Érthető és elfogadható, hogy az RMDSZ nem támogatja aláírásával az új jogorvoslati törvény miatt esetleg benyújtandó ellenzéki bizalmatlansági indítványt. Így talán többet elérhet az érdekklépviselet, s a törvény alkalmazásának néhány apró előírásával a volt tulajdonosok, a magyar történelmi egyházak javát is szolgálhatja.

De érthető az is, hogy miért nem viccelt a Jereváni Rádió szakértője, amikor erre a kérdésre: „Igaz, hogy Romániában…?”, meg sem várta a végét, és rávágta: „Igaz!” Mert Romániában lám, az is megtörténik, hogy a restitúciós törvény végső soron annak az államnak kedvez, amely korábban kirabolta polgárait.

Két évtized múlt el azóta, hogy a törvényhozás elfogadta a kommunista állam által elkobzott ingatlanok teljes mértékű visszaszolgáltatását az egykori tulajdonosoknak, azok utódjainak vagy jogutódjának. A restitutio in integrumnak elkeresztelt folyamat azonban nem hogy nem fejeződött be, de a negyedénél sem tart. A román állam eddig 26 ezer ingatlant adott vissza, és még mintegy 200 ezer ingatlant kell visszaszolgáltatnia a volt tulajdonosoknak, vagy – amennyiben az természetben nem történhet meg, mert az ingatlant azóta lebontották, jóhiszemű vevőnek eladták stb. – , kártérítést fizetnie utána.

Az Európai Unió a restitúciós folyamat szabályozását és felgyorsítását kérte a Ponta-kormánytól, amely ki is dolgozta a törvénytervezetet – az pedig  látszólag szabályozná, valójában azonban késlelteti a visszaszolgáltatást.

A visszaszolgáltatási folyamat eddigi vesztesei a romániai egyházak, elsősorban a magyar történelmi felekezetek. Ők évek óta perelnek, dokumentumok garmadáját gyártják, fizetik ki a hatóságok felszólítására, ingatlanjaik nagy részét azonban továbbra sem használhatják. A törvénytervezet miatt már korábban aggodalmukat fejezték ki, mert úgy vélik, hogy az új jogi norma évekkel, sőt évtizedekkel odázza el a tényleges visszaszolgáltatást.

A kormány által javasolt eljárás szerint az állam hétéves futamidő alatt törlesztené a megítélt kárpótlást a volt tulajdonosoknak vagy örökösöknek. Valójában a következő kormányra hárítja a kifizetések kötelezettségét, mert jelenleg az államkasszában nincs pénz a kárpótlásra. De miért hinnénk azt, hogy a következő kormánynak lesz erre pénze, s nem hoz maga is egy újabb törvényt, újabb határidőt szabva?

Victor Ponta kormányfő azzal érvelt, hogy az Európai Emberjogi Bíróság nagy vonalakban egyetért a kormány restitúciós törvénymódosító javaslatával, csupán azt kifogásolja, hogy a visszaszolgáltatott épületekben további huszonöt évig működhetnek iskolák, kórházak, kultúrházak. A miniszterelnök ráadásul elment az RMDSZ-frakcióülésre is, és tájékoztatta a frakciót az államosított ingatlanokra vonatkozó jogorvoslati törvénytervezet végleges változatáról. Gesztusként ez értékelendő.

Az RMDSZ megtehette volna, hogy támogatja az ellenzéket a bizalmatlansági indítvány benyújtásában, ám ennek semmilyen konkrét haszna nem lett volna, legfennebb valamelyes politikai. Az ellenállást a melléállásnál inkább díjazó választó elégedetten hümmöghetett volna: „Betartottunk!”

Így inkább azt leshetjük, betartja-e a kormányfő a szavát. Azt, hogy azt a néhány kérdést, amelyre még megoldást vár az RMDSZ, a törvény alkalmazási normáinak kidolgozásánál megoldják, a kormány az egyházi ingatlanokra vonatkozó jogszabályt is pontosítja, a kéréseket elbíráló tárcaközi bizottság pedig, amelyet már évek óta nem hívtak össze, folytatja munkáját.

Az értelmetlen cselekvés helyet az RMDSZ a kivárásra játszik. Megteheti azért is, mert a kormány törvénytervezete megőrzi a még létező ingatlanok természetbeni visszaszolgáltatásának, illetve a méltányos kártérítésnek az elvét. Sőt, megcélozta a folyamat véges határidőn belüli lezárását is. Amit eddig igyekezett elkerülni.

Igaz azonban az is, hogy kormánypártokhoz közeli ügyvédek már azt pedzegetik: mit is jelent az az előírás, hogy a kommunista állam által elkobzott ingatlanok? Mikortól kezdődött egyáltalán Romániában a kommunizmus? Valóban fogas kérdések, főként ha nem a jogalkotók, hanem a jogalkalmazók kezdenek ezen vitatkozni.

Egyvalami azonban teljesen világos: a kommunizmus akkor ér véget, amikor az utolsó elkobzott ingatlant is visszaszolgáltatják vagy a tulajdonost kárpótolják.

Ha az eddigi ütemben halad a restitúció, úgy százötven év múlva…