy kis becsület és demokratikus elkötelezettség bennünk! (Mélabúsan hívom fel ezzel kapcsolatban a figyelmet egy kis csúsztatásra: a népszavazás után az RMDSZ vezetőinek egyike-másika úgy fogalmazott: „azt ajánlottuk választóinknak, hogy szavazzanak lelkiismeretük szerint", ami ugye kis jóakarattal és narancsos logikával úgy is értelmezhető: „azt ajánlottuk választóinknak, hogy lelkiismeretük szerint menjenek el vagy ne menjenek el szavazni"...
De ne tegyük, a teljes nyugalommal vállalható, egyedüli helyes ajánlás az volt, hogy a magyarok igenis menjenek el szavazni. A politikusainknak is meg kell tanulniuk határozottan a jó, a demokratikus oldalon állni, függetlenül attól, hogy éppen hol helyezkedik el ez a közveszélyes, korrupt, volt kommunista és kollaboráns alak. És meg kell tanulniuk legyőzni félelmüket. Másképpen nem megy.
Băsescu már régen nem lesz, de becsületes, esetleges megtévesztettségükben is józan, a legfontosabb pillanatokban az RMDSZ mellett határozottan kiálló magyar emberek mindig lesznek Erdélyben, Romániában. Azt pedig, hogy kinek volt igaza, eldönti a történelem.
Marosvásárhely, 2012. augusztus 6., hétfő