Egészen megnyugodtam, amikor az egyik hírtelevízióból megtudtam, hogy az igazságügyi tárca élére javasolt Robert Cazanciuc rokona Victor Pontának. A nepotizmus ugyanis – szerintem – sokkal bocsánatosabb bűn, mint az ügyészállamiság építése (lásd lapunkban a témával kapcsolatban Ágoston Hugó publicisztikáját is). Robert Cazanciuc ugyanis – leszámítva néhány éves diplomáciai karrierrjét – voltaképpen ügyész, és igazságügyminiszteri kinevezése, legalábbis ebben a minőségében, politikailag kétségtelenül elhibázott lépés.

Mielőtt még bárki az általánosítás vádjával illetne, sietek leszögezni, hogy semmi bajom az ügyészi hivatással, sőt magukkal az ügyészekkel sincs, úgy általában. Készséggel elfogadom, hogy többségük tisztességes, munkáját korrektül végző szakember, és abban is biztos vagyok, hogy akadnak köztük olyanok, akik minden tekintetben alkalmasak az igazságügyi tárca vezetésére. Obligát jóhiszeműséggel még az is el tudom képzelni, hogy maga Robert Cazanciuc is ilyen ember. Nem ez a gond, hanem az, hogy a tárcavezető kijelölése nemcsak szakmai, hanem politikai döntés is. Jelzésértéke van. Ez a jelzés sikerült pedig most a lehető legrosszabbra.

Olyan körülmények közt nevezetesen, amikor a Legfelsőbb Ügyészség, az Országos Korrupcióellenes Ügyészség vezetése évek óta politikai szerepet vállal. Az államfő politikai eszköztárának „ékessége” az ügyészi kar vezetése, amikor a szaktárca leggyászosabb időszakát Monica Macovei neve fémjelzi immár kitörölhetetlenül, a Doru Ţuluşok, Ciprian Nastasiuk, Daniel Morarok, Laura Kövesik, Oana Schmidt Hăinealák érájában az egykori ügyész Victor Ponta részéről legalábbis meggondolatlan dolog volt egy ügyészre bízni a szaktárcát, és ez – ismétlem – teljesen független kérdés Cazanciuc úr képességeitől. Rossz jelzés ez a társadalomnak, de legalább ugyanennyire rossz az igazságszolgáltatásnak is. Victor Ponta ezzel azt közli a magisztrátusokkal, hogy ügyészi szellemiséget kíván meghonosítani az egyik hatalmi ágban.

Különösen érvényes mindez azt követően, hogy az igazságügyminisztériumot a közelmúltig egy olyan magisztrátus, volt bíró vezette, mint Mona Pivniceru, aki nemcsak a szakma, de a civil társadalom megbecsülését is élvezte. Tudom, Mona Pivniceruk nem teremnek minden utcasarkon, de azért tőle Cazanciuc ügyészig igen nagy a távolság. Nem hiszem, hogy nem akadt volna útközben egy karizmatikusabb, menedzseri képességekkel rendelkező, akár politikailag független személy, bár szerintem van valami álszent abban, hogy az igazságügyminiszter csakis párton kívüli lehet. Egy politikai akarat által létrehozott kormányban egyetlen tárcavezető függetlensége nem oszt és nem szoroz, a kormányüléseken minden vitát a miniszterelnök szava zár le.

Sőt, a politikai támogatást eleve nem élvező miniszterek helyzete sokkal bizonytalanabb, nincs aki szót emeljen értük a kormánypártok vezetőségi gyűlésein, sőt ellenkezőleg ingatag helyzetüket megérezve, a pártelit igyekszik elvenni tőlük és saját embereik számára megszerezni a bársonyszéket. Ezért – ha hosszú életű akar lenni tisztségében a pártfüggetlen miniszter – igyekszik messzemenően kiszolgálni az aktuális hatalmat (lásd: Cătălin Predoiu úr karrierjét, aki állócsillag volt az igazságügy egén, miközben körülötte üstökösként hulltak a kormányok). E megállapítás érvénye alól kivétel Mona Pivniceru asszony, akinek az USL-ben is igen erős a támogatottsága (ha más nem, akkor ezt az jelzi, hogy megválasztották alkotmánybírónak).

A kérdés most már csak az, hogy a Szociáldemokrata Párt hogyan fog viszonyulni a pártelnök egyre nehezebben érthető közigazgatási döntéseihez. Egyelőre csak a politikai közegben meglehetősen ismeretlen Andrei Alexandru jelentette be szándékát, hogy indulni akar Victor Ponta ellenében a párt soron következő kongresszusán, ha más ellenjelölt nincs. A helyzetet bonyolítja, hogy az USL struktúrája is erősen személyhez kötött: a Ponta – miniszterelnök, Antonescu – államfő kettős ugyanis nemcsak politikai, de személyes egyezség is.

A megoldást a Kisseleff sugárúton (a PSD székházában) kell megtalálni, mert különben a Cotroceni palotában minden bizonnyal már van erre is elképzelés.