Adrian Năstase örömódás fogadtatása, reflektorfénybe állítása az ország legnagyobb politikai alakulatának tisztújító kongresszusán nem csak a volt pártelnök és kormányfő iránti hűséget, érdemeinek és formátumának elismerését jelzi, de azt is, hogy ő maradt a hazai szociáldemokrácia szellemi vezéralakja.

Egyben, hogy a történtek ellenére, vagy talán éppen a történtek miatt, a bizalom iránta töretlen, s Adrian Năstase még nagyon fontos szerepet játszhat az ország politikai életében.

Az egyöntetű tiszteletadás mögött persze lehetetlen fel nem fedezni a meghurcolt, öngyilkosságot megkísérelt férfinak kijáró részvétet, ám egyesekben gyaníthatóan a bűntudatot, sőt a félelmet is. Felmerülhetett – a kongresszusi teremben és rajta kívül – a gondolat, hogy ha már nem vitte magával a sírba, mi minden információnak van birtokában az ország tíz évvel ezelőtt még legerősebb embere.

És itt elsősorban nem a politikai ellenfelek titkairól van szó, például a jelenlegi államelnök kétes választási győzelméről 2004-ben (hogy a 2009-es nyilvánvaló csalásáról ne is beszéljünk), remélhetőleg az igazságszolgáltatás a megérdemelt helyre juttatja ügyletei miatt Năstase nélkül is; hanem főleg a saját tábor Brutusairól.

Ez az általunk is már fölvetett gondolat a témája a ziare.com portál egyik elemző cikkének, érdemes ismertetni a gondolatmenetét és kiegészíteni néhány észrevétellel.

Elsősorban hangsúlyozzuk, hogy Năstase, a korrupció elleni harc dísztrófeája, amivel Románia annyira büszkélkedik a jobboldali többségű európai fórumokon, voltaképpen a pártfinanszírozások szabályozatlanságának, dzsungeltörvényeinek áldozata. Nem állíthatjuk, hogy az ügyben, amiben elítélték, a döntés nem volt jogos (habár a CEDO-tól érkezhet meglepetés), azt sem, hogy Adrian Năstase nem (volt) korrupt, azt viszont biztosan állíthatjuk, hogy többen és jobban kihasználták a pártok finanszírozásának joghézagait, mint ő, többen és több mocskos pénzt fordítottak választási kampányra, esetleg sikkasztottak el, és végül a Năstase utáni kormányzatok egyes „okosfiúi” összehasonlíthatatlanul korruptabbak nála. Liviu Dragnea ügyvezető elnök a kongresszusi felszólalásában jól mondta: valamennyiük közül egyedül Adrian Năstasénak kellett fizetnie kampánya törvénytelen finanszírozása miatt – és ami szintén fontos, pártelnöki, nem pedig kormányfői minőségben.

Valószínű, hogy végül is politikai indítékokból intézték el, de például árulói közt volt az a bákói vállalkozó is, akit a miniszterelnök nem tett meg újra államtitkárnak. Ha pedig valaki nagyobb összeesküvők és -vések nyomába akarna szegődni, keressen rá a Hotel Confortban megtartott találkozóra – amely a jelenlegi államelnök számára is értékes tudnivalókat és kéjes perceket szerzett, annyira, hogy azokat meg is osztotta Năstaséval, igazolandó, hogy – saját kifejezésével – „nem az ő kezében volt a kés”. (Ami érthető: ő karóbahúzást ígért ellenfeleinek, azzal „fenyegette meg őket”, a szóbanforgó ügyben pedig hatlövetűt használt.)

Năstase a pere során senkit sem adott ki (így is többedmagával ítélték el, viselheti a lelkén a járulékos áldozatok sorsát is), férfiasan, a bűnözőerkölcsnek is megfelelően viselkedett. De mindent tud, sőt még annál is többet! Az igazi adu pedig az, amit a legfontosabb pillanatban játszanak ki...

Van még egy mozzanat. Adrian Năstase egyik fő politikai műve kétségtelenül Victor Ponta. Kapcsolatuk mély, iniciatikus. Mester és tanítvány a jogtudományi egyetemen, mester és tanítvány a politikában. Persze lehet ironizálni, ráadásul joggal, ezen is: ahogy Iliescu átadta a párt vezetését Năstasénak, s ahogy – Geoană szerencsétlen közbeiktatása és későbbi gyanús szerepe ellenére (aminek hátterét szintén jól ismeri) – Năstase „felépítette” Pontát kellően rugalmas és simulékony („a kis Titulescu”!), ugyanakkor szigorú és erélyes, karizmatikus politikai személyiséggé. Az egykori legerősebb a jelenlegi legerősebbé. Aki – ez a kongresszuson is kiderült – eltökélt a román társadalom mélyre hatoló átalakításában.

A hatalomnak ez az átörökítése, mintegy a megőrizve meghaladni elv mentén, ami lehetővé teszi, hogy a nagy alapítóknak (esetükben Iliescunak, Năstasénak) a véleményét minden nagyobb kérdésben kikérjék és figyelembe vegyék, kétségtelenül hatékonyabb, mint a narancs módi, ahol az új király csakis trónfosztással lehet azzá, s ahol most – nézzék csak meg! – a konzervatív jobboldalon egyszerűen nincs, aki átvegye a kellően koncepciózus irányítást (esetleg majd, ha Blagát is megbuktatják, s a megbuktatóját is megbuktatják...) A modell különben, természetesen jelentős eltérésekkel és az átállás sajátos nehézségeivel, az RMDSZ-ben is sikeresnek mondható.

Következésképpen Năstasétól azok is félhetnek a PSD-n, sőt az USL-n belül, akikről, ha terve van velük, Ponta kikéri a mestere véleményét.

... Románia legfelkészültebb politikusát külső és belső erőknek ideiglenesen sikerült kikapcsolniuk. Még a fő nyertes, a jelenlegi államfő (akitől a két mandátumát elvenni már nem lehet) sem aludhat azonban nyugodtan, hát még a többiek! Még ha nem rehabilitálják is, Adrian Năstase – Victor Pontával és esetleg Crin Antonescuval közösen – gondoskodni fog róla, hogy a végén ne ő maradjon az egyedüli fontos áldozat.